A hétvége kicsit zűrösre sikerült amúgy, no de elölről.
Bár nem irtam, de a csütörtök és a péntek esténk is azzal ment el, hogy 10től éjfélig szállást kerestünk, ugyanis elhatároztuk, hogy augusztus 16 és 21 között nyaralunk egy utolsót itt Irországon belül, még hozzá együtt Eszterékkel. Már a hét eleje óta nézegettük a szállásokat (8 főnek elég nagy önálló ház, bárhol), le is foglaltunk egyet Rosslare-nél, de realizáltuk, hogy 1 db wc talán kevés lesz 8 embernek, úgyhogy lemondtuk... A csütörtök-péntek este tehát lázas szálláskereséssel telt és végül pénteken éjfél után kicsivel be is foglaltunk egy nagy házat Észak-Irországban, hurrá.

Szombat délelőtt Seapointra mentünk homokozni, ami nagy móka volt, bár én majd' megfagytam, de a fiúk élvezték a sarazást és mivel a naptár szerint nyár van, többen úsztak is a kb 12 fokos vizben. Mikor hazaértünk, kiderült, hogy a befoglalt szállásunkat már elvitték mások, úgyhogy állhattunk újra neki a kutatásnak, sirni tudtam volna. Paja alvása alatt T. elment a Woodies-be mindenféle apróságért, én meg kerestem-kutattam a szállásokat. Mikor hazajött, cseréltünk, felkaptam Palikát és elvittem a Nutgrove-ba visszavinni egy kicsi macigatyát. Az este szintén szálláskereséssel telt, nem sok sikerrel. (A legtöbb kiadó ház a halál kukiján volt, ilyen földút mentén, a semmi közepén Kerry-ben vagy Donegal-ban, esetleg Sligo-ban. Ha véletlenül kicsit közelebb találtunk valamit (Wexford, Waterford, Cork vagy West-meath, neadjisten Galway), akkor ott tuti nem volt net vagy nem volt elég fürdőszoba vagy kicseszett drága volt.) Négy lehetséges szálláshely maradt végül, egy Rosslare-ben, egy Gorey-ban, egy Omagh-ban és egy Drogheda mellett. Irtam mindháromnak és vártuk a csodát.

Vasárnap délelőtt Howth-on jártunk, mert kivertem a hisztit, hogy nem akarok főzni és különben is, lángosra vágyom. A fiúk meghajlottak az akaratom előtt, elmentünk hát először játszózni, majd a howth-i piacra lángosért. Sajnos ezúttal nem volt olyan finom a lángi, mint szokott, de a délelőtt azért jól sikerült, mert kivételesen a szél sem rezdült Howth-on és bár totál borult volt az ég, nem esett és egész kellemes volt a hőmérséklet is. Mig Paja aludt, T. és Peti elmentek lemosni a kocsit és vettek egy walkie-talkie-t, mondván, ha megyünk nyaralni, jó móka lesz. (Optimizmus el ne hagyj - HA megyünk nyaralni.) Mig ők távol voltak, én visszaültem szállást keresni (nem röhög), mert nem akartam elhinni, hogy nincs tökéletes ház... Mikor a fiúk hazaértek, T. csatlakozott (mert ő is maximalista) és újra nekiálltunk a helyek átfésülésének. Ez a délután borzasztó volt sajnos: mi ezerrel bújtuk a netet, hogy valami jó helyet lőjünk, ha már egy vagyont kiadunk érte, a két gyerek meg vagy TV-zett vagy orditott az unalomtól. 8 óra magasságában már úgy voltam vele, hogy hagyjuk a francba az egészet, elegem van, kiszállok, nem megyek sehova, de T. meggyőzött, hogy ne adjuk fel, mert nem adhatjuk fel, tekintve, hogy Eszterék a mi kedvünkért vettek ki szabit, hát hogy nézne az ki, hogy az utcsó pillanatban sztornózzuk a dolgot. Végül mivel semmi egyéb helyet nem találtunk, megegyeztünk, hogy Gorey vagy Termonfeckin (!) lesz a nyerő, ami Drogheda felett van. A Gorey-s nőnek irtam, hogy másnap hivom (ez volt az én favoritom, már láttam magam előtt a pet farmokat), T. viszont a Termonfeckin-est tartotta jobbnak, mert ott volt net és Gorey-ban már voltunk.

Hétfőn bevallom kapituláltam, a fiúkkal elmentem Bray-be, T.-nek meg meghagytam, hogy válasszon, nekem bármelyik jó a kettő közül, leszarom már. Mig homokoztunk, kavicsoztunk, fagyiztunk, bicajoztunk a tűző napsütésben a két kis drágával, T. folyamatosan hivogatott, mi legyen, mig végül egyszer csak jött az sms, hogy gratulálunk, lefoglaltad a helyet Termonfeckin-ben. Szuper, döntött tehát. Bray-ből jó későn értünk haza, gyors ebéd, altatás, majd jöhetett némi önkénteskedés és a bepakolás a két őrjöngő gyerek mellett. (Mindkettő tologatni akarta a bőröndöket, ráadásul be voltak zsongva ezerrel, hogy huhúúú nyaralunk.) 2 körül feküdtünk le, ez egy ilyen időszak, igy jártunk, de sebaj, legalább volt szállásunk...