Munka. Reménytelen, reménytelen, leszögezem előre. De most mintha annyira nem is izgatna, nem is értem, mi van.

• Most ott tartunk, hogy agyalok a coaching képzésen, ami februárban indul, tehát már nincs sok idő filozofálgatni. (€2300-2700, attól függően kérek-e ir papirt a nemzetközi mellé) Megkérdeztem pár otthoni ismerősöm, ők azt mondják, hogy a pszichológus diploma mellé tök jól illik egy coach képzés is, ami nagyon gyakorlatias és hasznos az egyetem száraz anyaga után. Irtam az otthoni coach egyesület vezetőjének, mit szól a képzéshez, amit kiválasztottam, ő azt irta, klassz, vágjak bele nyugodtan, valószinűleg otthon is fogok tudni kezdeni vele valamit - ha hazaköltöznénk.  
• Nagyon szeretném végre tényleg beinditani a Beszélj úgy... workshop-ot, holnap jön egy ismerősöm és megtárgyaljuk, tudjuk-e együtt csinálni.
• Ehhez kapcsolódóan szeretnék szülőcsoportot / Anyuka csoportot inditani illetve egy Erőszakmentes kommunikáció csoportot is, egyelőre csak az itt élő magyaroknak.
• Ami a gyerekeket illeti, látok fantáziát a heti - két heti rendszerességgel jelentkező játékos kommunikációs foglalkozásokban is (ovisoknak - kis iskolásoknak).  
• Beiratkoztam ugye egy online fotós kurzusra, azt is csinálom.
• Jelentkeztem önkéntesnek az Aware-hez, nagyon-nagyon szeretném, ha felvennének, mert jó előrelépési lehetőségnek tűnik, van hova fejlődni az egyesületen belül, úgy láttam és hát depresszió, érted, nagyon szépen kapcsolódik a pszichológiához, nem állatmenhelyes munka teszem azt.
• Most irt az egyik legnagyobb ir forditócég, hogy magyar tolmácsot - forditót keresnek, iszonyat szar pénz (€0,04 per szó - persze nem tudom, ez szar-e, hivatalosan sosem forditottam), de ha szeretném, készek egy Skype interjúra és meglátjuk, mit tudunk kezdeni egymással. Ide tartozik, hogy még azzal is kacérkodom, hogy angolt tanitsak  - itthon (Paja alvásidejében, no ez meredek, tudom, de egyszerűen szegénykém mindig itt van). Mivel a beszédet bárkivel lehet gyakorolni, ezzel tisztában vagyok, a nyelvtanra mennék rá és nyelvtan központú órákat tartanék magyaroknak, már ha lenne erre igény... (Esetleg kinéznék egy-két izgalmasabb nyelvvizsgát és arra készitenék fel...)   

Idén (én már nem álmodom nagyot, nem mondom, hogy januárban, idén, ez a lényeg), szeretnék self-employed lenni és vállalkozni. A fentieket egyszerre szeretném csinálni, ami szerintem nem nehéz, mert mind egy téma tulajdonképp, igaz, a fotózás kilóg, na de azzal még sehol sem tartok, nem hiszem, hogy a közeljövőben abból pénzt lehetne csinálni, megmarad B opciónak, de megmarad, nem dobom ki az ablakon, nem felejtem el, nem zárom ki, csak pihentetem, tanulom. Még az év első napjain jött egy e-mail egy recruitertől, hogy magyarul beszélő call centerest keres egy cég, lenne-e kedvem jelentkezni és bár először feldobódtam, hogy wow, persze, lenne, most, azonnal, aztán ránéztem Palikára és tök elérzékenyültem. Egyrészt minimális pénz, vagyis max havi €100-200 kereset, miután elrendeztük a gyerekek felügyeletét, másrészt meg hát jaj. Nem vágyom ilyen munkakörre. Igy nem. Nem vágyom arra, hogy az időmet húzzam havi €100-ért (hiszen nem életem álma, hogy call centeres legyek) és az igazat megvallva arra sem vágyom, hogy Paját intézményesitsük. Egy ilyen állás miatt. Ahol három műszakban kéne dolgozni szinte minimál bérért. Szó se róla, ha valami kutatói állásról lett volna szó vagy nem tudom, valami olyasmiről, amiben van perspektiva, más lenne a gyerek fekvése. De hát igy? Nem más. Szóval lemondtam. És valahogy ki is töröltem a 9-6ig munkákat a vágyaim közül. Hát hülye vagyok én? Örüljek, hogy én lehetek a saját gyerekeim mellett az első pár évben. Dolgozni ettől függetlenül persze akarok, hogyne. De csakis részmunkaidőben, max. 8-2ig vagy rugalmas beosztásban, forditóként, tolmácsként, tanárként, csoportok vezetőjeként. Ennyi. Itt tartok. Erre sikerült jutnom.