Ami a hétvégét illeti, azért egész jó volt, ami főleg annak köszönhető, hogy gyönyörű az idő kb egy hete. Mondjuk vicces, hogy megváltozott már a hőérzetünk, a két hétvégi nap közül szombaton volt a melegebb, akkor 15-16 fok volt, vasárnap viszont már lehűlt, volt vagy 12-14 fok... (A héten a legmelegebb talán csütörtök-péntek volt, de akkor sem volt több 20 foknál haha.)

No szóval szombaton délelőtt a szép időre való tekintettel Bray-ben kezdtünk. Rövidgatyában mentünk, elvégre sütött a nap, de mikor kiszálltunk a kocsiból, a két fiúra inkább ráadtam a hosszú nadrágokat, mert baromi hideg volt. Ennek ellenére kaptak egy-egy fagyit (Peti tejmenteset), majd leereszkedtünk a partra homokozni. Mivel jó korán kiértünk, homokozás után még arra is volt időnk, hogy elsétáljunk a játszótérre, ahol nem maradtunk ugyan sokáig, de legalább mozogtak kicsit a kölkök. (Palika elképesztő ügyességű egyébként, a számat tátom mindig, amilyen kis alamuszi tud lenni ismeretlen társaságban, ha feloldódik vagy rájön a bolondóra, mint egy akrobata, esküszöm, simán felmászott a nagy csúszdára és minden irányból lecsúszott, fejjel előre, hason, ülve, mindenhogy. Peti ezalatt végig hintázott, jellemző.) Palika alvása alatt T. elment vásárolni, majd mikor megjött, elmentünk a Herbert-be gyalog. Rengetegen voltak kinn, sokan fürdőruhában napoztak (hahaha), mi főleg szaladgáltunk és fociztunk. 

Vasárnap, mivel megint szép napsütésre ébredtünk, Peti kitalálta, hogy másszunk hegyet. Magyar Napok is voltak, én jobban szerettem volna odamenni, de azt mondta, a szülinapján ő szeretne hegyet mászni, nem magyar napozni, úgyhogy beadtuk a derekunkat és elmentünk a Killiney Hill-hez. Először felmásztunk az obeliszkhez, Palika mint a gép csörtetett előre, őrület, majd megkerülve az épületet, a kávézót is útba ejtve sétáltunk le a játszótérhez. Mig Peti a zip line-t bűvölte, mi Pajával végigjártuk a játékokat, majd leragadtunk a gumis trambulin-szerűségnél, ami persze nem trambulin, csak egy rugalmas gumiszőnyeg, amin lehet rohangálni (és amiről nagyokat lehet esni, ha úgy adódik). Mikor már meglehetősen fáztam a napon is, olyan 3/4 12 körül, hazaindultunk. A kocsi felé tartva két izgalmas dolog is történt: egyrészt találtunk egy bankkártyát, másrészt Pipi belelépett egy akkora kutyaszarba, mint a feje. (Hű nagyon mérges voltam, eleve nem szivlelem a kutyákat, mert kiszámithatatlanok, szelesek, büdösek, mig másztunk fel a hegyre, azalatt is vagy tiz rohant nekünk, játékosan, de letojom, hozzám ne érjen már egy koszos szőrös állat, ha nem akarom és erre tessék, slusszpoénként vakarhattunk szart a cipőről... Bááááááá.) Negyed 1kor tehát elindultunk haza, Palika ekkor már igen álmoskás volt, de csak a nagy levegőre fogtuk, eszembe sem jutott, hogy beteg. Hazafelé beugrottunk egy Tescoba eperért meg tojásért, (szülinapi tortát kellett ugye farigcsálnom, mig Paja aludt), illetve leadtuk a bankkártyát is a rendőrségen, háhááá nagyon hatékonyak voltunk, na. Mig Palika tehát szunyált, összedobtam egy tortát, ami nem lett túl szép és én még meg sem kóstoltam eddig, mert kb tegnap 2 óta nonstop hányingerrel küzdöm... Mikor Paja fél 4 körül felkelt, 38,5 volt a láza, de erről már irtam, úgyhogy mig hűlt a torta, Petivel elugrottunk a Tescoba, ki tudja, mikor jutok oda legközelebb... Mikor hazaértünk, tortáztunk egyet (Petinek izlett hálistennek a süti, én ránézni sem birtam), majd amint tudtam, lefeküdtem, vagyis fél 11kor már ágyban voltam, ami nagy ritkaság és vészt jelez.
Itt tartunk most, reggel Pajának már csak hőemelkedése volt, én pedig szédülök, émelygek és köhögök, mint egy kehes ló. Negyed óra múlva indulni kell Petiért, szuper.