Na szóval a hétvége. Jó hosszú volt, konkrétan máig tartott.

Péntekről még nem irtam, igaz, nem is történt sok minden, csak Palikával mentünk be délelőtt a St Stephen's Green-hez, mert rendeltem Forever Living-es multivitamint a gyerekeknek és át kellett vennünk a szajrét. Vicces, hogy kb 2 km-re van tőlünk a város egyik legszebb és leghiresebb parkja és ehhez képest ha évente kétszer eljutunk oda, sokat mondok. A baj az, hogy gyalog "messze" van, fél óra babakocsizás és az már ugye eleve nem menő, parkolni meg nagyon szar a központban, hely sincs és baromi drága is. (A buszt nem is mondom, fikáztam már a nem létező dublini tömegközlekedést eleget.) No szóval ezúttal azért bevállaltuk ezt a parkot, mert kellett, de szerintem maradunk továbbra is az évi kétszeri St Stephen's Greenezés-nél, elég az. Negyed 1-re volt megbeszélve a találka, előtte tehát átverekedtük magunkat az útépitésen (fel van túrva az egész környék, épül a harmadik (!) villamosvonal, egy kb 5 km-es szakasz), sétáltunk kicsit a parkban, játszóztunk kicsit és a bejáratnál tizóraiztunk is, mert tizóraizni ugye mindig kell. 3/4 1 után értünk haza, gyors ebéd és rohanhattunk is Petiért. Délután megint a fülészetre voltam hivatalos: fél 5-re kellett mennem, 3/4 4kor indultam és 5-re értem oda - el lehet képzelni, mit éltem át a dugóban, gyűlölök késni. (T. a morgásomra mindig úgy reagál, hogy Pest is dugós, de nem érti, hogy Pesten ha oda akarsz érni valahova, mondjuk a Ferenciek teréről el akarsz jutni a Moszkvára, felülsz a metróra, felülsz a villamosra és oké, sokan vannak rajta és büdösek és bunkók is az emberek, de a felszini autó- és buszközlekedéstől függetlenül odaérsz, ahová akarsz, mert hacsak nem valami külvárosi utcácska a célod, több közlekedési eszköz közül válogathatsz és el van intézve a dolog, itt meg ha járna is busz A és B között (ami nem jár, mert nem), akkor sem haladna, csak az autókkal, mert nincs végig buszsáv persze, mert miért lenne, a legtöbb utca két sávos és ott ugye dugó van ezerrel, szóval egyszerűen két lehetőséged van: dugózol a kocsidban vagy gyalogolsz, ami meg természetesen nem igazán lehetőség megint, hát ki akar 8 km-t gyalogolni egy fővárosban csak odafelé... Eh.) No tehát fél 5 helyett fél 6-kor jutottam be az orvoshoz, aki kicsit kétségbeesett volt már, mert állitólag a fülem tiszta, nincs benne már folyás, de a dobhártyám még mindig gyulladt... Szuper. Felirt antibiotikumot, hátha felülfertőződött a dolog és visszatértünk az eredeti gyógymódhoz, ami októberben azonnal segitett: fülcsepp és nem szteroidos krém. (Lekopogom, mióta abbahagytam a szteroid tolását, egész jó a fülem, nem fáj, nem dugult, nem furcsa, pont jó kis fül, éljen.) Visszafelé még mindig dugó volt persze, igy 7 után értem haza, nem voltam boldog, bevallom. Az estét a másnap tervezgetésével töltöttük, mert miután nem találtunk szállást, úgy gondoltuk, legalább kirándulunk egyet, ha már ilyen kivételes az időjárás.

