Egyébként megint úgy utálom ezt az országot.
Körbe-körbe mozgok a képzéseket illetően és az az érzésem (nem meglepő), hogy bazzeg ezek itt a '70-es években élnek. A módszerspecifikus képzéseket illetően választhatsz a CBT és... hopp, a CBT között... Nem az, mint otthon, hogy százféle módszer közül kiválasztod a neked tetszőt / fekvőt. Tranzakcióanalitikus képzés, mint olyan, nincs. Sématerápiás képzés nincs. Pszichodrámára már rá sem kerestem. Van ez a kicseszett CBT, ami oké, felőlem akár hasznos is lehet, de én mi van, ha én mást is szeretnék? Otthon tanulhatsz bármit, de tényleg, neves szakemberektől, nagy arcoktól, itt? Tanulj CBT-t. Jó lesz az. That's grand. Hát nem grand. És mindig nézem a magyar képzéseket, hátha valahogy el tudnék végezni egyet-kettőt, de basszus nem tudok havonta hazarepülni pár napra egy-két éven keresztül. Ilyen nincs.
És ez nem csak a pszichológiára vonatkozik: gondolkoztam más irányokon is, például néztem a DSZIT képzéseket, de két hetente nem tudok otthon lenni... Itt meg? Nem is hallottak még erről. (Szóval lehetne vele kaszálni rendesen, zéró konkurencia van.) De igy hogy?!
Jól fogalmazott a napokban Timi: ekkora távolságból Magyarország szinte tökéletesnek tűnik számunkra, mert ez itt valami őrület valami oknál fogva.
Múltkor hallottam a rádióban, hogy fontolgatják, hogy bevezessék, hogy ha tuti károsodott egy magzat, akkor az anya kérhessen abortuszt (szóval nem bármilyen okból, nem bármikor, csak akkor, ha beteg a baba). 2015 vége van. Inkább engedik, hogy abortuszhajók lebegjenek angol felségterületen, mint hogy engedélyezzék az abortuszt... Idióták. És közben nehogy azt higgyük ám, hogy olyan oltári sok vallásos ember van itt, hogy olyan baromira hisznek az élet szentségében és a hasonló dumákban ... Nem. Ezt igy egyszer régen kitalálták és azóta grand igy. Nem veszik a fáradtságot semmilyen változtatásra. Jól van ez igy, ahogy van, minden jó. Az iskolák 90%-a katolikus. Nóóóórmális? De most komolyan. Eh.