No és akkor A Nyaralás. A megérdemelt.

Kedden reggel arra ébredtünk, hogy Pipi rajzolt egy mosolygós arcot és épp helyezi a párnánkra. Megkérdeztük, mi történt, mire a nyakamba borulva mondta, hogy köszönöm, hogy elvisztek nyaralni! (Meg kell a szivnek szakadnia.) A délelőttöt egyébként még itthon töltöttük, mert be kellett pakolnunk (a gyerekek cuccait nagy lelkesen este már becsomagoltuk) és különben is, csak 3 után lehetett elfoglalni a szállást, úgyhogy nem volt értelme 9kor útra kelni. Mivel főzni nem főztem, 11 körül elindultunk a Nutgrove-ba, hogy majd ott veszünk még ezt-azt (viz, kóla stb), megebédelünk, de előtte még megálltunk Windy Arbournál játszózni. Itt szokás szerint T. volt Petivel, én meg Pajával, de jól felhúztam magam, mert Paja csetlett-botlott, esett-kelt, egyszer még a zip line-ról is leesett a hátára, T. meg jól lecseszett, mi az, hogy nem vigyázok Palikára. (Könnyen beszél az, aki az esetek 90%-ban az érett és óvatos Petire figyel, nem pedig a vakmerő, még elég esetlenke Palikára... Nem tudom, ő hogy tudna utána sprintelni úgy, mint én teszem azt folyamatosan...) Na mindegy, mikor Palika huszadszor kezdett el sirni, mert beütötte magát, megálljt parancsoltam és elindultunk ebédelni. A BK-ba ugrottunk be, a gyerekek kaptak egy Happy Mealt, fish fingers-t sült krumplival meg vizzel, mi meg ettünk egy-egy wrap-ot, az mégsem olyan durva. Fél 2 körül indultunk el, Palikát megkértük, hogy aludjon, 3-kor pedig begördültünk a faluba és sittysutty megtalálva a házat beköltözködtünk. Miután nagy nehezen eldöntöttük ki hol alszik, elautóztunk a partra (kb 5 perc volt), de mivel elég rondának itéltük (épp lement a viz, ott hagyva egy csomó trutyit, fúúúj utálom az apályt), nem maradtunk sokáig, csak kicsit homokoztunk és hazaindultunk. Hazafelé beugrottunk a falu egyetlen (!) boltjába, egy Centrába a benzinkút mellett és az este további részében élveztük a kert nyújtotta lehetőségeket: fociztunk, napoztunk, rohangáltunk. (Ezen az egy napon irtó meleg volt: rövidujjasban is melegünk volt, igazi szép nyári időnek örvendezhettünk.)

Szerdán már kissé borongósabb napra ébredtünk, de mivel csak szemerkélt az eső, nekivágtunk a környék nevezetességeinek, elmentünk megnézni Monasterboice-t és az Old Mellifont Abbey-t is. (Mi nem haldoklunk, mi igy élünk...) Annak ellenére, hogy ez a két hely tulképp egy temető és egy templomrom volt, a fiúknak meglehetősen tetszett mindkettő: a sirok között Paja lelkesen botladozott, Peti meg folyton felolvastatta, hol ki nyugszik... Dél után értünk haza, akkor összedobtam egy bolognait, majd letettük Palikát aludni. Délután sajnos ömlött az eső, de nagyon durván, úgyhogy mivel másnap jöttek Eszterék, úgy döntöttünk feltöltjük a kajakészleteket és elmentünk egy Lidl-be Drogheda-ba. Bár Peti gyűlöl vásárolni, egy jégkrém igéretével csak elcsaltuk őt is, úgyhogy haszonba tettük ezt a napot is.