Szombaton tehát a Newgrange Farm-on kezdtünk. Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy 10-kor már ott leszünk (haha), negyed 11-kor ültünk be a kocsiba, hogy induljunk... Miután kicsit eltévedtünk, (jajj ez a másik, ebben az országban megtalálni valamit óriási kihivás, sokszor azt sem tudom, melyik várost irjam be a GPS-be, az utcáknak nincs nevük, úgyhogy elsőre úgy találomra szoktam bepötyögni valamit, ami az esetek 99%-ban rossz, úgyhogy tuti eltévedünk...), no szóval negyed 1-re értünk oda, jó későn. Egyszer már jártunk ezen a farmon, jó kis hely és ezúttal sem okozott csalódást. A legnagyobb sláger a vizes rész volt, itt kacsákat, kishajókat lehetett úsztatgatni, volt vizesés, viznyelő, minden, még én is szivesen elmolyoltam ott, nem hogy a fiúk... A tűző napon, 20 fokban eskü még jól is esett a pancsolás, Palika totál vizesben nyomta végig a kirándulást és hát nem igazán nyafogott, mert tényleg meg lehetett rohadni különben. A vizes rész mellett a homokozóban, a gokart pályánál és a csöveknél is sok időt töltöttünk (ki volt téve három kb 10 méteres cső, amin át lehetett mászni, amit lehetett görgetni, olcsó játék na...) illetve találtunk egy beltéri játszórészt is, ahol számtalan kisház volt kitéve Paja legnagyobb ámulatára. Természetesen állatokat is láttunk a farmon, lehetett tyúkokat, barikat etetni, pónilovat, szamarat, kecskét és kiscsirkét simogatni és találkoztunk egy lóval is, aminek Palika megint csak nagyon örült. A hely gyenge pontja megint az étterem volt, meleg kaja nem volt szinte abszolút (egy féle leves volt összesen, eszed, nem eszed, nincs más), volt viszont többféle süti, na de édes sütit enni ebédre azért elég snassz, nem? Mivel nem volt mit tenni, végül a fiúk kaptak egy-egy cupcake-t, T. evett egy scone-t, én meg egy csokitortát, de hát hogy is mondjam, nem voltam elájulva, jobban örültem volna valami sósnak és legfőképpen melegnek... 3 körül indultunk el a farmról, Palikát erősen kapacitáltuk, hogy aludjon el és negyed óra autózás után be is aludt aranyosan, ami nem csoda, mert hulla fáradt volt a sok élménynek köszönhetően. A nap csavarja az volt egyébként, hogy a farmról nem haza mentünk, hanem Eszterékhez. Már múlt héten beszéltünk róla, hogy Peti elmehetne hozzájuk sleepoverre egyszer, de mivel múlt héten Lindus betegeskedett, ez elmaradt. Péntek este viszont felvetettük, mi lenne, ha most hétvégén megejtenénk az elmaradt randit... Mivel Peti abszolút nyitottan állt a kérdéshez, betettem neki egy váltás ruhát, pizsit, fogkefét és a farm után kezdődhetett a móka. Negyed 5-re értünk Eszterékhez, akik épp mini medencézést terveztek a lányokkal. Nosza, Peti és Paja sem volt rest, levetkőztek és be a vizbe. A fő poén egyébként a vizipisztolyozás volt, ezért Palika hamar megunta a dolgot, inkább egy kisházban szórakozott a kölcsönkapott rózsaszin fodros úszóbugyikájában... 22 foknál nem volt amúgy melegebb, de a nap tűzött és mi úgy éreztük most vagy soha vagy most pancsolnak kinn a gyerekek kicsit vagy soha. Egy idő után elkezdtünk barbequezni is, hiába no, tombolt a nyár. 6 körül megvacsoráztunk, negyed 8-kor pedig elindultunk haza hármasban Pajával. Peti vidáman integetett a távolodó autónk után, látszott, hogy nagyon örül a nagyfiús programnak. Eszter egész este képeket küldözgetett, mit csinálnak, hogy vannak, szóval abszolút nyugodt voltam, hogy jól érzi magát velük Pipi. A mi esténk egyébként iszonyú laza volt, két gyerek után egy fel sem tűnik, de tényleg, szegény Paja semmi vizet nem zavart, olyan volt, mintha itt sem lett volna... A házibulis képek egyébként itt vannak. 

