Már én is unom az időjárás szidását, de roppant szánalmasnak tartom, hogy még mindig fűtünk és szegény Peti még egyszer nem vehetett idén fel rövidnadrágot. (Rövid ujjas felsőt sem igazán, egy plusz ing vagy vékony pulcsi mindig kell.) Azért tavaly ilyenkor (meg előtte) már bőven túl voltunk néhány meleg napon, emlékszem, volt, hogy kiültünk piknikezni és megrohadtunk a napon (= volt vagy 25 fok, árnyékban meg 20). De most! Ez valami pokoli.
Pénteken playdate-ünk volt Palikával, megbeszéltük, hogy a St Anne's parkban találkozunk Krisztiékkel, de miután olyan borult volt az ég, hogy fél 10kor villanyt kellett gyújtanunk, inkább behódoltunk és a Cafe O'Play-ben randiztunk. (Pontosabban elmentem értük és együtt mentünk.) A játszóházban rengetegen voltak, de ez Paját nem zavarta különösebben, csörtetett előre, mint egy tank, közben persze szokásához hiven nyüfögött, de a hangzavar elnyomta a puffogását, igy nem izgattam magam miatta nagyon. Krisztitől kaptunk kölcsön két óriási hálózsákot, ami klassz, mert amit vettem használtan már elég szűköcske sajnos. (No comment, 18-24 hós.) Magyarországra tökéletesek lesznek ezek a giga hálózsákok, ide nem tudom megfelelnek-e, mert elég vékonyak... No mindegy. Délután jött a babysitter és mivel Peti teljesen megkettyent (ez nála annyit tesz, hogy orditozva ugrál az ágyon és rohangál körbe-körbe, a szófogadást meg elfelejthetem), kivittem őket a Herbert Parkba, hadd legyenek egy kicsit szabad levegőn. Amig ők sétálgattak meg játszóztak, én elszaladtam a Lidl-be vásárolni, majd tűztem is haza, ezúttal tehát mindenféle öncélú móka kimaradt a szabad programból.

Szombaton délelőtt magyar ovi volt (az utolsó konkrétan, szippszipp) és bár napsütésből indultunk (olyan szél mellett, hogy majdnem leszállt a fejünk), olyan zimankóra értünk Malahide-ra, hogy pulcsiban, bőrkabátban vacogtam, mire a kocsitól elértünk a foglalkozás helyszinére. Amig Petiék az évzáróra készültek, én ittam egy latte-t meg ettem egy scone-t a cafe-ban illetve jól elbeszélgettem a többi anyukával. (Pl "és akkor az applikáció recognizolta a carunkat" stb) Hiányozni fog ez a kis társaság, na... Fél 2-re értünk haza, ekkor gyorsan megebédeltünk (még péntek este előkészitettem az ebédet persze, csak meg kellett melegiteni), majd fél 3-kor indultunk is tovább Elijah bulijába. A David Lloyds-ban volt a party és mivel ezúttal Pipi nem kapaszkodott a ruhámba, hogy maradjak, amint lehetett, le is léptem, hadd marhuljon a többiekkel, hátha akkor jobban felenged kicsit. Mivel ötletem sem volt, hová menjek (azt hittem, ott maradós buláj), elgurultam Blackrock-ba, benéztem a Debenhams-ba és próbáltam lőni valami nagyon jót nagyon olcsón bármelyikünknek a családból. Miután vagy egy órát elcsesztem az össze-vissza mászkálással, végre találtam Petinek egy szürke farmert €5-ért és vettem "magamnak" is egy süti diszitő készletet. 5-re értem vissza Pipiért a buliba, épp időben, mert már szállingóztak ki a kölkök az egyik teremből. Mivel az előtérben volt egy play frame, még 15-20 percig rohangálhattak a gyerekek, hurrá, szép kis levezetés mondhatom... Miután Maruékat is hazavittük, 3/4 6-ra értünk haza Palikáékhoz, jajj, hát egész nap nem láttam szegénykémet, tökre hiányzott már, komolyan... Az este amúgy végig Peti fegyelmezésével telt (mióta irtam, hogy ő a jófiú, természetesen igyekszik ezt megcáfolni, mint akinek elgurult a gyógyszere, olyan szélsőséges (főképp) esténként: látszik rajta, hogy teli van energiával, izeg-mozog-rohangál-ugrál, hangosan beszél és vad, de ha rászólunk besértődik és durcázik meg nyávog), ami mellett Palika nyökörgése már csak hab volt a tortán... Miután lefeküdtek végre a pulyák, bevetettem magam a Debenhamsba és vásárolgattam ezt-azt. Egyrészt a szülinapi party-kra táraztam be (egy Frozen-es és egy Thomas-os puzzle meg egy kis Lego készlet) másrészt meg Petinek vettem egy kis Guess Who?-t, Palinak meg négy szeletelhető tojást dobozban...
Vasárnap délelőtt a Cabinteely Parkba mentünk, iszonyú állapotban, mert mire elindultunk, mindnyájunk idegei kocsányon lógtak. Nem, nem indultunk későn, csak éppen amellett, hogy Palika az ébredésétől kezdve folyamatosan stresszelt, mikor megyünk már (hozta a cipőjét és a kabátját és élesen kaffogott, hogy mi van már - szóval csak a szokásos), Peti is nyávogott, hogy ő szandiban akar menni, hogy ő előbb reggelizik, azután öltözik, hogy ide menjünk, ne oda, hogy ne is menjünk, inkább nézzünk itthon TV-t stb. Mindemellett T. kijelentette, hogy ő bizony nem megy két gyerekkel sehova (mert gondoltam én itthon főzök és takaritok, ő meg elviszi a két fiút, mint minden apuka itt Irországban) és ettől annyira szar kedvem lett, hogy legszivesebben kiszaladtam volna a világból. (Akinek a férje két gyerek szórakoztatását bevállalja házon kivül, az oltári mázlista, komolyan, az tegye össze a két kezét és kussoljon.) No tehát roppant kellemes rezgések közepette 10-re értünk ki a parkba és itt azonnal ketté is osztódtunk: T. Petizett, én meg Pajáztam. Mi más. Palika nagy favoritja szokás szerint a homok volt, vagy fél órát ült a vizes homokozóban, aminek köszönhetően totálisan átázott a gatyója (jól van na, kezdő homokoztató vagyok, ez van) és úgy nézett ki a €45-s cipője, hogy sirni lett volna kedvem... A homokon kivül a csúszdával is megismerkedtünk, Petiék pedig ezalatt az egész óriási játszóteret birtokba vették. Délre értünk haza, majd altatás, pihenés. Mikor Palika felkelt, T. bevállalta a takaritást Petivel, én pedig elvittem Paját a Nutgrove-ba kiegésziteni a rendelt szülinapi ajándékokat. (Alice-nek még egy kis arts&crafts-os valamit akartam, Lorcannak meg egy számos szinezőt, de persze semmi sem volt...) Miután nem jártam sikerrel, benéztem a Clarks-ba, mert ki volt téve, hogy Sale: ééééés vettem Palikának két cipőt is, összesen €38-ért... Egy fehér villogós sportcipőt és egy vékony barna félcipőt választottam, mindkettő féláron volt, hurrá. Az év biznisze után hazaindultunk, vacsira palacsintát ettünk és alig vártuk, hogy elkezdődjön a hét. (Nálunk a hétköznapok sokkal lazábbak, mint a hétvégék, ki érti ezt?)