Több, mint egy hete irtam, rohan az idő...

Végül azon a délutánon, ahol abbahagytam a krónikát, sehová sem mentünk - mert mire Apu megjött a kocsival fél 5 körül, hozta magával a vihart is, úgyhogy dörgött-villámlott-csörgött-csattogott, nem volt értelme kimozdulni sehova. Maradtunk hát a fenekünkön és vártuk a jobb időt. Az eső amúgy vagy 1,5 órán át szakadt, az utcán folyt a viz, nagyon durva felhőszakadást kaptunk, ami a kánikulát nem csökkentette, de a párát felnyomta az egekbe. Apu 6ra ment vmi megbeszélésre, majd mikor hazaért fél 8 körül, elvitte Pipit jégkrémet venni a Lidl-be, ha már a cuki kimaradt a napunkból. Anyu 8 körül jött, onnantól ment a szokásos műsor: Csűrcsavarosdi, fürdés, altatás...
Pénteken délelőtt szabad lábon voltam, elmentem Sparba, Rossmannba illetve a Kalmár cukrászdában vettem pár sütit is, mert már ugye áprilisban sem találtam jó cukit, most viszont kaptam egy fülest, hová kell menni és valóban, végre újra finom cukrászsütit vehettem, igaz, nem olcsón, de sebaj. Délután strandoltunk (Anyuékat próbáltam rábeszélni a nagykátai strandra, de nem, végül maradtunk a ceglédinél, az is jó persze, csak a másikban állitólag több a csúszda, lehet Petinek jobb lett volna, no de legközelebbre is kell hagyni valamit). Lángos persze megint nem volt (fél 6kor, ehhh), úgyhogy ezúttal gofriztunk meg megint hotdogot ettünk. (Enni kell a strandon, ennyi.) Zárásig maradtunk, jó későn értünk haza, jól ki is döglöttünk, mint mindig mikor vizezünk.

Szombaton úgy volt, hogy Pipit elviszem a Velencei tóra. Az volt a terv, hogy Apu elvisz a vasútállomásra (totál szivás, hogy a vonatállomás kb 30 perc gyalog - nekem, Petivel egy óra lenne, haha), ott felszállunk a helyi vonatra, ami bevisz Kispestig és ott átszállunk a Gárdonyba induló vonatra. Fél óránk lett volna jegyet venni és átszállni Kispesten, de mivel eleve negyed óra késéssel indultunk, természetesen lekéstük a csatlakozást, úgyhogy gondoltam egyet, nem szálltunk le Kispesten, hanem tovább mentünk a Nyugatiig és onnan szépen elbuszoztunk a Palatinusra, végülis viz - viz, egyre megy. Érdekes módon nem voltak túl sokan a strandon, oké, voltak, de nem volt tömegnyomor, amitől azért tartottam. A medencék felett továbbra sem volt semmi árnyék (bahhhh, ezt nem is értem, a csapból is folyik a bőrrák, most komolyan, ilyen jegyárak mellett mennyiből tartana feltenni pár óriási napernyőt ide-oda?!), jól le is barnultunk mindketten, még szerencse, hogy mindkettőnk bőre barnulós és nem égős, mint mondjuk Palikáé... Ebédre szokás szerint lángost ettünk (nem tudunk betelni vele, ha otthon vagyunk) és persze megvolt a fagyi is, sőt, mikor már hazafelé indultunk, kipróbáltuk az Ice&Go-t is, ami meglepően finom volt, én nem is tudtam, hogy ez ilyen, azt hittem, valami jeges borzalom, de nem, normál fagyi ize van, tök jó. 5 körül szedelőzködtünk össze, a hazaindulás pedig kicsit pánikosra sikerült, mert villámlott-dörgött és a legtöbben megrohamozták a kapukat, hogy jajjj, esni fog, jajjj, most mi lesz, szóval hogy úgy mondjam, nem könnyen fértünk fel a 26-os buszra... (Ehhez képest mi már bőven a vonaton ültünk, félúton hazafelé, mikor végre esni kezdett.) Ezen a napon is 7-fél 8 körül értünk haza, ismét hulla fáradtan.

Vasárnap lazábbra vettük a figurát, délelőtt Pajával elmentünk tankolni, vettem pár sütit a cukiban, majd megálltunk a központban és benéztünk a játszótérre, ami persze kongott az ürességtől. A délután kicsit hülyén alakult, Peti és Apu is nyűgösek voltak, megjött a hidegfront, gondolom az tett be nekik. Petit el akartam vinni fagyizni, majd úgy gondoltam, benézünk a Forgách utcába, ahol hintázik, csúszdázik kicsit, de megmakacsolta magát és kitalálta, hogy neeem, ő nem megy sehova, mert az esti grillezést elő akarja késziteni, ő segiteni akar Anyunak... Oké, plan b akkor, Pajikát betettem a kocsiba (Apu hisztizett, hogy nem akar egyedül menni kutyát etetni, ezért kellett neki társaság, de Anyura meg nem akartam két gyereket hagyni), de mire bepakoltam, Peti is kitalálta, hogy jönne, úgyhogy végül két gyerekkel mentünk. Mikor Apu megállt a Forgách utca előtt, Pipi elkámpicsorodott, mert ő fagyizni akart először, nem kutyázni és kertezni, úgyhogy mielőtt elkezdett volna üvölteni óriási fájdalmában, elmentünk fagyiért és mig Apu villámsebesen megetette a kutyát, mi ültünk a kocsiban és fagyiztunk. (Illetve én a magam részéről puffogtam és nem győztem Palikát áldani, milyen jó kisfiú, ő bezzeg nem akadékoskodik, vitatkozik, keménykedik, megy, ahová viszik, eszi, amit adnak neki és kész.) Mire hazaértünk, Anyu már sütötte a húst (ez a másik, megigérte Petinek, hogy megvárja, erre tessék...)... A vacsi a nehézségek ellenére egész jól telt, Palika mondjuk főleg paradicsomot meg szilvát evett (ja meg kovászos uborkát), de jó móka volt, a grillezés pl megint az a tevékenység, amiről Irországban lemondhatunk, mert egyszerűen túl hideg van kinn ülni (már ha lenne hol kinn ülni ugye).
Folyt. köv. az utolsó csonka héttel...