Magyarországi nyaralás Part 4

Szóval hétfőn, 11-én, ha minden igaz délelőtt csak ellébecoltunk az udvaron meg a központban (DM, Rossmann, Spar, szokásos körök) illetve bementem a bankba is hátha el tudják intézni, hogy használhassam a kártyám, de persze nem, dehogy, maradtam tehát továbbra is kártya nélkül, remek volt, tényleg. Délután Vikiékhez mentünk át, vagyis az anyukájához, ott futottunk össze páran a volt gimis osztályból, természetesen gyerekekkel. Nem volt egyszerű a két fiút irányitani, mert Palika folyton le-fel akart járni a betonlépcsőkön, a gond csak az volt, hogy volt vagy 25 lépcső, amit ugye egyedül még nem tudott volna leszédülés nélkül végigjárni, úgyhogy futhattam a sarkában végig. No mindegy, túléltük, de elég rossz kedvem lett ez után a találkozó után, mert rádöbbentem, hogy az én barátaim már Eszterék meg a kinn élők, akik otthon vannak abszolút nem értik meg sokszor miről beszélek és vica-versa, már én sem tudom beleképzelni magam az ő helyükbe. Ha mesélek valakinek a repülésről, aki még az életben nem ült gépen egyedül sem, nem hogy két gyerekkel, egyszerűen nem fogja fel, miről beszélek, mert nem élte át. Persze, mindenki tudja, hogy külföldön nincs segitséged a gyerekekkel, de időről-időre rákérdeznek, hogy de oviba azért járnak, ugye? Hát nem, nem bazmeg, Peti már iskolás, Paja pedig egyrészt bölcsis lenne, másrészt meg nem, nincs egész nap távol, mert nincs rá felesleges €1000-nk havonta. Szóval elmondom én ezeket ezerszer is, de hiányzik a megértés. Hogy tudják, miről beszélek. Itt kinn ez megvan, nyilván, a kinn élő magyarok értik, ha összekacsintva megtárgyaljuk az egészségügyet vagy a busz sztrájkot. Otthonról kilógunk. Durván. Mert nálunk nem az van, hogy "ááh, nincs segitségem, egyedül vagyok a gyerekekre, csak néha ugrik át a tesóm vigyázni rájuk, ha orvoshoz kell mennem, ja meg keddenként anyósom hozza haza az iskolából, szerdán meg apósom viszi furulyaórára". Tudom, terápiára kéne járnom amennyire én nem tudom feldolgozni ezt az egyedüllétet, hogy hat éve egyedül nyomom reggel 8tól este fél 7ig a két gyerekkel, bölcsi, normál ovi és napközi nélkül, de úgy érzem, ez per pillanat eléggé éket ver közém és az otthoni gyerekes barátaink közé. Szomorú.

Kedden délelőtt elmentünk Pipivel útlevelet csináltatni (mert neki is lejárt), illetve felvettük Palika kész okmányait. (Jajj, nagyon cuki a fotókon, meg kell zabálni.) Az Okmányirodában persze volt egy kis gond megint, ugyanis egy igen szigorú ügyintézőhöz kerültünk, aki közölte, hogy a személyihez elég apuka beleegyező nyilatkozata, de az útlevélhez mindenképp itt kell lennie személyesen. Hát hogyne, rángassák haza hét ökörrel... (Ekkor T. amúgy már Európában sem volt, elrepült ugyanis Amerikába, ezúttal New York-ba két hétre...) Egyetlen mázlim volt, hogy Palika útlevele ott volt a kezemben és könyörögve mutogattam, hogy nézze meg, a másik hölgy engedte a nyilatkozatot, ha neki jó volt, legyen már most is jó, nem lopom el a gyerekeket, esküszöm. Végül hálistennek megenyhült a néni szive és mivel nálam volt Pipi születési anyakönyvi kivonata, amin rajta volt az apja neve is, nagy nehezen beadhattuk a papirokat és megigényelhettük az útlevelet. A délelőtt további részét kinn töltöttük, délután, a nagy ijedtségre elmentünk strandra, ami szokás szerint klassz volt, mikor nem az.

