Szombat délelőtt a rég nem látott Phoenix Parkba mentünk, ahol esküszöm kb egy éve nem jártunk, pedig mikor Peti kicsi volt, azért szerettük. Mivel Paja korán kelt (7kor), mert köhögött (jah, taknyos lett az oviban, nyilván... már szerdán folyt az orra, csütörtökre-péntekre besűrűsödött, péntek óta pedig köhög is, mert (gondolom) folyik le neki hátul a cucc / megfázott a torka kissé a nyitott szájjal való alvástól) és nem tudott visszaaludni, a reggeli tökölődés ellenére is már 3/4 10kor a játszón voltunk. El is felejtettem már, milyen jó ez a Phoenix parki játszótér. Jó, nincs akkora várkastélya, mint Rathfarnham-nak, de legalább nem életveszélyesek Pajának a játékok, mint ott. Szóval a játszótéren kezdtünk, de mikor fél 11 körül elkezdett ömleni a jónép, úgy döntöttünk, átsétáltunk / bicózunk a Visitor Centre-hez és megnézzük azt is. Igy is tettünk, elindultunk hát, de megakadtunk egy sütis bódénál. Volt üres hely, úgyhogy lehuppantunk és vettünk három sütit meg két teát magunknak. A fiúkkal továbbra is életveszély sütizni (is), épp ezért rutinosan magamnak már nem is kértem sütit, mert tudtam, hogy úgysem jutok hozzá a sok kérek vizet, de nem tudom kinyitni, nem Palika, az Peti sütije, nem a tiéd, a tiéd ott van a kezedben, no jó, megkóstolni meg lehet, de ne harapd le a felét, nem, nem kapsz másikat, nem lett nyálas, nem tudom kinyitni az üveget, ne rángasd az asztalt, mert kilöttyen a tea, ez miért ilyen rohadt forró, nézd meg, most úszik az asztal stb stb stb mellett. A sütizés után kipróbáltuk a labirintust is, Peti iszonyúan élvezte, bújócskázott, versenyt futott T.-vel a ragyogó napsütésben, szóval menő volt nagyon, jó választás volt ez a park délelőttre. Délután, miután Paja aludt, T. és Peti nekiálltak valamit faragni, mi pedig Palikával leléptünk vásárolni a Supervaluba meg átvenni Peti új cipőjét a Debenhamsból. (Hétfő óta ott volt, de nem tudtam elmenni érte áááá.) A siker amúgy teljes, a cipő állitólag jó, hogy mennyire, az holnap derül ki, mert még csak holnap megy benne Pipi, ma tesinap volt, úgyhogy a sportos egyenruhába kellett mennie. Vasárnap délelőtt szintén egész jó idő volt, úgyhogy némi tanakodás után elmentünk a hosszú csúszdás játszótérre. Jó messze van sajnos, úgyhogy jó késő értünk haza, de megérte, a gyerekek nagyot rohangáltak és végre szabad levegőn voltak az egész heti bezártság után. Délután 3-kor Pro Bono session-om volt, a 10. (még csak!), ezzel a lánnyal pedig a 2. és nagyon fura volt, ugyanis pont azt adta elő, mint én két hónappal ezelőtt a client session-on: elsirta magát, mennyire kurvára egyedül érzi magát kisgyerekes anyukaként külföldön és mennyire szar és nehéz ez az egész. A körülményekhez képest egész jól viseltem, hogy a saját gondolataim hallom a szájából és próbáltam profin kezelni a dolgot, nem mondtam neki, hogy igen, igazad van, én is pont ezt érzem, de elég nehéz volt azért objektivnek maradni egy ilyen helyzetben. Mindenesetre nem volt rossz élmény az egész, nem úgy jöttem el, hogy no, én aztán sosem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni, mi a fenét csinálok itt, úgyhogy gyorsan fixáltam is még két sessiont két lánnyal a hétre és ha minden jól megy, még kettő összejön péntekig, ami azt jelenti, hogy 14 sessionnál fogok tartani, tehát már csak 4 kell jövő hétre és kész van ez a követelmény is. (Hogy 4-et honnan szerzek még, azt nem tudom...) A client session-nal kicsit bajban vagyok, 4 kell, eddig 1 volt, most próbálok irni a hires magyar expat coachnak, bevállal-e két órára és ha egy marad a tanfolyam utánra, hát na bumm, nem hiszem, hogy le fognak fejezni miatta.
Itt tartunk tehát, megyek önkénteskedni, a hétfő az én napom ugyanis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése