Oldalak

2015. augusztus 25., kedd

Hát ez a mai napunk eddig akkora kalap szar, hogy el sem tudom mondani.
Az egész széria tegnap este kezdődött, mikor tudatlanul letöröltem a dublinfoxról az összes képet. (Egy sima üres könyvtárat töröltem, de kiderült, az parancsot adott az összes fotó törlésére. Most sem értem, hogy. Na mindegy.) 3-4 éve gyűjtöttem a képeket, több ezer km-t utaztunk miattuk, iszonyatos mennyiségű időt és energiát fecséreltem bele, hogy feltöltögessem őket egyesével és most hopp, mind az ezer-valahányszáz fénykép törlődött... Nem sirtam, de majdnem. Az egyetlen értelmes dolog, amit csináltam az itthonlétem alatt megsemmisült. Még bizom benne, hogy lehet csinálni valamit, de T. nem sok jóval kecsegtet. Őrület.
Aztán ma... T. szabit vett ki, mondván ez Pipi utolsó szabad hete, menjünk valahová kirándulni még egyszer négyesben, oké, 11kor neki is vágtunk a Lullymore Heritage Park-nak (60 km), mire 3/4 úton elkezdett ömleni az eső, de úgy, hogy nem láttuk értelmét továbbmenni, mert oké, van beltéri rész, de akarunk 30 eurót belépőre költeni egy pár négyzetméternyi homokozóért (ki hiába mentünk volna, ha el is áll az eső (de nem állt el), úgyis vizes minden...)? Szóval megláttunk Naas körül egy Lidl-t, begurultunk, én kiugrottam venni némi péksütit, majd ahogy voltunk, fordultunk is vissza. 1 után érkeztünk meg, Palika persze végigvinnyogta a hazautat, úgyhogy mire kiszálltunk a ház előtt, a vérnyomásom kb 200 volt. 1 és 3/4 3 között, mig el nem aludt, Paja megint csak ekegett, ebédelni nem akart, a kanapén ugrálni viszont annál inkább, én meg úgy éreztem, menten világgá szaladok. (Közben persze Peti, mintha mi sem történt volna: kérek almalét, kérek villát, kérek fehér kekszet, kérek ezt, kérek azt... Mialatt Palika persze üvölt... (Ezt egyébként nem vagyok képes megérteni, hogy ha "vészhelyzet" van, azaz Palika nonstop nyikorog, akkor Peti miért nem tud kicsit visszahúzódni?! Mennyiből tartana, ha kicsit meghúzná magát, mig tiszta nem lesz a levegő?! Nem olyan sűrűn fordul elő, hogy Palikával gond van, hogy nincs benne annyi empátia vagy nem tudom mi, megértés, hogy ha egyszer buli van, akkor legalább ő nem nyaggat?! Persze, kicsi még, de hát áááááá...) No mindegy, túléltük a délelőttöt, Palika alszik, az eső ömlik, T. meg inkább bement dolgozni, hogy ne egy egész, hanem csak egy fél napot veszitsen ezzel a kis fiaskóval... Áh, szar, szar, szar.    

6 megjegyzés:

  1. Nálunk dettó így van, ha Viktor nyekereg valamiért, vagy most, hogy beteg, és egész nap a kezemben lóg, Léda is feszt előtérbe akarja tolni magát...érzéketlen kis majom olyankor :-)

    VálaszTörlés
  2. Én emlékszem, mikor kicsi voltam és volt vmi baj, én alig győztem elkullogni, mintha ott sem lennék, azt hittem, minden gyerek ilyen. :D :D

    VálaszTörlés
  3. Ú, baccus, a képeid. :-(
    Nálunk szerencsére van segítőkész üzemmód is olyankor. Pl. ha porszívózom Döme orrát, akkor jön és ő fogja a fejét. Magától jön segíteni...

    VálaszTörlés
  4. Ja, ilyesmi segitség van, de én telhetetlen vagyok. :D Ha nem segit, sőt, nyomja a magáét, az fáj.
    Múltkor nagyon vicces volt: maga mellé hivta Palikát ebédnél és megetette borsóval meg hússal. Lazán megfújta neki a falatokat, megnézte, jó-e már és egy falat magának, egy falat Pajának. Nagyon nagy volt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig ezek szerintem fontos és értékelendő dolgok. Pláne kisfiúnál!
      Hány olyat látok, aki csak ül, kiszolgáltatja magát az anyjával, meg parancsolgat és arra nem képes, hogy a csörgőt visszaadja a tesónak.

      Törlés
    2. Nálunk segitőkész is, de valamikor - mondjuk mikor sir Palika és igy nem tárggyal kell segiteni, hanem csönddel pl, akkor azért elég figyelmetlenke... :D

      Törlés