No szóval a vasárnap épp olyan nyüzsis lett, mint a szombat, fjűűű, még jó, hogy a hétvége napjai ugye a pihenés napjai elvileg...  (Hogy vesztegettem én el a gyerekmentes estéimet, napjaimat, őrület, mi a fenét csinálhattam 2010 előtt? Verem  a fejem a falba, mert ahogy igy elnézem nagyjából semmi értelmeset, szipp.)
Tehát délelőtt még viszonylagos napsütésben a rathfarnham-i játszón kezdtünk. T. Petit, én Paját vigyáztam, de közben közel voltunk a totális megfagyáshoz, mert a hőmérő ugyan 5 fokot mutatott, de a rohadt szél miatt ez minusz 5-nek érződött. Hazafelé a játszóról beugrottunk a Lidl-be sült krumpliért és pár csirkefalatkáért (nem főztem szombat este, sőt, én aljas vasárnap reggel sem, úgyhogy kellett vennünk valami gyorsat, ami 20 perc alatt kész van), úgyhogy miután fél 1kor hazaértünk, 1kor már ebédelhettünk is. A Lidl-ben kaptam egy sms-t Dev anyukájától, megyünk-e a David Lloydsba délután és némi mérlegelés után úgy döntöttünk, hát legyen, menjünk, kell a társaság Pipinek és különben is, úgyis rég járt már játszóházban.
Mint kiderült, Paulina (Dev anyukája) elhivta Ivan-t és az ő anyukáját, Laura-t is a randira, úgyhogy kissé weird-re sikerült ez a találka több okból kifolyólag is. A három fiúból egy ugye Pipi volt, aki magyar és az angolt eléggé töri még, de úgy egyébként okés, persze, ha bevaditják, vad, ha felé rúgnak, visszarúg, de egyébként (szerintem) egy normális 5 éves kisfiú, aki csak úgy, magától nem agressziv, nem egy támadós tipus, max. védekezik, ha úgy hozza a sors. A másik gyerek Ivan volt, aki Argentinából jött októberben és hát angolul nem beszél... Nagyjából egy szót sem. Spanyol az anyanyelve és láthatóan kissé zavart gyerek, ami tulképp érthető is: 5 éves, már nem baba és fingja sincs, mit beszélnek körülötte a többiek. A kommunikációs problémák miatt kissé verekedősebb, mint a korosztálya, bár tegyük hozzá, hogy a tesztoszteron ilyenkor már azért dolgozik a fiúkban rendesen, szóval lehet, hogy más nyelvi környezetben is egy kis pukkancs lenne, ezt nem tudhatom. No és akkor ott volt harmadiknak Dev, aki... hát Dev. A karácsonyi videó alapján azt hittem amúgy, hogy nagyobb a gond, de hálistennek annyira azért nem vészes a kisfiú, mint gondoltam. Sajnos a sejtésem beigazolódott: nem jár semmiféle fejlesztésre, az anyukája szerint "ő ilyen" és nem szeretné, ha gyógyszerekkel szedálnák le, annak ellenére, hogy ő is tudja, hogy nem átlagos a gyerek... A 2 órás találkánk alatt többször volt dührohama "semmiségek" miatt és párszor el is bújt egy időre, mert túl sok volt neki az inger, de mondom, nagyon határeset a kisfiú, a maga módján szerintem szuperül funkcionál és ha rajta is van az autizmus spektrumon, igy ránézésre csak kevéssé érintett, mert szépen beszélt az érzelmeiről (többször odament az anyukájához, hogy I love you Mama meg mikor összeveszett Petiékkel, ügyesen megállapitotta, hogy I am so angry with them pl) és hát egyáltalán egész jól kommunikált, normálisan lehetett vele beszélgetni. Ami miatt mégis problémás, azok a dührohamok és ami most annyira nem jött ki, hogy nagy társaságban, ha szerepelni kell pl akkor lefagy, befogja a füleit, a szemeit és hát látszik rajta, hogy totál zavarttá válik. Egyébként amikor leült mellénk, nem tudott nyugton maradni és nem úgy, mint Peti, nehéz ezt megfogalmazni, de ég és föld a két gyerek nyughatatlansága, Pipi sem az az oda teszed ott marad tipus, de Dev, hát ő az, aki ezt nem is tudja kontrollálni egyáltalán. No, hát ennyi leirás azt hiszem elég is lesz, diagnosztizálni nem tudok és nem is akarok itt senkit, a lényeg a lényeg, hogy akinek van egy kis fantáziája, az el tudja képzelni, milyen is volt ez a playdate.... Hát... Nem egyszerű, maradjunk ennyiben.
A problémát amúgy fokozza, hogy Devék októberben jöttek ugye, egy más kontinensről és ahogy igy elnéztem, teljesen el vannak veszve. Az iskola már javasolta Paulinanak, hogy vigye occupational therapist-hoz Devet, mert sok gyerek panaszkodik rá, de szerencsétlen azt sem tudja, hogy az mi fán terem, hogy hová kéne bejelentkezniük, egyáltalán mi az ügymenet, hogy van ez... Szóval elég reménytelen a dolog. (Az, hogy Peti miért kapcsolódik mindig ilyen gyerekekhez, az egy másik mese... Christian is hasonló volt egyébként... Hm.) Megigértem amúgy Paulinanak, hogy utána kérdezgetek ezeknek a felméréseknek, de persze nem szeretnék tolakodó sem lenni, szóval tényleg nehéz ügy és csak reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb "megoldódik" ez a dolog... Hümm.
A randiról amúgy negyed 5re értünk haza és ekkor mert úgy éreztem, hogy ez nekem jár, rábeszéltem a többieket, hogy menjünk el Howth-ra lángosozni. Fél 6ra értünk oda, az eső ömlött, de megérte, felkaptunk három lángost és mikor negyed 7 körül hazaértünk, jól bevacsoráztunk mind a négyen. Este még mostam egyet, tehát teregettem is, majd befizettem a tanfolyam foglalóját végre és szokás szerint éjfél után feküdtünk ez után az igen aktiv, mozgalmas és érdekes hétvége után.
Hát uff, szóltam.