Kezdek hozzászokni az ovi gondolatához, csak az zavar még, hogy drága és mi van, ha nem találok part-time munkát, ami pont beleillik a képbe... Mondjuk mivel smucig vagyok, jó motiváció a havi €600, hogy majd minden követ megmozgassak, hogy találjak valamit, de mi van, ha nem találok?! Jaj.

Totál veszély*

Csütörtökön amúgy lovely reggelünk volt, az ovilátogatás után elsétáltunk Pipi sulijához, piknikeztünk 10 percet a fűben, majd legyalogoltunk a canal mellé és Palika kavicsokat dobált a vizbe, én meg közben össze-vissza puszilgattam. Amúgy is szoktam ám, mert ő jól reagál rá, nem úgy, mint Peti tette, csilingelően kacarászik, összehúzza magát, nagyon cuki, de most igy az ovilátogatás után úgy éreztem szeretgetnem kell egy kicsit, a szokásosnál is jobban, mert úgy megnőtt már, szinte félek, pár pillanat és nagyfiú lesz ő is és kicsúszik a karjaim közül, szipp. Szóval az idilli reggel után hazasétáltunk, ebédeltünk és suli. Mikor Pipi meghallotta, hogy benéztünk a volt ovijába, rábeszélt, hogy vigyem be őt is köszönni, úgyhogy belementem, az ovi felé sétáltunk haza és benéztünk 10 percre találkozni az óvónénikkel. A délután-este a szokásos mederben telt, mikor pedig végre ágyba bújtak a kölykök, nekiálltam "vádiratot" irni, mi bajunk Devvel és Matildával, mert másnap fél 10re kaptunk időpontot az igazgatóhoz, hogy megbeszéljük, mi a probléma.

Pénteken reggel tehát ömlő esőben (miben másban) nekivágtunk a sulinak négyesben. T. szabin volt, igy ketten mentünk be a suliba beszélni, mit szeretnénk. Legalább egy órát voltunk benn, meghánytuk-vetettük a problémát és abban maradtunk, hogy bizunk benne, hogy őszre javul a dolog, ha meg nem, nekiállunk másik sulit keresni, mert meglehetősen gáz, hogy Peti rendszeresen nem akar menni suliba, mert zavarja Dev és Matilda viselkedése. soha ne reagáljon rájuk, mert basszus, néha szeret velük játszani, amikor normálisak, amikor csak kergetőznek és igenis van olyan nap, mikor mindkettővel nagyot mókázik, csak éppen néha (sokszor) mindkét gyerek túl sok neki, túl közvetlen, túl vad, túl erőteljes... Eddig azt mondtam, hogy oké, ha zavarja a vadság, ne játsszon velük soha, ne higyjék azt, hogy szereti őket, de ez nem jött be, mert HA jobban viselkednek, Pipi valóban szereti őket és akkor játszani is fog velük, bármit is csinálok. Szóval most ott tartunk, ha akar velük játszani, játsszon, de amint túl durvák neki, amint nem esik neki jól, ahogy bánnak vele, szóljon egy felnőttnek és kész. Ismerem amúgy Petit, nagyon nagy a mozgásigénye, imád ezzel a két gyerekkel rohangálni, de a vadulás nem az ő asztala, a bántás, lökdösődés nagyon távol áll tőle, ezért zavarja Dev és Matilda, mert nekik viszont ez a kettő (a szaladgálás és a lökdösődés) összefügg... Nagyon zavar egyébként ez az ügy, hálát adok az égnek, hogy már csak 2 napot megy suliba és jön a nyár, mert komolyan néha sirni tudnék tehetetlenségemben... Na mindegy.) A délelőtt tehát nagyjából el is ment ezzel a sulis dologgal, majd hazajöttünk és miután megetettem Paját, mentem is vissza Petiért. 2-4 között Hugo party-ja volt, igy suli után rögtön odavittem, ebédelni sem vittem haza. Bár Hugo-éknál van kert, sajnos mivel ömlött az eső, meglehetősen nehéz volt összetartani a party-t, annál is inkább, mert Vicki vagy 25 gyereket meghivott... Kemény volt, na... Hogy valami struktúra legyen, Vicki beszervezett egy fickót amúgy... Nagyon vicces volt az ipse, mindenféle vadállatot hozott magával, de igy madárpókot, krokodilt, óriáskigyót, skorpiót, gyikot meg kaméleont... A nappaliban rittyentett egy gyors biosz órát, ami baromi érdekes volt, esküszöm még én is élveztem, nemhogy a gyerekek. Volt amúgy kaja-pia is, pizza, sült krumpli és kolbászkák meg persze torta. 4ig maradtunk, szigorúan, majd itthon a szokásos: vacsora, Skype és készülés a másnapra.
(Rájöttem, hogy 6 évesen nem fogja megérteni azt, hogy ha egyszer játszik velük, akkor azzal azt üzeni nekik, hogy szeret velük lenni, szóval ha nem akar játszani velük,
Szombat-vasárnap kurzushétvégém volt: mig én okosodtam, T. itthon a lakásban szórakoztatta a gyerekeket, mert az eső persze egész hétvégén esett... A tanfolyam amúgy még mindig nagyon kemény, roppantul frusztrál, hogy összegyűlt ugye a sok kiemelkedően kommunikáló ir (mert persze nem az akar coach lenni, aki meg sem tud szólalni) és úgy érzem, sehol sem vagyok szókincsileg, kifejezéstechnikailag... Tudom, nem mindenkinek ir az anyanyelve a tanfolyamon, de a nem ir anyanyelvűek között is van olyan, hogy wow, én csak lesek, hogy milyen természetesen és hiba nélkül beszél angolul, miközben én sokszor azért nem tudom azt mondani, amit akarok, mert fingom sincs, hogy fogalmazzam meg angolul... Ráadásul tök cink, de a she és a he mindig forditva jön a számra. Mindig. Mintha nem tudnám, melyik melyik... Iszonyat idegesitő. És ciki. Szombaton kiültettek két embert a csoport elé, hogy lássunk egy coaching session-t élőben és hát úristen, tök jók voltak. Sosem tudnék 25 ember szemei előtt igy teljesiteni. A kurzus egyik vizsgakövetelménye amúgy, hogy egy session-t videóra vesznek, hát a hideg ráz ettől előre is... Nem tudom, hogy fogom tudni ezt végigcsinálni, megfigyelnek, értékelnek, videó, atyaisten. Tényleg rémálmaim vannak ettől, durva. Egyelőre próbálom elfojtani a dolgot mélyre, élvezni, hogy szerdán repülünk haza, de aggódom, na.
Vasárnap délután amúgy a meccs miatt hamarabb elengedtek én pedig úgy használtam ki a hirtelen jött szabadidőt, hogy a Square-ben vettem ezt-azt: a Heatons-ban Pipinek egy zöld gumicsizmát, a Dunnesben egy fotóalbumot, egy bonbont az igazgatónak, Petinek egy pólót meg magamnak két melltartót illetve ha már ott voltam, be is vásároltam. Este kiautóztunk a Poolbegre, de épp vonult el a tenger, úgyhogy iszonyú ronda mocskos volt minden, el is határoztuk, hogy ide töbet neeeeem... 

Ma délelőtt Paikával elugrottunk a Lidl-be: vettünk egy viaszosvászon teritőt a konyhába meg két fülhallgatót a repcsire, majd hazafelé találkoztunk a Herbert-ben Krisztiékkel, mert elkérték a babamérleget és ott született meg a biznisz. Petiéknél délelőtt valami bűvész fickó húzta az időt és a Herbert Parkba is átsétáltak Teddy Bear Piknikezni. (Ezt mondjuk reggel nyögte be, 8.35-kor (8.50-re suliban kell lenni), gyorsan kerestünk hát a szekrény mélyén egy macit - találtunk vagy négyet, a közepes méretűt vitte el a többit meghagyta Pajának...) Itt tartunk most, délután Aware önkénteskedés, mosás, teregetés, házimunka ezerrel, próbálom behozni a hétvége kiesése miatti lemaradásom.
Adieu.                  

* Ez a suli bejárata, ahol a kamion eleje van, ott a kapu bejárata, a kamiontól balra zsákutca van, végig állnak az autók, van ugye az előre mutató utca, a jobb kéz felé lévő utca, ahol állok, az az utca és még egy kis beugró balra. Tehát ha onnan, ahonnan a fotót csináltam, át akarunk menni a kapuig, jöhet autó a két zsákutcából, szemből és jobbról. Totál halál, csodálom, hogy még nem ütöttek el senkit itt. Ahol a kamion áll, ott és úgy szoktak autók állni, sorban. Fúj.