Csütörtökön legnagyobb megdöbbenésünkre arra ébredtünk, hogy a földszint planfonjáról csöpög a viz. De durván. Azonnal hivtuk a tulajt, mégis ilyenkor mi a fene van, oké, esett az eső egész szerda délutántól fogva, de azért ezt igy hogy... Közben felfedeztük, hogy a beázás folt felett van az egyik fürdőszoba, de mivel nem láttunk ott semmi furcsaságot (attól eltekintve, hogy a kád melletti szőnyeg tocsogott a vizben), kizártuk, hogy amiatt áztunk volna be. (Ezt alátámasztja az is, hogy amint elállt az eső, fél óra múlva a csöpögés is megszűnt.) No mindenesetre jött a tulaj, meghányta-vetette a dolgot magában és arra a következtetésre jutott, hogy tuti nem az eső a ludas a beázásban, biztos rosszul zártuk el a csapot a kádnál... Erre mi csak pislogtunk, mert 1) azonnal csekkoltuk, hogy áll a kád, mikor észrevettük a vizet és semmi furcsát nem láttunk, nem csöpögött a csap, nem volt semmi 2) amint elállt az eső, a beázás csöpögése is megállt, de hát mivel ő a tulaj, ráhagytuk, hogy aha, oké, igazad van. Hálistennek nem volt kiakadva a pasi amúgy, ez mondjuk szuper volt és a beázás is megszűnt, szóval maradtunk... Hogy délelőtt mit csináltunk, azt nem tudom, valószinűleg semmit, kihevertük a stresszt és főztem, mert 1 körülre vártuk Eszteréket. Ők kissé késve, 2 körül futottak be, majd miután ebédeltünk és tortáztunk egyet és Palika is felkelt, nekivágtunk közösen a Hill of Slane-nek. (Sajnálom, ez egy ilyen nyaralás volt, egyszerűen nem volt a közelben... semmi gyerekbarát.) No tehát felmásztunk a romokhoz, bújócskáztunk, rohangáltunk, majd leültünk a tehenekkel szemben és négy levelű lóherét keresgéltünk programként... Hazafelé megálltunk egy kis játszótéren, de fél óra után meguntuk és mentünk haza. Miután a gyerekeket letettük aludni fél 10 felé, egészen éjfélig activityztünk és jókat dumáltunk végre felnőttesen...

Pénteken délelőtt a kertben játszottak a gyerekek, majd T. elment B.-vel Lidl-be, mi pedig otthon főztünk. Délelőtt úgy rémlik nem voltunk sehol, bár ebben nem vagyok teljesen biztos... Délután kinéztünk egy szép kis tengerpartot a közelben, 10 perc alatt ott voltunk, de akkora szél volt, hogy Palikát nem tudtam letenni, mert elfújta volna az orkán... A többiek azért boldogan eregették a sárkányaikat, csak mi szenvedtünk szegény Pállal bezárva a kocsiba. Hazafelé próbáltunk találni egy kávézót, hogy majd egy jót sütizünk, dehát ez Irország, közel s távol nem volt sütizős-kávézós hely, hiába kerestük a gps-ben. Rákérdeztünk egy helyi kisboltban is, de a bácsi csak a local chippert tudta ajánlani, hátőőő izé. Nem kávéztunk hát. Este Palika belázasodott, 39 fokot mutatott a hőmérő, amit nem tudtunk hová tenni, mert más tünete nem volt szegénynek. Az este megint activity-vel telt, az éjszaka pedig mindenféle különleges esemény nélkül telt.
Szombaton mivel Paja még lázas volt kicsit, T-vel otthon maradtunk vigyázni rá, Eszterék pedig elvitték Petit a Lolo Town-ba, ami Navan játszóháza. Peti nagyon jól érezte magát, Paja is jól volt, mert extra TV időt kapott, aminek nagyon örült. Mig Paja aludt, a többi gyerek csinált két tepsi cookie-t, majd délután Eszter nekiállt palacsintát is sütni, ment a hizás tehát rendesen... Ezen a napon nem mentünk már sehova, amikor épp nem esett, inkább a kertben játszottunk, a gyerekek meg távolugró versenyt rendeztek meg labdázgattak.

Ez olyan, mint egy jegyesfotózás, nem?

Vasárnap már az utolsó napunk volt, igy a délelőttöt főleg pakolással töltöttük. 11re jött a ház tulaja visszavenni a kulcsokat, hálistennek a beázással nem kellett foglalkoznunk... 11 körül tehát elindultunk Carlingford-ba, ami egy kedves kis városka északi irányban, tehát Dublintól távolodtunk kicsit. Először a tópartra mentünk le kavicsozni, kincseket keresni, majd felmásztunk a várromra, pisiltünk a kikötőnél és nekivágtunk valami éttermet keresni, ahol ebédelhetnénk. Ruby Ellen's Tearooms-nál kötöttünk ki és kiülve a kültéri részre szépen (hahaha, négy gyerekkel szépen, persze) megebédeltünk. Mivel 3 körülre végeztünk és ekkor már csöpögni kezdett az eső is, gyorsan visszaszaladtunk a kocsikhoz és hazaindultunk. Az úton hazafelé szinte végig esett az eső, Paja pedig szerencsére elaludt könnyedén. Fél 5re már otthon is voltunk, visszazökkent minden a normális kerékvágásába, jöhetett a kipakolás és a mindennapinapi rutin, vagyis augusztus utolsó napjai...