Ami a hetet illeti, tegnap gyönyörű időnk volt, igy délelőtt elmentünk Dun Laoghaire-be a People's Park-ba. Játszóztunk, kavicsoztunk, ettünk egy cookie-t a kávézóban és élveztük a rég megérdemelt napsütés. Szél nem volt egy szál sem, igazi normális téli nap volt, 3-4 fok, hideg, szikrázó napsütés és szélcsend. Este voltam az első Aware tréning napomon, az önkéntes munkáson és hát jól beijedtem, mert nem tűnik kisujjból kirázandónak a dolog... Fél 7-től 9-ig tartott a tréning összesen, de mikor hazaindultam, zúgott a fejem rendesen, hogy most hogy meg mi van. Örülök egyébként, hogy beindul(ni látszik) az életem, de hát jaj. Nem lesz könnyű ez az év, az biztos. Azzal vigasztalom magam, ha mégsem jönne be ez a coaching dolog, az angolomat legalább jól feltubózom, az is valami...
Ma természetesen már visszatértünk a normál kerékvágásba: egész nap szemerkél az eső és fúj a szél. Bár igyekeztem távol maradni a játszóházaktól most, hogy influenza járvány van, Palika annyira kimeritő volt reggel, hogy inkább beadtam a derekam és elvittem a Pandába. Egész jó volt, sokan voltak, de mégis jót játszottunk, ráadásul most kedvezményt is kaptam a belépésre, úgyhogy megérte.
Ami még van a programjainkon kivül: a bal mandulám (?) reggelre totál bedurrant, ha lehajtom a fejem, nyom nagyon, tapogatásra iszonyú nagynak érződik. Nem vagyok hipochonder, de holnap fél 5re kértem időpontot a GP-től, nézzen már rá, mert elég furcsa: nem fáj a torkom, nem vagyok megfázva, viszont az állkapcsom alatt van egy két centi átmérőjű böb. Baromi kellemetlen. A másik bosszantó dolog, ami már tegnapi téma: egy idióta faszi szóról-szóra átvette a dublinfox-on lévő leirásaimat a saját - hasonló témájú - oldalára. Pár képet is lelopott, úgy, hogy levágta a logót róla. Annyira bosszant a dolog, mert iszonyú sok munkám van ebben a projektben, ráadásul a gyerekeket is rángattam mindenhová magammal, hogy megszerezzem az infokat, hogy tudjak fotózni és akkor jön egy baromarcú és gondolkodás nélkül átmásolja a tartalmamat az ő oldalára. Az eszem megáll, komolyan. Időközben újabb oldalakat találtam, amik szintén az én fotóimat használják, a logó levágása után persze, hát a kurva anyátokat már tényleg, ahogy az egyik csaj irta, emeljétek fel a seggeteket és járjátok végig Dublin játszótereit meg játszóházait és ennyi. Nem nagy dolog.