Tegnap tök véletlenül megnéztem a Photograph klippjét (nem igazán nézek youtube-ot, mert iszonyat időpocsékolásnak tartom - oké, TV-t sem nézek, de az már fel sem tűnik, az évét nem tudom megmondani, mikor néztem TV-n utoljára valamit, a youtube viszont néha eszembe jut, két-három havonta egyszer kb), no szóval rákerestem a klippre, mert annyiszor hallottam már a rádióban és jajj, hát majdnem elbőgtem magam. Egyrészt nagyon aranyos kis klipp, főleg igy kisgyerekes szülőként, másrészt meg belémhasitott, hogy pont ilyen gyerekkort adunk mi is épp a gyerekeknek. Ugyanilyen hangulatú szűk lakások, ugyanilyen ajtók ugyanilyen kilincsekkel és radiátorokkal, a tenger, a padok, a Primark feliratú papirzacskó a széken, az ovi (még a festőköpeny is ugyanilyen), a zongora, az utcazenélés (ahogy olvastam, Galway-ban vették fel azt a részt, no nem hiába ismertem fel), a kis erdei ösvény, a romok, az iskolai egyenruha nagyon durván emlékeztetnek Irországra, annyira ez az egész életünk hangulata.