Hosszú hétvégénk van megint, de T. dolgozik. Nem mintha kéne a sok szabinap, mert nem megyünk nyaralni (szippppp - egyrészt szar az idő, megbeszéltük, hogy semmi értelme ülni és nézni az esőt a lakhelyünktől 150 km-re (ezt itthon is tehetjük), másrészt meg irtó drága a szállás mindenhol... Én nem is értem ezt, 80-100 euronál olcsóbb helyet nem találok augusztus végére (21-én mentünk volna) és még az is a legalja... Szóval egy hétért kifizetni 700 eurot háááát... Nem nyerő... Úgyhogy maradunk itthon. T. idén nem nyaral. Jaj.).
Ahogy irtam tehát, szombaton délelőtt Bray-ben voltunk és mivel kitartott a jó idő, délután elmentünk a cabinteely-i játszóra. Nagyon vicces volt, ugyanis találkoztunk Hugo-ékkal, úgyhogy a két nagyfiú futkározott, kergetőzött, mi meg Pajikát pesztráltuk a gyönyörű napsütésben (ez olyan ir nyár ám, farmer, hosszú ujjas póló és ha a nap elbújik, széldzseki). Hazafelé beugrottunk a Dunnesbe, turbóból vásároltunk ezt-azt, majd jó későn, fél 8 körül értünk haza.
Vasárnap megjött a beigért rossz idő, szemerkélt az eső, hidegebb volt és a szél is fújt. Miután előkészitettem az ebédet (almaleves és pörkölt tésztával), testületileg elvonultunk a Herbert Parkba kacsákat etetni.(Mást nem csinálhattunk, mivel minden vizes volt...) Peti természetesen majdnem végig puffogott, mig ott voltunk, mert nem akarta megkerülni a tavat (kicsi tó, mesterséges, nem egy Balaton), majd mikor fogadtunk valamiben és vesztett (nem ő kapta a nyertes jutalmát, a 4 Pezt) elkezdett hisztizni, hogy "dehát ő akart nyerni". (Komolyan, mint egy 2 éves...) Érveltünk, győzködtük, hogy egyszer ez nyer, egyszer az, fenyegettük, simogattuk, elküldtük, semmi sem használt, ő sirni akart, miért nem kaphatja meg a 4 Pezt. (Ezt rühellem legjobban, mikor ilyen kis szar miatt megy a visitás... 4 rohadt kis cukorka miatt... De az elv érted, az elv.) Nagyjából fél órán át üvöltött tehát, majd hazafelé hálistennek már abbahagyta, de a parkozásunkat szépen elcseszte ezzel a hülye hisztivel... Délután lazára vettük a figurát, T. itthon maradt Petivel takaritani meg palacsintát sütni, én meg Palikával elmentem a Tesco-ba kenyérért meg tejért meg kiautóztunk a Poolbegre, tengert nézni. Paja egy álomgyerek, komolyan, hihetetlen, milyen kis kiegyensúlyozott, mosolygós krapek, a boltban kicsit pattogott, hogy szőlőt akar, de simán eltereltem ezúttal és amúgy is, ennyi beleférne. (Máskor azért megy a hiszti, ha vásárolunk, mert ezt akar, azt akar, de most teljesen jól tűrte a dolgot.)
Ma, mivel megint szép az idő, délelőtt a Marley parkban jártunk (mondjuk eléggé őszit ez a játszóterezés két gyerekkel, Palikában semmi, de semmi veszélyérzet nincs, lazán rálép a hálókra is, nem zavarja, hogy leeshet, szóval egy másodpercre sem téveszthetem szem elöl, mert bárhová felmászik már, viszont a legtöbb mászóka életveszélyes még neki), délután pedig az a tervem, hogy elviszem őket a bray-i vidámparkba, mert ma zár, ma van az utolsó lehetőségünk bulizni, jaj, jaj, jól elnyaraltuk a Bray Summerfest-et.