És akkor az utolsó teljes hét Magyarországon, szippppp....

Hétfőn délelőtt Pipit megszállta az ihlet és miután 3 hete alig Legozott, rájött, hogy ő tulképp szeret Legozni, úgyhogy egész délelőtt épitkezett. Összerakta és szétszedte a nyaralót, amit még a névnapjára kapott, igy végre nem szenvedett itthon, mit is csináljon, mit is csináljon, szépen elvolt, játszott, jókisfiúskodott. A délután megint a ceglédi strandon talált minket, lassan bérletünk is lehetne haha, no de mit tegyen az ember, ha épp az év leghosszabb kánikulájában nyaral... Paletta úszógumi gondja egyébként megoldódott, oké, nem úszógumizik, viszont a karúszókat nem tudja levenni magáról, ergo igy járt, a lényeg, hogy nem süllyed el, ha el is botlik a vizben. A strandon amúgy hotdogoztunk, fagyiztunk is, a lángos sajnos elfogyott (fél 6kor hehe, Peti majdnem kiverte a hisztit, de a hotdog lenyugtatta), a legviccesebb meg az volt, mikor a büfés néni kihivta a takaritó nénit hátulról, hogy nézze már meg, milyen Palika haja, mert ő még ilyet nem látott. (És hogy milyen Palika haja? Hát göndör.) Hazafelé amúgy vettünk dinnyét, istenem, hát évek óta nem ettem dinnyét, el sem tudom mondani, mekkora örömet jelentenek nekem ezek a kis dolgok is... (Vettünk túrós táskát is, úgyhogy dupla örömem volt.)

Kedden Nagyi nap volt, ami kissé túlzás, mert 11re vittem be Pipit, de a 14.04-es vonattal már haza is hozhattam. Úgy terveztem, hogy én beviszem Petit, Nagyi meg hazahozza estefelé és lesz egy kis szusszanásom Petitől is, hát a nagy lófütyit, 3 óra elég volt Pipettából, mondván másnap Balaton és pakolni kell. (Mégis, mi a szart kell pakolni egy főre órákon keresztül 5 napra? Nyáron? Eskü, fél óra alatt bepakolok magamnak meg a két gyereknek is, ha kell... Egyébként eredetileg, mikor mondtuk, hogy 20-án megyünk haza, ment a jajjj, de rosszul lett ez szervezve, hiszen ő 22-én viszi a két másik unokát a Balcsira, jajj, de jó lett volna, ha Pipi is mehetett volna velük, miután van ott extra ágy - ehhez képest most hogy áttettük a jegyet 29-re, szóval Pipetta valóban mehetett volna velük nyugodtan, már fel sem merült az ötlet, esze ágában sem volt megkérdezni, Peti akar-e csatlakozni... Annyi volt, hogy vigyem le Pipit egy napra (!) és akkor tudunk még egyszer találkozni... Az baromira nem érdekli, hogy a Délibe Monorról 1,5 óra az út és onnan Balatonarács 2-2,5 óra, elképzelte (vagyis dehogy képzelte el!), hogy 7-8 órát utaztatom csóri gyereket egy nap alatt, hogy kb 2-3 órát a Balatonnál tölthessen... Komolyan nem jut más eszembe, csak az, hogy idióta... Meg hogy a rohadt életbe, hogy egy hónap alatt háromszor látta pár órára Petit, Palikával meg összesen egy órát találkozott... Mondjuk leszarom, her loss, miután Paja a legtündéribb kisfiú a világon...) No tehát amig Peti Nagyizott, én a Westendben lógtam. Vettem még egy felsőt a Tally Weijl-ben (ezúttal egy khaki szinűt), benéztem a Sparba meg ide-oda, ettem a Mekiben meg átugrottam az Alexandrába, ahol mivel nincsen légkondi, úgy éreztem magam, mintha lángossütödébe tévedtem volna. (Nem tudom, mit várnak, valaki majd válogat náluk meg vesz valamit? Haha, hiú ábránd, úgy menekültem ki a frissitő utcára, mint a nyúl, benn legalább volt vagy 38 fok, két kis ventillátor ment, hát röhej a köbön.) Petivel 3ra értünk haza amúgy, akkor Anyu lelépett fodrászhoz, mi meg megvártuk, mig Palika felkel és utána, fél 5 körül elmentünk fagyizni. Peti persze kiverte a huppot a fagyinál is (hosszú), úgyhogy jó móka volt, na... Miután megnyugodtak a kedélyek, vettem fel pénzt (Budapest Bank nem engedte, hogy rohadjon le, kiirt vmit egy másodpercre, el sem tudtam olvasni, de már köpte is ki a kártyát, úgyhogy maradt a K&H), majd némi szökőkutazás után szépen hazamentünk. Otthon Peti kijelentette, hogy szeretne rántott húst, tehát mivel amúgy is akartam már rendelni kaját, mert az menő, rendeltem neki rántott csirkemellet, Palikának rántott sajtot, magunknak meg görög csirkemellet feta sajttal és tartárral. Az udvaron vacsoráztunk, mint az urak, volt vagy negyed 9, mire végeztünk.
Folyt. köv. sajnos már nem sokáig