Múlt héten jó sok mókában volt részünk, időm sem volt dokumentálni mindent.

Csütörtökön csak egy laza rathfarnham-i játszózásunk volt, ahol Peti jól felhúzott, már nem emlékszem, miért, de az megmaradt, hogy jól összevesztünk. Ja megvan. Nem volt itthon semmi és hazafelé beugrottunk a Lidl-be, ő meg teljesen kikészült, hogy hogy vihetem én az ő fenséges fenekét boltba, mikor ő utál vásárolni. Eleve mióta él, mint a villám vagyok kénytelen vásárolni mindig, egy nagybevásárlást képes vagyok lógó nyelvvel, 10 perc alatt rohanva megejteni és akkor még van képe azon nyafogni, hogy miért kell neki is ott lennie, amikor bevásárolok. Hát bazmeg mert nincs egy szolgánk, akit elküldhetnék vásárolni, azért. Meg mert nem tudok elmenni egyedül vásárolni, azért, pedig istenuccse ezerszer jobban szeretnék egyedül menni, mint két visitozó, akadékoskodó kis disznóval. Na mindegy. Végül csak berángattam őket vásárolni, ahol persze ment a pofavágás meg a szenvedés mindkettő részéről, úgyhogy mire visszaültünk a kocsiba, azt is megbántam, hogy én megszülettem, nem hogy ők. Ennek ellenére, délután voltam olyan jófej és elvittem őket megnézni egy Dublinban állomásozó nagy hajót, mert az mindig jó móka, most is az volt, igaz, mindkettő megint hozta a formáját: Palika gumilábúskodott végig, Peti meg egyfolytában szeleskedett, holott eleve nem voltunk jóban és tudván tudja, hogy ilyenkor harapok, ha rá kell szólni és nem fogad szót.

Bár megfogadtam, hogy ezek után akkor viszem őket izgalmas programra, ha piros hó esik, másnap mivel olyan szép idő volt végre, Peti kikönyörögte hogy menjünk el a Fort Lucanba. Kicsit izgultam, hogy majd Palikának is full jegyet kell vennünk és otthagyunk €30-t a belépőkre, végül őt beengedték ingyen, igy €20-ból megúsztuk az egészet, ami még belefért, főleg, mert mindketten imádták a helyet. Peti nagy bátran többször lecsúszott a piros csúszdán, Paja meg folyton goká, goká kiáltásokkal jelezte, hogy toljam már még egy kicsit a gokártpályán, mert az jó. (A derekam erről másképp vélekedett úgy a huszadik kör után, de sebaj.) Fél 1 körül indultunk haza, úgy számoltam, hogy ha jók vagyunk, negyed 2-re hazaérünk, gyors ebéd és Paja 2-től alhat, no ehhez képest az autópályára érve a kocsiban kigyulladt az olajlámpa. Mint a villám megálltam az első benzinkútnál, felhivtam T-t milyen olajat vegyek, vettem valami megfelelőt, nyitnám ki a motorháztetőt - erre semmi. Húzom a kart, meg sem moccan. Kihivom a benzinkutast, hogy héjj, férfierő kéne, csináljon már valamit - még mindig semmi. Nem vagyok egy műszaki zseni, de annyit tudok, hogy olaj nélkül menni igen rizikós, mert tönkreteheti a motort, de nem volt mit tenni, beirtam a gps-be a legközelebbi szerviz cimét és szépen odagurultunk a fiúkkal, hátha ott ki tudják nyitni a motorháztetőt. A legközelebbi szerviz egy Renault kereskedés mellett volt, ami 2-kor nyitott. Nem akartam szórakozni, nem mertem továbbmenni, igy a garázs előtt ülve töltöttünk több, mint egy órát, remélve, hogy ha kinyitnak, megmentenek minket. No lehet hármat találni, mi történt: a szerviz kinyitott és a szerelőbácsi azt mondta, ide bizony márkaszerviz kell, mert elszakadt a bowden, nem tudja kinyitni a motorháztetőt. Mondjuk én a magam részéről csak pislogtam, hogy mégis mi a francnak ide márkaszerviz, nem motorcserét szeretnék, de nem akartam vitatkozni, továbbmentem a legközelebbi Skoda szervizbe, ami kb 5 km-re volt. Bár nem péntek 13-a volt, csak 12-e, a márkaszervizben egy bácsi ránézett a kocsira és bár látta, hogy hátul két ijedt szemű kisfiú ül, közölte, hogy óóó, ez nagyon nagy meló, kb 2 hét múlvára (!) tudja igérni. (2 hét múlvára, még most is forr a vérem.) Szó nélkül otthagytam a picsába, eljöttünk, kockáztatva, hogy tönkremegy a kocsi, de ekkor igy fél 3 magasságában már úgy éreztem, minden le van szarva, én bizony hazamegyek, lesz, ami lesz. 3-ra haza is csorogtunk, én végig imádkoztam, hogy ne legyen baj és a szerencse végre mellénk állt, épségben hazaértünk. Itthon megkérdeztem az ir-magyar fórumon, hogy árulják már el, hogy valóban kell-e egy ilyen munkához márkaszerviz, mert én piszkosul nem értek hozzá, de valami azt súgja, hogy nem egy ördöngösség kinyitni egy motorháztetőt egy autószerelőnek... 5 perc múlva jött vagy 20 válasz, természetesen mindenki röhögve mondta, hogy ne vicceljek, sima szerviz is jó, ketten azt is felajánlották, hogy átjönnek megnézni jó pénzért. Végül a dolog úgy oldódott meg, hogy mikor T. hazaért, felhivta a biztositásunkhoz tartozó szerviz számát, akik 9 körül kiküldtek egy szerelőt, aki T. irányitása alatt (!!!) a telefonjának a világitása mellett (!!!) kb 20 perc alatt kinyitotta a kocsi motorháztetejét és végre beleönthettük az olajat a szerencsétlen autóba. Ehhez a sztorihoz nem fűznék semmit, kérem mindenki vonja le a saját következtetéseit a különböző nemzetek szakértelmét és leleményességét illetően.