No és akkor a nyafi után a tények is... Szombaton szépen sütött a nap, igy kiautóztunk Seapoint-ra, mondván hű, de jót fogunk majd sétálni. Igen ám, de a partra kiérve úgy fújt a szél, hogy azt hittük, lerepül a fejünk... Ennek ellenére úgy 3/4 órát mászkáltunk egyébként, de mire visszaértünk a kocsihoz, kockává fagytunk. Délután - a délelőttből tanulva - nem voltunk közösen sehol, csak T. ment el vásárolni a Lidl-be, én meg szenvedtem itthon a kölkökkel. (Elmondhatatlanul, hihetetlenül frusztrál, hogy nem tudok Anyuékkal egy árva szót sem váltani szinte, mert itt folyton megy a botrány, folyton megy a rohangálás, az orditozás. Ha épp neadjisten le is ülnek gyurmázni a Skype elé, az sem jó ám, mert akkor meg érdekes módon mindkettőnek ugyanaz a szin kell, ugyanaz a forma és megy a vonyitás, illetve láss csodát, mindkettő azonnal éhen akar halni, amint elkezdenék beszélni Anyuékkal, úgyhogy jön a kérek egy rúdsajtot, kérek egy fehér kekszet, kérek egy kis almát, kérek tök mindegy mit, valamit. (Palika még rosszabb amúgy, ő csak visitva húzza a kezem a hűtő felé, mert mondani ugye nem tudja, mit szeretne (meg szerintem nem is tudja, mit szeretne, ő tipikus impulzus evő.))) No mindegy, ahogy irtam, túléltük a napot, bár épp hogy csak.     
Vasárnap délelőtt a Windy Arbour-os játszóra sodort minket a szél, ahol semmi különös nem történt jó ideig, játszóztunk, ennyi, majd amikor indultunk hazafelé, Paja megbotlott egy lyukban, ami megbújt a fűben és onnantól bicegett. Egy percig sem sirt, amikor elesett csak nyekkent egyet, viszont egészen a kocsiig bicegve járt. Itthon fokozta a dolgot, mikor levettük a cipőjét már rá sem állt a bal lábára, mindig próbált ugyan ránehezkedni, de nem ment, úgyhogy minden próbálkozáskor inkább nyikkant egyet és mászára váltott a lakásban a legnagyobb rémületünkre. Mivel épp alvásidő jött, megbeszéltük, hogy ha alvás után is szenved, elviszem az ügyeletre, de hálistennek mikor felébredt, kutya baja sem volt. Ennek örömére, délután elvittem Howth-ra lángosért, T. pedig itthon maradt Pipivel és takaritottak. Fél 7-re értünk haza, addigra ragyogott a lakás, hurrá.
Hát igy.