Nagyjából belerázódtunk amúgy már az itthonlétbe, bár meg kell mondjam, Dublin iszonyú kopár otthonhoz képest. Üres. Unalmas. Az emberek mosolygósak, barátságosak, udvariasak továbbra is, de olyan... szerencsétlen az egész. Minden fab, brill, perfect, még akkor is, ha szar. Jó lenne felvenni ezt a tempót, mert igy garantált a nonstop elégedettség, de hát érted. Ha tudod, milyen is lehetne az élet, már nehéz elfogadni a rosszabbat. Hogy nincs normális uszoda, a moziban két filmet játszanak, a bio cuccok megfizetethetetlenek, helyi gyümölcs, zöldség nincsen, minden importált... Eh... Persze ha otthon lennénk, akkor meg tuti az emberek hiányoznának, a tenger, a nyugis-humoros környezet, szóval sehol sem jó.
Ami meg az időtöltésünket illeti, csütörtökön délelőtt a rathfarnham-i játszón voltunk, de végig aggódtam, mert nem vettem parkolócetlit (elgyalogoltunk vagy 500 métert, sehol semmi, irtam egy papirt, hogy kapjátok be, nincs parkolóóra, két gyerekkel meg nem fogok 10 percnél többet keresgélni). Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, mert mig elvoltunk T. szanálta a hűtőt és a mélyhűtőből konkrétan mindent kidobott, úgyhogy venni kellett ezt-azt... (Két gyerekkel vásárolni - ááááá, isteni élmény, isteni...)
Tegnap playdate-n voltunk Krisztiéknél, nagy buli volt, négy anyuka jött öt gyerekkel (én ugye Pipit is vettem), poén volt, Peti egész jól viselkedett, nem randalirozott, alig veszekedtek Pajával, miegymás. Az egyik - számomra eddig ismeretlen anyuka - szimpi volt, a kislánya, Inez 2 éves múlt és olyan igazi fussy baby-nek tűnt, nyafogott, szenvedett, mint egy normális gyerek, a másik anyuka viszont, az 5 hónapos lányával háááát, nem volt az esetem, bevallom. Eleve bamba volt és nagydarab, mint a Bubó doktorból az asszisztens, mellette meg olyanokat mondott, hogy ő megtanitotta a lányát ellenni magában, baba kora óta arra nevelte, hogy önállóan játsszon és most ezért ül el fél órát is kussban a bébikompban, mert őőőőő blablabla... (Azt nem értem amúgy, hogy az ilyenek feltételezik, hogy akinek zsizsegősebb a gyereke, az nem próbálja meg arra szoktatni, hogy ellegyen egy kicsit magában? Az nem akarna úgy wc-re menni, hogy a baba nem visit utána, ha kimegy a szobából? Azt gondolják, hogy az külön poén, hogy matrica a gyereked és nem lehet letenni egy percre sem? Ráadásul a legjobb, mikor egy baba után jelenti ezt ki valaki, nem mondjuk hat után... Áááááá...)  
Ami a mát illeti, Bray-ben jártunk, vagyis fagyiztunk, kavicsokat dobáltunk, sétáltunk, élveztük a napsütést (már amikor sütött a nap). Kép sajnos nem készült, a kamerám ugyanis kifingott, a telefont meg elfelejtettem betenni. Szipp.
Palika amúgy tegnap 13,6 kg volt, Peti pedig már beveri a fejét a hűtőajtóba, ha kinyilik. Nőnek.