Vasárnap tehát fogtuk magunkat és miután Apu bevitt a Déliig, levonatoztunk Lellére Petivel kettesben. A klimás vonat után üditő fülledtség fogadott a Balatonnál, bevallom jól esett a meleg, mikor 3 óra múlva leszálltunk, mert bár szuper, hogy volt a vonaton légkondi, majd megfagytunk, mire leértünk a tóhoz. Mivel késett a vonat, már elmúlt 1 óra, mire leértünk, igy azonnal lepakolhattunk a szállásunkon. A Hotel (?) Tiffany-ban foglaltam le egy éjszakát, ami roppant retró, roppant gagyi hely, de szuper az elhelyezkedése, mivel nagyjából 200 méterre van a vasútállomástól, a Napfény strandtól és a kikötőtől... Miután gyorsan lepakoltunk, elmentünk felvenni pénzt (előre kellett fizetni - hahaha), majd miután kifizettünk a lakhatásunkat, lesétáltunk a strandra. (Útközben Peti kiverte a balhét, mert szeretett volna egy szar műanyag horgászbotot (ilyen fityinges ócskaságot ezerötszázér'), de megtagadtam tőle ezt, úgyhogy durcásan, szenvedve értünk a vizhez, óóó, hát zseniális az ilyen.) Mindenesetre a viz kiengesztelte, egész délután boldogan lubickolt a hűs habokban, konkrétan alig akart kijönni a vizből és bár mondtam neki, hogy veszünk pár homokozó cuccot és homokozhatna is akár a parton, az sem izgatta, inkább maradt a vizben, mig le nem ment a nap. Ebédre - úgy 3 körül - hotdogot evett (én a szokásos gyrost), majd kapott egy Calippot, amit egy mozdulattal ejtett a vizbe nagyjából két nyalás után... Kipróbálta a trambulint is (5 perc 500 Ft) illetve csúszott párat a strand vizicsúszdáján is, de alapvetően tényleg szinte az egész délutánt a Balatonban töltötte. A strandról hazafelé ettünk még egy lángost, majd miután "otthon" lezuhanyoztunk, nekivágtunk a "városnak" és megkerestük A cukrászdát. Egy-egy süti után (én kaptam egy tejes kávét is), visszagyalogoltunk a központba, ahol valami Nosztalgia Fesztivál volt (pont az ablakunk alatt), de sebaj, mivel T. nem volt velünk, nem nagyon zavart a dolog. Mivel a fesztivál részeként (?) egy mozgó vidámpark volt a városban, körbenéztünk, mi a kinálat és mivel láttam, hogy Pipi majd megveszik a gokartért, megengedtem, hogy egy menetet menjen. (A fél órás jegy 1800 Ft volt - azért az elég zúzós, nem? (Az 5 perces 500 Ft volt, az még rosszabb, tudom, de igy legalább csak 500 Ft-ot adtunk ki, nem 1800-at...)) Vicces volt amúgy, a gokartnál találkoztunk egy dublini ismerőssel, haha, hát csepp a világ, most már bizonyos. Bár már 9 felé járt az idő, mivel másnap hajózni szerettem volna, még kisétáltunk Petivel a mólóhoz, hogy tudjuk, hová kell menni, úgyhogy mire hazaértünk, volt vagy fél 10-10, igy egyikünket sem kellett altatni aznap este. (Palikát sem, haha, aki első éjszakáját töltötte tőlem távol, óóó, hát olyan hamar felnőnek...)

Hétfő éjjelre - igen meglepő módon - valami brutál hidegfront érkezett, igy arra ébredtem többször, hogy atyaég, fúj a szél és ömlik az eső. Reggelre elég rendesen lehűlt, legalább 10-15 fokkal volt hidegebb, mint az előző nap, igy a strandolást elfelejthettük. (Annál is inkább, mert megjött...) Amig Peti még aludt, én csendben összepakoltam, átszerveztem a napot (először strandolni akartam, majd hajózni, de a vizezést ugye kihúztam a programok közül), majd fél 11 körül fogtuk magunkat és "elhagytuk a szállást", ahogy köll. A Sparban kezdtünk, vettünk reggelit meg innivalót a vonatra - közben vagy ötször kezdett el esni az eső, de edzettek vagyunk -, majd amikor kezdett vészessé válni a dolog, beültünk tejeskávézni a főtéren egy kávézóba és Sparos péksütiket majszolva néztük a szemerkélő esőt. (Ja, Pipi kapott egy csavaros fagyit is.) Mivel dél körül járt az idő, úgy gondoltam, ideje ebédelni, igy a kikötő felé vezető utcán kiválasztottam egy éttermet és beültünk enni egy menüt. (Peti itt is pattogott, mert meglátott egy buborékfújót, amihez speckó kesztyű járt, amivel meg lehetett fogni a bubikat és neki természetesen nagyon kellett volna egy készlet - mondanom sem kell, húsz zsilliárdért... Vagy fél óráig szenvedett, sértődősködött, játszotta a hattyú halálát (tiszta Gobbi Hilda, esküszöm), én meg már a plafonon voltam tőle, hogy valami miatt mindig durcáznia kell.)) A menü amúgy erőlevesből és fish&chips-ből állt, de az utóbbi egy szégyen volt: 10% hal(szerűség), 90% panir. Mondjuk én vagyok a hülye, mégis mit vártam a magas elvárásaimmal, a fish&chips hazájából jőve... Mindegy, azért ettünk: én leveseztem, Pipi meg megette ezt a borzalmat, őt nem zavarta, hogy halat alig látott a kajája. A fél 2-es sétahajót értük el: egy órát hajókáztunk a tavon, jó élmény volt, tényleg. (Előtte nyomtattunk egy érmét itt is, mondom én, hogy gyűjtjük.) Miután leszálltunk a hajóról, ettem egy kürtős kalácsot, elsétáltunk a szabadstrandhoz, belelógattuk a lábunkat a vizbe és egy röpke játszózással búcsút vettünk a Balcsitól. Fél 5kor indult a vonatunk haza, ami 10 percet késett ugyan, de viszonylag hamar, 7-re Pestre is ért. A Déliből mire átvergődtünk a Pöttyös utcáig, Apu is beért értünk, igy 8 körül már otthon is voltunk. Paja jól birta a hiányunkat, teljesen jól szórakozott nélkülünk is, de mikor megérkeztünk, ugrott a nyakunkba rendesen, hát majd' megzabáltam.
Igy indult hát a következő hetünk Magyarországon, én pedig egyre inkább úgy éreztem, nem akarok még hazamenni...
Folyt. köv.