És a hétvége.
Pénteken délelőtt Pajával elautóztunk a Spraoi-ba. Ja és hoppá, Peti keltett, hogy esik a hó... Mondjuk ez túlzás volt amúgy, inkább havas eső tombolt, de tény, hogy volt pár fehér esőcseppünk. Természetesen a földre érve a fehér cseppek azonnal esővé változtak, szó sem volt fehér márciusról, de Peti azért lelkesen kiabálta végig a házat, hogy havazik, havazik! (Szegény...) No szóval Spraoi. Ez egy játszóház Dublin 12-ben, fél órányi autóútra. Egyszer már jártunk itt, mikor Peti olyan 1,5-2 éves volt, akkor nem volt egy nagy szám és hát na, most sem az. A vicc az volt, hogy 10-11 között mi voltunk az egyedüli látogatók, kongott az egész az ürességtől, negyed óra után azon gondolkoztam, induljunk-e haza vagy sem, mert Palika kb 10 perc után megunta a baby area-t, a nagy playframe-re meg persze nem akartam felengedni, hát na, mégis csak csak 2 éves és az 5 éven felülieknek van hivatalosan. Végül 11 körül befutott még 3-4 család, ekkor Mr. Szociális belendült, innentől meg alig akart hazajönni. Elképesztő amúgy Palikán mennyire látszik, hogy második gyerek, azonnal játszani kezd ismeretlenekkel, gondolkodás nélkül. Ő sem az a letámadós / ölelkezős tipus azért, ha valaki rátapad, akkor az elől menekül, udvarias, tartózkodó, mindenkit előre enged sorbanállásnál, de ha valaki szimpatikus neki, akkor simán kapcsolódik hozzá, most is volt egy kisfiú, akivel boldogan, egymásra nevetve fürdőztek a labdás medencében, sőt, a végén kacagva kergetőztek is, nagyon cuki volt az egész. Peti, első gyerekként soha nem csinált hasonlót, még 3-3,5 évesen is furcsán nézett minden gyerekre, igaz, azóta behozta a lemaradását, sokat fejlődött szociálisan nagyon, látványosan kinyilt. Nem tudom, ez a társaság (ovi, majd iskola) hatása-e vagy azé, hogy lett egy testvére, esetleg mindenképp megérett volna a barátkozásra... Na a lényeg, hogy Palika szivet melengetően társasági lény. Hogy visszatérjek: Fél 1re értünk haza a játszóházból, majd zuhogó esőben hazahoztuk Pipit (hogy gyűlölöm ezt, hogy gyűlölöm, ott állni az eresz nélküli udvaron a hulla álmos és nyűgös tesóval és várni, hogy észrevegyen a tanár és kiküldje a hozzád tartozó gyereket, báááááá...). Az este hosszú volt, T. ugyanis 8 előtt pár perccel érkezett, mert bevállalta, hogy a Cégnél portrékat készit: 140 valahány embert fotózott le 2,5 óra alatt... (Már csak ez hiányzott neki, tényleg... Eleve kezdenek összecsapni a feje fölött a hullámok, mert nem volt szó arról, hogy hazautazik ő is 10 napra, igy őrület van most benn munka-ügyileg és akkor még van egy ilyen "kis" pluszmunka is... Szerintem vagy 2 hétig minden este ezeket a képeket fogja retusálni... Hát 600 képről van szó...) 
Ma, szombaton végre jó időnk és szép napunk volt: délelőtt a Marlay Parkban voltunk (aka Hosszú Csúszdás játszótér), majd délután, miután megjött a Tescos bácsi, még sétáltunk is a környéken egyet, olyan szépen sütött a nap és olyan D vitamin hiányunk volt. Most T. pingpongozni van, lassan éjfél, hamarosan gondolom hazaér, én pedig mehetek végre feküdni, hurrá.
Hogy holnap mit csinálunk, az még talány.