A hétvége igen felemás volt, minden szempontból.
Szombaton szinte végig esett az eső, nagyon szar idő volt. Ennek következtében nem tudtunk sok mindent csinálni, szenvedtünk is rendesen. Délelőtt 11 körül elmentünk a Nutgrove-ba (azért oda, mert T. a magyar boltot javasolta, de agybajt kaptam, hogy megint édességet akar venni: Túró Rudit, őszilét, Pilóta kekszet és islert, pont ezek kellenek már csak nekünk, tényleg)... A fő ok, ami miatt a Nutgrove-ba mentünk végül, mert Petinek már kb egy zoknija sem maradt és úgy gondoltam veszek neki megint húsz párat, hátha igy jók leszünk egy hónapig is. (Nem tudom, hova tűnnek a zoknijai, valószinűleg összemennek és átcsoportositom őket Pajának, mert neki viszont van már vagy száz pár...) No szóval miután a Penneys-ben megvettem a zoknikat, átmentünk a Dunnes-be és a Lifestyle Sports-ba edzőcipőt nézni Petinek - mert mondanom sem kell, szeptember eleje óta nincs neki sportcipője, tök ciki már a suliban. (Annyira hiányzik az otthoni cipőválaszték, mert nem tudok dönteni a hullaműanyag, kőkeménytalpú €20-s borzalmak és a €60-70-s márkás sportcipők között...) Természetesen megint nem volt semmi amúgy, úgyhogy még mindig cipőtlen Pipi, rettenetesen unom. Ebédre rakott karfiolt ettünk, majd Palika elaludt, de 1 óra múlva sirva ébredt és ez a hangulata meg is maradt egész nap: nyikorgott-nyekergett fekvésig, semmi nem volt jó neki, amint meghallotta a nem szót, máris éktelen üvöltésbe kezdett, majd mikor látta, hogy ezzel nem ér el semmit, akkor váltott az öleg-öleg szólamra, remélve, hogy az árva kisfiú mód megenyhiti a szivem. (Roppant manipulativ lett egyébként az utóbbi időben, nagyon kis szenya, nem fogad szót soha, dobálózik, bántja Petit és ha rászólok hangosabban, akkor jön azzal, hogy nem mérges anya, elmúlt a mérge, öleg-öleg, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.) Délután - mivel még mindig szar idő volt - szintén nem tudtunk kimenni, elég gáz volt hát a nap, ahogy volt, utáltam nagyon.

Vasárnap gyönyörű időre ébredtünk, igy nekivágtunk a Lullymore Heritage Parknak. (Nem vagyunk ám ilyen spontánok, már pénteken megegyeztünk, hogy vasárnap kirándulunk, mert láttuk, hogy szép idő lesz.) Jó kis hely ez a Lullymore, nagy kedvencem, rengeteg mindent lehet csinálni és igaz nem olcsó, de tényleg akár egy egész napot is el lehet ott tölteni.
A park Irország legnagyobb bogja közepén van, amit sajnos nem tudok magyarul, mert nem vagyok mezőgazdasági szakértő és tulképp lusta dög vagyok utána nézni, mi is ez, úgyhogy mikor 11 körül odaértünk, meglepve láttuk, hogy ég a tarló, jaj jaj, mindent füst borit, alig látunk, tejfehér a levegő körös-körül, mi lesz most jaj, lehet vissza kéne fordulni, nehogy füstmérgezést kapjunk... Kiszállva a kocsiból, mivel a füstön áthaladva nem húztuk le az ablakokat véletlenül sem, meglepve tapasztaltuk, hogy hoppá, nincs is füstszag, bár a szénfekete föld felett kb két méter magasságig vastag szürke takaró fekszik... Itt már sejtettük, hogy valami turpisság lesz ez az egész, úgyhogy biztos, ami biztos, jegyvétel előtt rákérdeztünk a bácsinál, mi a fene folyik itt - mire ő lazán közölte, hogy jahhh, welcome to our world, ez csak a bog, ahogy párolog, szó sincs tűzről, igaz, úgy néz ki, de nyugodjunk meg, minden oké, nagyon lehűlt a levegő (8 fok volt), nagyon tűz a nap (nagyon tűzött), úgyhogy ez egy egyszerű természeti jelenség, még ha baromi furcsán is néz ki... (Nem mondom, hogy nem éreztem magunkat városi patkányoknak ebben a pillanatban, de esküszöm én még ilyet nem láttam, nagyon durván nézett ki a táj...) No szóval miután kihevertük a meglepettségünket, a napot a tanösvényen kezdtük. Bár engem érdekeltek volna a kis kunyhókban kiállitott dolgok is, mivel úgy volt megcsinálva az egész, hogy belépsz az ajtókon és felcsattan az élet (E/1-ben sztorikat kezdtek mesélni az "ott élők", miközben beindultak a korabeli zajok, neszek is (pl a Famine Cottage-ben volt három