Szóval karácsonyi koncert. Szép volt, jó volt, T. felvette az egészet három kameraállásból, ő volt a hivatalos videós hehehe.
Irtam ugye a rossz fiúról már, no most legnagyobb megdöbbenésünkre kiderült, hogy szegényke beteg. Durván autista, lehet, hogy egyébként jól funkcionál (bár azok alapján amit Peti mesél, kétlem), de itt a fellépésen nagyon kivolt szerencsétlen, ha az én gyerekem lett volna, tuti odamegyek érte a szinpadra és leszedem, hát a jó istenit már neki, minek kitenni ekkora stressznek csórikámat. Oké, integráció, oké, vegyen ő is részt mindenben - ha jót tesz neki, ha ő is akarja. Ez a kisfiú láthatóan nem akarta ezt az egészet, majdnem sirt, őrjöngött már a végén, iszonyatos nézni a videót. Peti egyébként szuper volt, szépen elmondta a szövegét (konkrétan én csak őt értettem, mert szépen, csilingelő hangon kiabálta a mondatait, a többiek meg leginkább csak motyogtak), de sajnos Dev (Pipi Debnek hivja, de szerintünk Dev, mint Devon) elvitte a figyelmemet. (Ami amúgy még durva a sztoriban, hogy egy ideje ha rászóltunk Petire, nagyon furcsán reagált, dührohamhoz hasonló tüneteket mutatott akkor is, ha annyit mondtunk, hogy vegye fel a zokniját, pofákat vágott, toporzékolni kezdett a legkisebb negativ ingerre - és bakker megvilágosodtunk: a kis majom Dev szokásait vette fel, őt utánozza... Most, hogy megláttuk, mi a pálya, próbáljuk tudatositani benne, hogy Dev beteg, azért viselkedik igy... Remélem lesz hatása az infonak nála...)
Mindazonáltal nem értem, miért nem lehetett ezt tisztázni a szülőkkel, ha már a gyerekeknek nem mondták, hogy mi van Dev-vel... (Nehéz ez, tudom, mert nem vak, nem ül tolókocsiban, egy kézzelfogható problémáról könnyebb beszélni, mint arról, hogy hááát, Dev nem rossz, hanem problémás, de igy ez szerintem nagyon gáz... Amikor Peti mondta, hogy bántja őt ez a kisfiú, emlékszem, azt mondtam neki, hogy hát üss vissza, ha folyton piszkál, de basszus, ha tudom, hogy beteg, nem mondok neki ilyet, hanem elmagyarázom neki a dolgot másképp...) Szóval áh... Hát ennyit a Nyugati kultúráról, én nem azt akarom, hogy tegyék speciális osztályba ezt a kisfiút, semmi bajom nincs azzal, hogy együtt járnak, tök jó, de szerintem a hozzáállás miatt azért annyit mondhattak volna, hogy hoppá, ez a helyzet, mind a mi, mind a srác érdekében... Az elfogadás nem azt jelenti szerintem, hogy úgy teszünk, mintha teljesen egészséges lenne egy igen problémás gyerek.
Amúgy meg nem akarok okoskodni, de basszuskulcs az sem biztos, hogy kezelik ezt a kisfiút. Irta nemrég valaki az ir anyukás fórumon, hogy 14 éves a nagyfia, nem beszél semmilyen módon, 3-4 éves kora óta hordozzák ide-oda és még nincs diagnózisa... Nem hónapokat, heteket, éveket, sőt, 5-6 évet kell várni egy nyomorék vizsgálatra, arra, hogy egyáltalán elkezdjék a fejlesztést. Komolyan, ha eszembe jut ez a kisfiú, sirni volna kedvem. És hány ilyen lehet, hány ilyen van? Mi lesz igy vele? Közben persze Petit is sajnálom, mert ő meg ilyen kis igazságosztó, ha őt bántja Dev, ha a barátait, ő kivan és rosszkedvű, nem akar menni suliba, morgós és nem tudja hova tenni a dolgot... Eh, piszok nehéz ez, szar a világ, mindig mondtam.