Szerdán délelőtt szintén az udvaron marhultunk, a fiúk lecsót főztek, délután fül-orr-gégésznél voltunk, Gyömrőn (!). Én a fülemet mutattam meg, mi a fenét csináljak, hogy a gomba ne térjen vissza folyton és ha már ott voltunk, kértem nézzen már rá Petire is, minden okés-e nála, mert néha horkol. Szerencsére minden rendben volt mindkettőnkkel, ennek ellenére kaptunk egy vagon receptet, hogy váltsuk ki biztos, ami biztos és akkor majd jó lesz, de végül kb egyik gyógyszert sem váltottam ki, ehemm. Az orvos után átmentünk a Tóhoz, előtte játszóztunk az önkormányzat előtti új játszón, ami szuper volt, majd lesétáltunk a vizhez is (megint nyugdijas jegyet kaptunk hehe, no de 6 óra elmúlt már, még jó, hogy nem kellett kifizetnünk a napijegyet) és ott is játszóztunk egyet meg Palika kikönyörgött magának egy gyrost, úgyhogy vacsoráztunk is, legalábbis én és Paja, mert Peti meg sem kóstolta a "forgós húst", ahogy Palika nevezte a dolgot.

Mivel régen megigértem Petinek, hogy egyszer majd beviszem a városközpontba sötétedés után, valami oknál fogva úgy gondoltam, ez a nap pont megfelelő erre, úgyhogy miután Palikát megfürdettem, Petivel nekivágtunk a nagy kalandnak. Először kocsival elmentünk az uszi elé a játszótérre, ahol ettünk egy-egy jégkrémet, majd utána továbbmentünk az autóval a központba, ahol letettük a kocsit a rendőrség előtt és elsétáltunk a szökőkútakig. Itt Pipi felfedezte, hogy az egyik kocsma elé ki van téve egy nagy TV és épp meccs megy, úgyhogy hiába pisszegtem neki, megkért, hogy üljünk le a söröző fickók mellé és nézzük kicsit a meccset. (Nem mondom, hogy nem volt vicces jelenet, de igy jártunk.) Hálistennek 5 perc után megunta a banánt és mehettünk tovább - épp időben, mert mire visszaértünk a kocsihoz, elkezdett ömleni az eső. Gyorsan beugrottunk hát az autóba és tűztünk haza. Otthon még kicsit ültünk a hintaágyon nézve az óriási villámlásokat, majd 10 körül aztán ágyba parancsoltam végre és kezdődhetett az estém, kezdhettem tanulni (ja, mert ugye kaptam ám házit a tanfolyamon).

Csütörtökön délelőtt elég hűvös volt, igy a közeli sószobába mentünk Gyömrőre. 45 perc volt egy "kezelés", izgi volt, de legközelebb asszem inkább elviszem őket Parajdra, mert ennek a sószobának igy nem sok értelmét látom, de mindegy, (ettől függetlenül még lehet hatásos, ki tudja, de elég buherának tűnt a dolog). Délután, a változatosság kedvéért Pajának kedveztem kicsit: mig Peti otthon nagyszülőzött, én bevittem őt a Margit szigetre. Szegénykém iszonyú lelkes volt, mikor elmondtam neki ébredés után, hogy most beviszem Pestre vonattal, alig akarta elhinni. Nem voltunk ám túl sokáig távol: fél 5 körül indultunk el vonattal, fél 6ra a Margit szigeten voltunk (villamosoztunk is, bizony), majd némi játszózás után visszabuszoztunk a Nyugatihoz és hazavonatoztunk. Fürdésre otthon is voltunk, villámlátogatás volt, na. (A telefonomat sajnos nem vittem, amit azóta is bánok.) Ez a nap amúgy azért is nevezetes, mert hosszas szenvedés után ezen a napon esett ki Pipi első foga - a bal alsó - középső, ami először jött ki neki babaként, 5 hónaposan. (Lenyelte egyébként, ennyit az emlékekről...) 