élethű bábu a tűz körül és amikor benéztél a kunyhóba, elkezdett pattogni a tűz, egy csecsemő felsirt, a ház gazdája pedig üdvözölt és szabadkozott, hogy ilyen szegényes viskóban kell vendégül látnia téged)), na tehát mivel mindkét gyerek összefosta magát már csak a kunyhók láttán is, inkább nekiálltunk tündéreket keresgélni a fák között. (Kaptunk egy térképet és meg kellett találni az összes tündérkunyhót a fákon, Peti ezt nagyon élvezte, bár nehezményezte, hogy élő tündért miért nem látunk, miért csak a házukat fedezhetjük fel...) A nagy keresgéléssel eljutottunk egy szép új boardwalk-ra, amin végigsétálva megfigyelhettünk egy csomó rovart meg pókot és áthaladhattunk a bog felett, hogy visszakerüljünk a bejárathoz, ahol megtaláltuk a Tündérkirály Kastélyát, aminél Pipi kivánhatott egyet. Mivel épp indult a kisvonat (mert hogy az is volt), felugrottunk rá és körbezötyögtünk a területen újra. Mire végeztünk, 3/4 1 volt, úgyhogy beültünk enni a büfébe: Peti és T. chicken goujon-t kapott sült krumplival, mi meg Pajával kolbászt ettünk szintén sült krumplival. Mig vártuk a kaját, T. és Peti elmentek a játszóházat felfedezni, majd mikor végeztünk az evéssel, végignéztük az állatokat, majd a nagyok játszottak egy kör mini-golfot, én meg Palikával játszótereztem. Fél 3 körül indultunk haza, Paja hálistennek végigaludta a hazautat (60 km-re volt a hely amúgy). Mivel T. vett még egy gitárt (szétdurran az agyam, komolyan, tizenvalahány gitárja van, tényleg megőrjit ezzel, a hálószoba tele van velük, baromi idegesitő), azt át kellett vennünk a városközpontban, oda mentünk hát mielőtt hazaértünk volna, de fél 5 körül ezzel a kerülővel is hazaértünk.

Ezzel természetesen nem ért még véget a nap, mert Peti hónapok kemény munkájával összegyűjött €50-t (fogtündér, volt egy €20-s ajándékutalványa még a szülinapjáról illetve T. mindig mikor vett egy kólát, adott neki €1-t, hátha akkor leszokik róla, de persze nem) és úgy döntött itt az idő, választ egy jó Legot és megveszi a "saját pénzéből". Már szombat este kinézte, melyiket szeretné és megbizta T.-t, hogy rendelje meg neki valahonnan. T. persze jó szokásához hiven körbenézett, hol mennyi a lakókocsis Lego, majd poénból megnézte adverts-en is, hátha van. Na hát tőlünk szokatlan mázlival talált is egy új, bontatlan darabot €20-val olcsóbban - ráadásul Dublin 4-ben. Mikor mondta, hogy Lina nevű felhasználótól fogva venni a Legot, már akkor gyanús volt nekem a dolog, mert Loulou anyukája Lina, no de nagy a világ, miért pont ő lenne az árus... Haha... Na hát ismét kiderült, hogy a világ pöttömnyi, amikor ugyanis T. hivta a hirdetésben megadott számot a telefonomról, a telefon kiirta, hogy Loulou-s Mom... Volt nagy örömködés meg röhögés, mikor kiderült a dolog, igy viszont, hogy biztosra vettük, hogy Loulou másnap elmondja ezt a sztorit Pipinek, kénytelenek voltunk már tegnap este odaadni Petinek a Legot, aki megszállottan este 6-tól 9-ig felállás nélkül csak épitett-épitett igy megkoronázva ezt a szép napot... (Ja, ezen a délután eladtuk a kiságyat is... Szipp... Épp hét éve vettük, Drogheda-ban. Igy múlik el a világ dicsősége.)
Az este egyébként elég stresszesen telt, mert T.-nek a héten két koncertje lesz, egy hétfőn, egy pedig szerdán és mivel ő csinál kb mindent (számok kiválogatása, hangositás stb) rengeteg dolgot kellett még előkészitenie este és roppantul zavarta, hogy én meg nem segitek neki (mégis, miben?! mire leirja, milyen kábelt keres, addigra húszszor előveszi) és különben is, nekem sincs asszisztensem, mégis boldogulok... Szóval mig ő pakolt, én rendeltem egy cipőt Petinek a Marks & Spencerből (jajj, istenem, add, hogy jó legyen) és lefoglaltam egy viaszosvászont a Homestore & More-ból (mert nálunk nincsenek kinai boltok, ahová besétálok egyért, rendelni kell, bahhh), valamint befejeztem a szombat este elkezdett filmemet, Az Ajtót. Igy telt hát a hétvége, nem mondom, hogy nem volt sűrű, de jóóó volt.