Vasárnap, hogy ne legyen olyan fárasztó a nap, mint a szombati, csak egy kis tengerpartot terveztünk. Eszterék Malahide-ra vitték Pipit, mi meg Palikát Dollymountra. Rég jártunk Dollymount-on, mióta tilos a parkolás a parton, talán egyszer voltunk még csak, de most úgy gondoltuk, bevállaljuk, hiszen nem sok igazán homokos part van Dublinban és most arra vágytam a sok iszapos, kavicsos, sziklás tengerpart után. Sajnos mig kinn voltunk, a nap elbújt, igy felhős ég mellett voltunk kénytelenek lábat áztatni, de végülis ez nem volt nagy gond, mert hideg nem volt, kitartott a 18-20 fok. Mig mi tehát Dollymountoztunk, Petiék pedig Malahide-oztak és mint látszik, mivel ők kicsit tovább maradtak, náluk már a nap is kisütött. Ebédre pizzát rendeltünk, úgyhogy ez a napunk valóban pihenősre sikerült...

A délután hasonlóan laza volt: mikor Paja felébredt, elsétáltunk a Tesco-ba jégkrémért, majd vártuk, hogy Eszterék hazahozzák Pipit. Ők 5 körül értek haza, ekkor még kicsit játszottak a gyerekek, megnéztük a képeket, majd megettük a jégkrémeket és a kölykök könnyes búcsút vettek egymástól. Nagy poén volt ez a két nap, szerintem nagyon jól sikerült, remélem szervezünk még ilyen itt-ottalvós party-t, mert a gyerekek láthatóan nagyon élvezték. (Én amúgy soha nem voltam sleepover-en, T. sem, de úgy tűnik, ez már egy másik generáció...)
Hétfőn egyébként folytatódott a móka, mert bank holiday volt, igy nem volt se suli, se munka. Délelőtt Sandymountra autóztunk ki homokozni, de elég hideg volt sajnos, igy lábat ezúttal nem áztathattunk. Egy órácskát maradtunk a parton kb, ami nem volt sok, de elég volt, annál is inkább, mert mikor hazaértünk, leszakadt az ég és elkezdett ömleni az eső. (Mik vannak, mi? Eső! De esküszöm, már hiányzott...) 2kor Mini Maraton volt a házunk előtt, mázlijuk volt a futóknak, mert mire elindult a mezőny, elállt az eső és jó kis friss levegő lett. Mikor Paja felkelt, vettem egy nagy levegőt és mig T. takaritott, elvittem a két fiút a Riverfest-re. Egész hétvégén ment a fesztivál, mi igy az utolsó két óráját kaptuk el. Elég hülye helyen van sajnos minden évben a buli, parkolni lehetetlen a közelében, igy legalább fél óra sétára tudom csak letenni a kocsit, ami mondjuk nem nagy öröm két gyerekkel. Na mindegy, jövőre már könnyebb lesz gondolom, most odafelé cipeltem Palikát, visszafelé meg jött magától. Vicces volt, mert amint átsétáltunk a hidon, elkezdett sipolni a sorompó, hogy hamarosan felnyitják a hidat, hogy a nagyobb hajók kiúszhassanak a tengerre és indulhassanak haza.
Ekkor bevallom kicsit még aggódtam, hogy mindenről lemaradtunk, de hálistennek miután elbúcsúztattuk a hajókat, besétáltunk a rendezvény közepébe és még minden nyitva volt. Peti két körhintára ült fel, Palika egyre (ez volt amúgy életében az első, szipp, ez egy ilyen hét, rengeteg első dolgon esett át mindkét gyerek), majd vettünk egy lángost, amit a két fiú szépen testvériesen elfelezett (nem voltam hajlandó két lángost venni darabonként €4,5-ért... azért szerintem ez nagyon durva... értem én, hogy haszon meg meg kell élni valamiből, de egy sima lángosért elkérni ennyi pénzt, enyhén szólva is lopás).
A körhintázás és lángosozás után nem sokkal hazaindultunk, fél 7 volt igy is, mire hazaértünk.
Szép kis hétvége volt, na, aktiv, mókás, játékos. Bye-bye hét, jöhet a következő.