Pénteken szuper kis programunk volt: elmentünk ötösben a jászberényi állatkertbe. Imádom azt a helyet, pont megfelelő két kisgyereknek, pont jó nagyságú, pont jó állatokkal, akik látszódnak és nem kell őket folyton keresgélni. Egy baja van a helynek: a büfében egyetlen ember dolgozik (ő adja a fagyit is), igy az ebédünket kb fél óra sorban állás után tudtam megrendelni, ami bahh. Mivel 1 körül végeztünk az állatokkal és az ebéddel is, úgy döntöttünk maradunk még játszózni kicsit és akkor Paja szépen alszik majd a kocsiban hazafelé. Igy is lett, mi ittunk egy kávét, a fiúk mászókáztak, majd mikor megjött egy tábori csoport gyerek, szépen hazaindultunk. Fél 4 körül értünk haza, a délutánt az udvaron töltöttük és mivel az ebédünk nem volt ötcsillagos, rendeltem vacsorát magunknak egy helyi kis kifőzdéből.

Szombaton ömlő esőre ébredtünk, ami nem volt szivmelengető, annál is inkább, mert ezen a napon mentünk Nagyihoz és igy a betervezett játszózós programnak lőttek. 11 körül értünk be, délelőtt benn játszottunk, ott volt Dávid is, majd mikor Paja elaludt, Peti nekiállt telefonozni, én meg tanultam. Mikor Paja felébredt, elmetróztunk a Zsuzsiékhoz. Dávid már lelépett valami táborba, Peti Borikával játszott ház, Palika meg Antikával, mert ahogy Zsuzsi keserűen megjegyezte, ők talán még egy korosztály... (Antika most lesz 8 éves novemberben.) Nem maradtunk sokáig, 7 körül indultunk haza, vagyis Nagyihoz, mert ezen a napon ott aludtunk nála.

Vasárnap szintén ömlött az eső, igy délelőtt elmentem egyedül (!) a Corvin Plázába venni ezt-azt (vettem két felsőt, felfedeztem, hogy a Camai nyerő), Nagyi ezalatt unokázott. Mikor hazaértem ebédeltünk, majd mig Palika aludt, elvittem Pipit a Zoo Cafe-ba. Hely természetesen nem volt elsőre, de 15 perc téblábolás után kaptunk egy mini asztalkát a sarokban és végre leülhettünk. Egy torta szeletet és egy latte-t kértem, (iszonyatosan túl van minden árazva, brutális... azért 800 Ft egy sütiért, ami még nem is finom meglehetősen vérlázitó, arról nem beszélve, hogy 2,5 deci viz 490 Ft...) majd kaptuk is az első állatot, egy ragadós gyik-szerűséget, ami Peti kedvence volt, fotózkodtunk is vele rendesen. A gyikocska után jött egy teknős, ami nem volt túl izgi és különben is rápisilt az asztalunkra, a teknős után pedig kaptunk egy nyuszit, ami baromi izgága volt, úgyhogy alig vártam, hogy a pincérfiú megmentsen tőle. A nyuszi után jött egy kaméleon-szerű valami, ami megint tetszett Petinek, ezután viszont mennünk kellett, úgy tűnik négy állatka jár egy sütihez meg egy kávéhoz (ja meg egy ásványvizhez, mert azt is kellett vennem). Mikor hazaértünk, pár perc múlva megjöttek Anyuék is, akikkel indultunk haza. Hazafelé megálltunk a Nemzetinél, játszóztunk kicsit és felsétáltunk a zikkurat-ban, ahonnan készitettem pár igazán menő panoráma fotót. Eddigre hálistennek elállt az eső, de eléggé lehűlt, nem is értem, július közepe volt és majd' megfagytunk, de túléltük, na.
Fjú. Ez volt tehát a következő hét, még másfél hetünk volt Magyarországon, de azt majd a Part 5-ban részletezem.