Magyarországi nyaralás Part 5

Az utolsó teljes hetünk Magyarországon.

Hétfőn orvosos napom volt, délelőtt fél 10re mentem fogorvoshoz Gyömrőre, majd utána tüdőszűrőre. A fogorvos nagyon gagyi volt, eleve vagy 20 percet váratott, pedig én voltam az első beteg, utána pedig olyan volt, mintha én álltam volna magam fölött fogóval a kezemben, csak pislogott, mit csináljon... Mondtam neki, hogy tudom, hogy sok lyukas fogam van, az egyik érzékeny is, úgyhogy tömje már azt be legyen szives, legyünk rajta túl, ne zavarjon. Elkezdett hebegni-habogni, hogy röntgen kell hozzá meg ilyesmi, inkább betöm egy kisebb lyukat és nem viccelek betömött egy akkora lyukat, mint egy mákszem fele. Ott ültem még a székben, kérdeztem, nem lehetne-e két fogat betömni, mert ez semmi nem volt (injekciót sem adott hozzá), de miután elmismásolta a kérdést, hogy majd legközelebb (holott mondtam, hogy 1,5 hetem van itthon), megvontam a vállam, hogy le vagy te ejtve, viszlát akkor. Miután láttam, hogy van röntgengép, kértem még egy panoráma röntgent az asszisztenstől (a doki erre is azt mondta, hogy legközelebb), hátha a másik helyen, ahová majd megyek ehelyett a töketlen helyett, nem lesz röntgen... Ez volt tehát a fogorvos, ezután jött a tüdőröntgen. Iszonyatosan sok várakozás után bejutottam az SZTK rendelőbe, ahol légzésfunkciót és tüdőröntgent is néztek, majd az orvos kielemezte, hogy a tüdőm oké, viszont nagy valószinűséggel konstans arcüreggyulladásom van, ezért van orrhangom (az van?) és ezért köhögök sokszor. Isteni. Délután egy távolabbi játszón voltunk a központtól nem messze, majd hazafelé beugrottunk jágkásáért is az egyik cukrászdába.

Kedden kisvasutazni voltunk, ötösben. Anyuval és a fiúkkal fogaskerekűvel mentünk fel a gyerekvasútig, Apu pedig autóval jött, vicces volt nagyon. A Széchenyi-hegynél játszóztunk, összefutottunk Apuval, majd mikor eljött az idő, elindultunk a Kisvasúthoz. A Szépjuhászné megállóig mentünk, mint mindig, majd ott elsétáltunk a kavicsos játszóig, ahol hintáztunk, csúszdáztunk, uzsonnáztunk. Mivel Palika már elég fáradt volt, fél óra játszózás után visszasétáltunk a gyerekvasúthoz, visszavonatoztunk a Széchenyi hegyhez és indultunk is haza. (Apu ugye ott tette le a kocsit, az állomástól kb 300 méterre.) Palika hazafelé elaludt, innentől ment a szokásos menet: hazaérkezés, udvaron játszás, vizezés, hintaágyon lebegés.
Szerdán 12re mentem coachingra, ez volt az első client órám. Meglepően tetszett a dolog, annál is inkább, mert jó volt végre magamról beszélni valakinek. (Egyébként milyen a véletlen: mikor vége volt az ülésnek, mondta a nő, hogy teljesen átérzi, amiket mondtam neki, mert 10 éve ő pont az én helyzetemben volt: 3 gyerekkel Amerikában éltek a férjével és belekapott ebbe-abba, de semmiben nem tudott elmélyülni hasonló okokból, mint én... Végül hazaköltözött. Neki ez volt a megoldás. Utólag olvastam el az önéletrajzát, nagyon vicces, kiderült, hogy még az is stimmel, hogy ő is angol szakot végzett... Durva. Mondjuk szeretnék én tiz év múlva ott tartani, mint ő.) 4 körül értem haza, akkor nagy programba már nem kezdtünk, de azért bementünk a központba a párakapuhoz és ott szórakoztunk a melegben.
Csütörtökön megint nagy programunk volt: elmentünk Gárdonyba a Rönkvárhoz. Ekkor már vagy két hete bújtam a balatoni szállásokat, mert szerettem volna lemenni Petivel két-három napra, de sehol semmit nem találtam. Minden egyes oldalon minden egyes szállás foglalt volt, hiába néztem már kvázi bárhol és bármikorra. Úgyhogy maradt nekünk idén a Velencei tó. A várnál kezdtünk tehát, ahol Peti kis vakondként fel-le mászkált a kutakban, majd az újonnan telepitett zipline-on suhant vagy százszor. Mivel baromi hőség volt, a fiúk kaptak egy-egy jégkrémet és miután kirohangálták magukat a vár környékén, továbbmentünk a partra. A Napsugár strandra mentünk, ahol a gyerekes rész nagyon jó volt - és nem mellesleg részben fedett. Pipi az iszapban töltötte a délutánt, Palika pedig hol homokozott, hol vizezett. 3 körül indultunk haza, eddigra szegény Paja teljesen kidöglött, szegény szépen aludt a hazaúton, mint akinek megparancsolták. Hazafelé megálltunk jégkását venni, az utolsó képen látszik, mennyire fáradt ki a naptól szegény Paja...

Pénteken délelőtt Petivel felvettük az útlevelét, majd délután, mikor Palika aludt, bevittem Libegőzni. Jó volt, játszózott kicsit a János hegyen, nézte a munkagépeket (épitkezés folyt a Libegő végállomása és a játszótér között, forgott a betonkeverő, öntötték a bitument, jó hangos volt, szó se róla), majd miután Pipi úgy döntött, ne másszunk fel az Erzsébet kilátóig, rábólintottam és indultunk haza. Útközben megálltunk az Oktogonon, kapott egy kisadag (!) csavaros fagyit és visszasétáltunk a Nyugatihoz, ahonnan már mentünk is haza, miután felmarkoltunk egy fahéjas kürtöskalácsot hehe...
        

Szombaton délelőtt nem tudom, mit csináltunk, délután, Paja alvása alatt viszont nagy dilemmában voltam, mert a Tarzan Parkba akartam vinni Petit, de mivel lógott az eső lába, jó sokat filozofáltam, menjünk-e vagy sem. Végül nekiindultunk Pestnek, de mikor a vonat a KÖKI-hez ért, elkezdett ömleni az eső, úgyhogy a kérdés eldőlt: gyorsan leszálltunk és beiszkoltunk a bevásárlóközpontba, nem mentünk tovább a Nyugatiig. A KÖKI-ben először vettünk Pipinek egy félcipőt, majd levágattuk a haját, aztán benéztünk a Lego boltba, majd átmentünk a Kackac-ba játszóházazni. Nagyon bejött Petinek a hely, vicces, de nem emlékezett rá, hogy ő már járt itt (haha). A homokozót ezúttal útba sem ejtette, trambulinozott, csúszdázott, motorozott végig. Mikor végeztünk, úgy fél 5 felé, hazaindultunk, de mivel gyönyörűen kisütött a nap, gondoltam egyet és elmentünk a Bazilikához, ahol én még esküszöm, sosem jártam vagy legalábbis nem ép elmével, mert abszolút nem tudtam, hol vagyok, mi ez az óriási templom, mi ez a tér, mik ezek a kiülős helyek... Na mindenesetre Petivel fellépcsőztünk a kupolába, onnan fellifteztünk a kilátóig a körbementünk, rácsodálkozva a városra, hogy hűűű, de szép, hűűű de szép. Lefelé szintén gyalog és lifttel mentünk, majd mikor leértünk, elkezdtünk futni a Nyugatihoz, hogy elérjük a legközelebbi vonatot, ami épp akkor indult volna, mikor végül odaértünk, de meglepve kellett tapasztalnunk, hogy a szokásos 45-ös vonat nincs, helyette van egy egészkor - egy és negyed óra múlva, 8kor... Ó remek. Elmentünk pisilni a Mekibe, vettünk egy Túró Rudis fagyit, majd kiültünk az Eiffel térre a fiatalokkal és élveztük az életet. Hangulatos volt nagyon, imádtam minden percét a várakozásnak. A vonat egyébként a kiirt 8 helyett 8.20kor indult, ennek mondjuk annyira nem örültem (ahhoz képest végképp nem, hogy 6.45 óta ott voltunk a Nyugatiban...), de mindegy, túléltük, legalább van vonat ugye.

Vasárnap fogorvoshoz voltam hivatalos, de mivel Pipi könyörgött, hogy vigyem be őt is Pestre, úgy oldottuk meg a dolgot, hogy először elvittem Nagyihoz, majd továbbmetróztam a fogorvosig. Ez a nő már profibb volt, mint az előző fickó, kézbe is vette a fogaim ügyét: egyszerre hárommal birkózott meg, pedig nem volt egyszerű dolga, mert ahogy fogalmazott, tök jó szabályos a fogsorom, egy baj van, hogy iszonyúan egymásra nőttek a fogaim vagyis nincs köztük rés, igy szinte mindenhol vannak lyukak a fogaim között. (Isteni.) Életemben először kaptam matricát is fogtöméshez, ami nem jutalom sajnos, hanem egy középkori kinzóeszköz, én legalábbis úgy éreztem, mert szörnyű volt. 3 fogam rendbetétele 51 ezer forint volt, de mivel ennyi pénz nem volt nálam és a kártyám meg ugye nem működött, kénytelen voltam visszamenni a Nagyihoz pénzt kérni, pedig azt terveztem, hogyha kész vannak a fogaim, elmegyek egyedül vásárolgatni és ha meguntam, visszamegyek Petiért és hazamegyünk. No most ez a tervem megbukni látszott, hiszen kénytelen voltam azonnal visszaindulni Nagyihoz és egyúttal elhozni Pipit is, de mivel Peti nagyon jól érezte magát, kikönyörögte, hogy hadd maradjon éjszakára is a Nagyinál, én meg hehe rábólintottam, pedig semmi ruhát nem vittünk nyilván. Felkaptam hát a pénzt, Petitől könnyes búcsút vettem és visszametróztam a fogorvoshoz kifizetni a töméseket. A délutánt vásárlással töltöttem, hogy miket vettem, azt már meg nem mondom, a lényeg, hogy Paja kapott egy őszi-(itteni)téli cipőt, nekem már ezért megérte a nap... 
Már csak három nap van hátra, stay tuned...