Bahh, múlt keddnél fejeztem be, még élek.
Anyu megjött kedd este, 8 körül. A gyerekek épp túlvoltak a fürdésen, az ablakban lógtak, hogy nézzék, jön-e már a Mama, mikor Anyu belépett a bejárati ajtón és ezek a kis majmok meg észre sem vették. Az este örömködéssel telt, hurrá, hurrá, de ehhez képest egész jól, már fél 10 körül elaludt mindkét gyerek. Palika éjszaka 2 órán át fenn volt, mert folyton köhögött, pedig este még VapoRub-bal is bekentem a talpát, de amint a mellékelt ábra mutatja, szart sem ért.
Szerdán délelőtt belecsaptunk a lecsóba: elvittem Pipit a suliba, leadtam a Cake Sale-re szánt citromos muffint (jut eszembe a dobozt még nem kaptam vissza), majd beugrottam a Tescoba vásárolni. Negyed 10re értem haza, akkor felkaptam Anyut és Palikát és elmentünk a People's Parkba játszóterezni meg enni egy muffint. Délután nem kellett Pipiért mennünk a sulihoz, mert Hugo anyukájával már jó ideje megbeszéltük, hogy szerdán playdate-jük lesz a fiúknak: ő hazaviszi Petit is magukhoz és majd csak hozzájuk kell mennem érte 4 után. Nem mondom, hogy nem paráztam, hogy fog ez menni, nem akarják-e Pipi veséjét vagy mit tudom én, de nem akartam paramaminak tűnni, igy persze rábólitottam, hogy oké, vigyék csak haza Petit és én majd elhozom, ha megunták a játékot. (Az ügyet bonyolitotta, hogy délelőtt irt Vicki, Hugo anyukája, hogy becsipődött a dereka és mi lenne, ha az anyja vinné haza Petiéket... Őőőő... No itt már igazán bizonytalankodtam, jó ötlet-e ez az egész, de úgy ragaszkodott hozzá, hogy maradjon minden a megbeszéltek szerint a gyerekek miatt, hogy nem tiltakoztam. Igy esett, hogy Petit Hugo nagymamája vitte haza haha.) Mig Pipi playdate-n volt, Paja aludt, én az Aware leckém egy részét csináltam, hogy azzal is haladjak valamennyire. 4 körül mentem Petiért Hugóékhoz, épp trambulinoztak, mikor odaértem és úgy tűnt, jól szórakoznak. Vickit nem láttam, állitólag fenn volt a szobájában végig, a kölyköket (Petit meg az ő négy sajátjukat) pedig Hugo apja és nagymamája felügyelték... Khm... No mindegy, túléltük, bár kissé aggódtam, hogy lesz ez, mint lesz ez, de a lényeg, hogy a gyerekek jól érezték magukat. Este mindkét gyerek (úgy értem Peti is és Paja is) úgy dőltek az ágyba, mint egy-egy lisztes zsák, hiába, rengeteg volt az inger: Anyu megjött, Cake Sale, playdate... Éjjel Paja megint köhögött két órán át, 3-5ig fenn voltunk, én átálltam élőhulla üzemmódra és repesve vártam a péntek fél 5-öt, amikorra is időpontot kaptunk a GP-től. (Napközben amúgy egyet sem köhintett Pál, ezért nem is aggódtam nagyon, hogy komoly baja van, mindig éjszaka kezdett rá a köhögésre, de ügyeletre meg hajnali 4kor nem fogom elvinni...)
Csütörtökön T. kivett fél szabadnapot és miután Pipi elment suliba, mi leléptünk a Nutgrove-ba étkészletet venni, mert a régi már ütött-kopott volt és úgy éreztük, ez igy nem mehet tovább. Végigjártuk az összes lehetséges üzletet a Homestore & More-tól kezdve a Dunnes-ig, de a szép tányérok vagy aranyáron voltak vagy nem voltak mikrózhatók. Hogy valami jó is legyen a napban, beültünk enni egy-egy sütit a Nutgrove közepére (hiba volt, nem volt olyan jó egyik süti sem), majd T-nek beugrott, hogy hopp, hát itt az Argos, meg kéne ott is nézni, mi van tányér fronton. Nos. Ez jó ötletnek bizonyult, mert 10 perc múlva már a kezünkben volt az új étkészletünk, ami kemény €13 volt, mert épp féláron dobták utánunk... Hurrá. Délután T. bement dolgozni, én pedig Pipivel fél 3kor elindultam egy tornafoglalkozásra, amit egy magyar csaj tartott Dun Laoghaire-ben. (Rendszeresen tartja, de máskor sajnos nem tudunk menni, mert Palika 2 után alszik el a sulikör miatt, fél 3kor nem ébreszthetem fel, hogy no menjünk...) No mindenestre igy jól kijött, hogy Anyu itt volt, ő vigyázta Palika álmát, mi pedig Petivel mehettünk sportolni. Jó kis mozgásos óra volt, olyan igazi alsós tesis, labdázós, ugrálós, futkározós, Peti nagyon élvezte. A tanár agyon dicsérte Pipit, milyen nagyszerű a mozgása, milyen szuper szófogadó, kooperáló, milyen ügyesen megérti és követi az utasitásokat, dagadt is a mellem rendesen, főleg, miután kifejtette, hogy roppantul örülne, ha minden gyerek ilyen lenne, mint Peti, mert öröm és boldogság vele dolgozni. (Haha látná itthon... De egyébként tudom, hogy ilyen, a suliban is szuperlativuszokban beszélnek róla, milyen nagyszerű, tökéletes, wow, akinek minden megy elsőre, akit nem kell nógatni, aki benne van minden buliban.) Fél 5re értünk haza, ekkor nekiálltam befejezni az Aware leckémet, mert péntek délig át kellett küldenem, majd az este a szokásos ütemben zajlott. (Igen, az éjszaka is... Brrrr...)
Pénteken délelőtt mivel sütött a nap, Anyuval és Palikával elmentünk Seapointhoz megfagyni kavicsot dobálni, hátha jót tesz Paja tüdejének a sós tengeri levegő. Mire elsétáltunk a móló (?) végére, sajnos csöpögni kezdett az eső, úgyhogy iparkodhattunk is vissza a kocsihoz, szuper volt, mit ne mondjak... Mire felértünk a parkolóig, kissé eláztunk, hát igy kell-e... Délután Paja alvás ideje alatt én is aludtam, mert úgy éreztem, a végemet járom, majd fél 5kor végre eljutottunk a GP-hez: Palika kapott antibiotikumot (fingom sincs, miért, ő tudja), továbbra is puffolnunk kell naponta 2x 2 hétig és megint felirta a doki a szteroidos tablettákat, amik legutóbb is segitettek. A köhögésre amúgy most is ugyanazt mondta a doki, mint múltkor: hörgőprobléma ez és az asztma sem zárható ki. (Tovább persze sehová sem küldött, nem is értem, mindig megjegyzi, hogy olyan, mintha asztmás lenne, de persze ez nem biztos, de annyi esze nincs, hogy beutaljon egy szakemberhez...) Mindenesetre okosabbak sokkal nem lettünk, de legalább a tablettákat megkaptuk, amiben minden bizodalmam nyugodott. Estére koncertjegyünk volt, a Postmodern Jukebox koncertre kaptam még karácsonykor jegyet T-től, de mivel ő is erőteljesen kezdett lepukkanni (folyt az orra és a feje meg a szemei is), fájó szivvel úgy döntöttünk, nem kockáztatunk és végül nem mentünk el, mert úgy éreztük, nem szabad túlhúznunk a húrt, tekintve, hogy vészesen közelit március 4-e... (A két jegy €80 volt, ennyit dobtunk ki az ablakon sajnos, pontosabban csak €50-et, mert az utolsó pillanatban eladtam őket €30-ért (tényleg az utolsó pillanatban: fél 9kor kezdődött a koncert, 7-kor hirdettem meg és 8-ra jött a jegyekért egy csaj... aki mellesleg látásból ismert is, mert alatta jártam a gimiben két évvel... őőőő... nekem nem rémlett... kicsi a világ, mi?)) Este rendeltünk egy búfelejtő pizzát, majd szokásosan éjfél körül feküdtünk.
Ami a hétvégét illeti, szombaton reggel negyed 9-kor indultam Tallaght-ba a coach képzés első alkalmára. Fél óra alatt kiértem, száguldottam, mint annak a rendje, hiába, szombaton 9 előtt nincs még egy hülye, aki Dublin utcáin autózik. A képzésen 22-en vagyunk, ebből 9 nem ir (hurrá, fostam, hogy én leszek az egyetlen külföldi, de neeeem, van egy brazil, egy szlovák, egy angol, három spanyol, egy indiai talán meg egy portugál rajtam kivül hehe). Egyelőre nem tudom eldönteni, jó-e, hasznos-e ez a tanfolyam vagy sem, ha beadom az assignmenteket és elfogadják, lesz egy papirom, ez szuper, de nagyon bizom benne, hogy emellett hasznos gyakorlati tudást is szerzek majd, nem csak egy nagy lufit, mint az egyetemen. 9-től 5ig tartott a képzés: 11kor volt egy negyed órás szünet, 1-2 között pedig egy hosszabb ebédszünet, de ettől eltekintve végig ott ültünk és figyeltünk. (Elég nehezemre esett, bevallom, azt hittem, leszakadnak a térdeim, mire 5 óra lett...) Fél 6ra értem haza, itthon minden rendben volt, igaz, Anyu miatt most könnyitett volt T. pályája, egyelőre el sem tudom képzelni, mihez kezd majd, ha egyedül lesz a két gyerekkel két teljes napig...
A vasárnap hasonlóan telt, mint a szombat, én negyed 9kor leléptem és csak fél 6ra értem haza, a kettő között pedig én tanultam, a többiek meg a túlélésre játszottak. Mikor hazaértem, a hangulat igen feszült volt, mert T. elvitte Petit lángosozni Blackrock-ba és hát nem túl jól sült el a Dartozás: Peti szófogadatlankodott, hangoskodott stb stb stb. Peti mellett amúgy Paja is nehéz dió volt állitólag egész hétvégén: mindenért sipákolt, roppant irritativ volt és egyébként is, nehéz volt vele az élet, mint olyan. T. meggyőződése, hogy a szteroidos gyógyszer az oka mindennek, én ebben mondjuk annyira nem vagyok biztos, mert oké, durva mellékhatásai lehetnek a gyógyszernek, de basszus, két napig nem voltam itthon, talán ez is kicsit befolyásolta a hangulatát gondolom... (Arról nem beszélve, hogy khm... Paja ilyen. T. nélkülem még sosem volt vele ennyi időn át... Na mindegy.)
Igy futott hát ki a hét, iszonyat nyüzsgős volt, borzasztóan sűrű és nagyon-nagyon aktiv. Felkelt Pál, hétfővel folytatom, ha megint idejutok.