Mindjárt megyek még egy Pro Bono coachingra (jajj, már csak 3 kell ezen kivül, izgul-izgul), addig gyorsan leirom, mi volt ma. Semmi extra amúgy, dehát a szokás hatalma.
Délelőtt nagyon nehezen indultunk el, semmi kedvem nem volt sehova menni, mert lógott az eső lába, nem tudtam eldönteni, hogy ez most játszóházas idő-e vagy mehetünk játszótérre is és különben is, boltba is kellett mennünk, mert totál üres volt már megint a hűtő... T. ráadásul 10kor hazajött, mert sutyiban vett egy gyerekzongorát (igen, gyerekzongorát, de ahhoz képest elég nagy) és nem akart este szórakozni a hazacipeléssel (szerintem bizott benne, hogy már nem leszünk itthon haha, de ráfázott), úgyhogy volt vagy negyed 11, mire nekivághattunk a délelőttnek. Először ledobtuk T.-t a Cégnél, majd rohantunk a Stillorgan Heath-i játszótérre. Mivel nem találtam meg a játszót elsőre (grrr), volt vagy 11 óra, mire odaértünk. A vicc az, hogy eltolták a játszóteret, esküdni mernék rá, hogy mikor utoljára voltunk, még 20 méterrel arrébb volt (no nem ezért nem találtam meg persze, ez csak úgy adalék). Mindenesetre jó kis játszótér ez, szerettem, ráadásul alig voltak, miénk volt az egész. 12 körül indultunk a Lidl-be és bár iszonyú sok mindent vettem (többek között egy fekete kötött ruhát magamnak, nagyon cuki), 12.24-kor már a kocsiban ültünk és mehettünk haza. Mire a lakásba értünk, volt vagy 3/4 1, úgyhogy fél órám volt főzni valamit, megetetni Paját és elindulni Pipiért (hihetetlen, milyen rövidek a délelőttök!).
A sulinál Dev azzal fogadott, hogy Mathilda már csak Peti ex-girlfriendje, amin jót nevetgéltünk, hát milyen aranyos már ez.
Palikával pedig az alábbi párbeszéd zajlott a játszótéren délelőtt:
- (én, gyönyörködve Palikában, aki a hammock-on ülve rágcsál egy kekszet vidáman): Na, neked bejött az élet, mi?
- (Palika, riadtan a kapu felé pislogva): Nem, még nem jött be...   
No, hát ámen.

Akit pedig érdekel, hogy néz ki az úriember Pál, hát igy: