No nézzük a hosszú hétvégénket. Az időjárásról ennyit:

Nem emlékszem, hogy lett volna 7 év alatt ilyen szar tavaszutónk. Fűtünk, kinn majdnem minuszok repkednek az orditó szélben és esik, esik, esik. Hol jég, hol hungarocell, hol sima jéghideg eső. A FB falam már csak az időjárást becsmérlő posztokból áll, mert oké, hogy néha kisüt a nap, de max negyed órákra és akkor sem melenget, csak világit. Tudom, hogy otthon is sokat esett az utóbbi időkben, de ahogy Anyukám rámutatott, nálunk esély sincs a javulásra... Otthon tuti lesz pár (?) meleg nap, amikor tudsz strandolni, napozni, whatever, itt maximum 2-3 nap az, amikor minden klappol, nyár van (bár akkor sem esik jól mondjuk a miniszoknya rövidujjas felsővel, akkor is kell egy kardigán) és utána mi van? Na mi? Jön az ősz és a tél meg a tavasz még 360 napig. Aki itt született, lehet, hogy másképp áll a dolgokhoz (bár azért ahogy hallom, az irek is kivannak most már), de igy, délebbről érkezve ez valami pocsék. Azt beszéltük, ha otthon esik is június 30 és július 20 között, akkor is levonatozunk Pipivel a Balcsira, hiszen ha esik is, akkor sem lesz hidegebb a Balaton, mint egy nyári napon az ir tenger, térdig ez a gyerek bármilyen hőmérsékletű vizbe belemehet ha 5 foknál melegebb a levegő...   

No lapozzunk. 

Pénteken Palikával voltunk a Fraggles-ban, ahol tavaly már egyszer jártunk és akkor nagyon tetszett, most viszont csalódás volt... Az amúgy sem óriási játszóterületet ugyanis tovább csökkentették, hogy beférjen még három asztal, székekkel, igy az effektiv játszórész kisebb lett, mint a mi nappalink... Totál gáz. Egy órát maradtunk, örültem, hogy Peti oviban volt, mert ő tiz perc után unatkozott volna. Délután amúgy jött a babysitter és mivel T. délelőtt dolgozott, szabad volt a délutánunk, hurrá. Jellemző a fantáziátlanságunkra (vagy Dublin kopárságára), hogy a Nutgrove-ban randiztunk, mert T. akart venni magának pár pólót. (Vett is , négyet, a Dunnesban, de mind kicsi lett haha, elkerülte a figyelmét a slim fit felirat és ő nem az a fajta, aki felpróbál egy ruhát vásárlás előtt, mivel próbafülke iszonya van... Eh, férfiak...) Az utunk azért nem volt felesleges, a Lidl-ben vettünk egy kiszinezhető kis házat gyereknapra és én is beújitottam magamnak egy szoknyát, bár valószinű csak otthon fogom tudni hordani... A kimenőnk lezárásaképpen beültünk a Burgerbe egy King Deal menüre - hiába, tudunk élni - majd fél 7 körül értünk haza felvenni újra a munka fonalát. 

Szombaton délelőtt kiautóztunk Bray-be, mert mikor elindultunk, még sütött a nap, de mire odaértünk természetesen beborult. Nagyon durván hideg volt, tiz perc játszózás után a gyerekek orra olyan lett, mint télen, (= piros), úgyhogy mivel nem akartuk, hogy megfázzanak, fél óra után inkább fogtuk magunkat, bevágódtunk az autóba és hazajöttünk. Délután én balga, gondolva, hogy Peti kedvébe járok kicsit, elvittem a két gyereket a Riverfest-re, de a Beckett hid közepén - úgy 10 perc gyaloglásnyira a kocsitól és 10 percre a céltól - elkezdett ömleni az addig csak szemerkélő eső, igy Pipi javaslatára inkább megfordultunk és visszaszaladtunk az autóhoz... Őrület, én mondom, őrület és nem csak most, egész május igy ment ki... Mondjuk Peti hálistennek azért vidám, imádom ezt az optimizmust, ami ezen a képen is sugárzik belőle.

A vasárnap délelőtt ajándékozással telt, gyereknapra Palika megkapta az Elefántot, Peti a buszt és a ház közös ajándék lett. Mivel névnapom volt, T. engem is elhalmozott, kaptam egy DeLonghi  espresso gépet... Filózott, juicer vagy kávégép legyen-e, végül emellett döntött. Isteni latte-t tud csinálni nekem, ami azért mókás, mert önmaga utálja a kávét, de még a szagától is fintorog. No mindenesetre, megtörtént az ajándékozás délelőtt, de mivel a Lidl-ös papirház elég gyengének tűnt, én elvittem a két fiút a Riverfest-re, T. meg otthon maradt kissé megerősiteni a házikót, ne kapják szana-szét a gyerekek egy perc alatt. Bár a Beckett hidon megint esett az eső, nem adtuk fel, mire elértünk a kis vidámparkhoz, már száz ágra sütött a nap. Peti két hintára ülhetett fel, elsőnek a szokásos kisbuszt választotta, másodszorra pedig a trambulint. (Utóbbi €5 volt 5 perc, hát nóóóóórmális? Mondjuk igy nem kellett sorba állni, az is igaz, haha.) A vidámpark után felmentünk az egyik hajóra (háromra lehetett felmászni, tök jó volt, mindenhová be lehetett nézni, miközben a hajó erőteljesen ingott az erős szélben - fenti kép a taton készült, tiszta Titanic feeling, nem?), ott találkoztunk egy magyar családdal, akik elámultak, hogy merek két húszfelé rohanó gyereket terelgetni egyedül a tömegben, majd mivel már dél felé járt az idő, hazaindultunk. Útközben még megnéztünk egy performance-t, ami pont akkor kezdődött, mikor odaértünk, majd kicsit bámultuk a táncoló hajókat a Liffey-n, de mivel Palika eddigre már igen nyűgös lett, inkább szaporáztuk hazafelé, igy is 3/4 1 körül érkeztünk meg. Délután - mivel esett és a szél is durva volt - a Nutgrove-ba mentünk. (Hálistennek itt még nyitva vannak az üzletek vasárnap, hiába, itt senki sem vallásos..). Mig T. visszavitte a Dunnes-be a pólókat Palikával, mi Petivel a Tescoban nyomultunk. Elsősorban a kávé miatt mentünk boltba, mert ki szerettük volna próbálni az új gépünket, de ha már ott voltunk, intéztünk egy mini vásárlást is, hogy este T. tudjon palit sütni. Mivel a Nutgrove-os Tesziben nem volt se túró, se finom virsli, hazafelé a Merrion Tesco-ba is beugrottunk, hiába no, tudjuk, hogy kell eltölteni egy viharos délutánt. (Este amúgy nagyot fürödtem, óóó, isteni volt, kaptam T-től három fürdőbombát, az egyiket el is használtam, még mindig érezni a rózsaillatot a pizsimen.)

Hétfőn, bár totál borult volt az ég (what a surprise!) elzarándokoltunk a Herbert Parkba, mert itthon Paja nem igazán birt magával. Mire kiértünk, természetesen már szemerkélt az eső, igy az árkádok alatt játszottunk főleg - az esernyőkkel. (Azért ez elég szánalmas, nem?) Ebédre - mivel bemenekült a konyhába - T. spagetti carbonara-t főzött, mert nem birta hallgatni Palikát, aki jó ideje agyat tépően sikoltozik, mit sikoltozik, visit, ha valamit kér és azt a valamit egy másodperc múlva még nem kapja meg. (Nagyon durván türelmetlen, amilyen kis vidám fiú, olyan fúria tud lenni, ha a vágyairól van szó, főleg, ha ezek a vágyak a hasához kapcsolódnak... Hiába no, tipikus férfi...) Miután túléltük az ebédidei witching hour-t, Palikát letettem aludni, T-ék meg kivonultak az erkélyre nézni a MiniMaraton-t. Ahogy olvastam, 40 ezren futottak, dacolva a széllel meg az esővel. Mikor egy percig nem szemerkélt, T-ék lementek integetni a tömegnek, majd emelték a tétet és Peti mindenkinek adott egy-egy hi5-t T. nyakából. (A képen ő a kis kék pötty az oszlopnál.) Jó élmény volt nagyon, egy pillanatig el is gondolkoztam rajta, hogy a következő futóversenyen én is részt veszek, de aztán hamar elhessegettem ezt a balga ötletet, én meg a futás, hát LOL, nincs az az isten. Délután amúgy volt még egy programunk: átjöttek Gyuláék Elvinassal, kipróbálni a Wii-s dobot meg gitárt, én meg hogy Palika ne zavargásszon, elmentem vele a Supervalu-ba kenyérért, mert az fogytán volt. Mikor hazaértünk, olyan eső volt, hogy azt nem lehet leirni, úgyhogy megmentettem Gyuláékat és hazaguritottam őket, ne ázzanak szarrá a bicajukon. A hétvégét filmnézéssel zártuk, a Csapd le csacsit néztük meg, ami vicces volt, bár itt-ott eszembe jutott, hogy te jó ég, milyen egyszerű, üres is az élet gyerekek nélkül.
Ennyi. Jó kis hétvége volt, fun-filled és aktiv. Igy kell ezt.