Idén a heti egy PE óra mellé (kiderült, hogy sajnos itt a tanitóképzőn abszolút nem tanitják a tesit, sőt, a felsőbb osztályosoknak sem tesitanár tartja a tornaórát, hanem aki épp ráér, úgyhogy semmi strukturált kislabdadobás meg Cooper teszt meg dobbantó meg bordásfal, mindenki mindig kidobózik vagy valami más egyszerű labdajátékot játszik - mondjuk nem hiába nem jön itt össze soha olimpiai arany) no szóval a heti egy tesióra mellé most beszúrtak Petiéknek heti egy táncórát is, aminek én nagyon örülök, mert legalább
valami. A vicces, hogy nemrég kiderült, hogy most hogy jön Halloween, Petiék a
Thriller-re tanulnak be épp valami koreográfiát. Ahogy elnézem (mert bőszen mutatja akár az utcán is, mit tanultak) a fő csapásvonal az, hogy zombiként táncikálnak, merev karokkal és lábakkal. Cuki. (Ja és ha épp nem Halloween van, akkor
ilyen számokra táncolnak. Őőőő.)
Ma délelőtt voltunk megint Palikával a Trojan GA-n és
imádta. Jó korán, fél 10re értünk oda, mert reggel esett az eső, úgyhogy kocsival vittük Pipit suliba és ha már autóban ültünk, nem akartam hazajönni, mert minek és 11-ig basszus le sem állt. Trambulinozott, rohangált, ugrált és gyűrűzött, öröm volt nézni. A gyűrűhöz két anyuka is odajött megdicsérni, milyen vagány, az egyik azt is mondta, hogy na, megvan
Irország jövendőbeli tornászbajnoka, hát ez nagyon mókás, tényleg.
Igy vagyunk, szép az élet. (Ja és hazafelé még arra is volt időnk, hogy beugorjunk vásárolni a Lidl-be, úgyhogy most van itthon Halloween-es tésztánk, isteni, tényleg.) És ez az utolsó esténk egyedül, T. holnap délelőtt érkezik. (Hová szaladt el ez a pár nap?!)
Tök vagány Paja tényleg!
VálaszTörlésAmúgy... lehet, hogy ezek a dolgok már genetikusak is szerinted? Mármint a mozgásokban az ügyesség.
Nem tudom, mondjuk ha igen, akkor sem tőlem örökölték. :D Mondjuk nem is tanitottuk ilyesmire persze, szóval passz.
VálaszTörlésSzerintem amúgy lehet izom kérdése - mert ez Pajánál inkább erő (már hogy igy felhúzza a lábát), nem is ügyesség. Azt viszont örökölhették tőlem, mert a hasam pl mindig is kockásközeli volt és lányként benne voltam a 3-ban gimiben, akik tudtak kötelet mászni, szóval lehet, hogy a felépités átment. :D
Te mennyire voltál ügyes?
Mármint úgy gondoltam, hogy ilyen nemzetgenetika.
TörlésMi ennek a neve?
Én? Hümm! Kis girhes voltam mindig, de jól másztam, jó egyensúlyérzékem volt. De az evezés is ment - széles vállaim vannak, az a szikár, izmos típus vagyok.
Viszont pl. dobni, na, azt durvára nem tudtam soha! :-D :-D
Jaaaa, hát nem tudom. Én csak azt látom, hogy pl Olimpiákon a magyarok általában tök jól szerepelnek, ahhoz képest, milyen kicsi nép, az irek meg sosem nyernek érmet, most volt asszem egy ezüst, 4 éve meg még egy és hello. Nem az, hogy tizeniksz arany egy Olimpián.
TörlésDobni én medicinlabdát imádtam nagyon. :D Tudod, igy hátra, fej felett... Abban mindig simán megdobtam az 5-öst. :D Meg a távolugrás, magasugrás, rövid távú futás is ment, ezekben mindig a felső 10-15%-ban voltam - a csapatjátékokban és a hosszú távú futásban viszont iszonyú béna voltam, gyűlöltem mindkettőt ezért!
Ezekre már nem is emlékszem. :-D
TörlésAzt tudom, h labdajátékokban is balfék voltam, mert azóta, hogy 11 hósan felrobbantottam a Traubis üveget és végigvágta a szehéjam és szemöldököm, azóta én kezelhetetlenül rettegek minden repülő tárgytól, így a tollaslabdától kezdve a kosárlabdáig mindentől.
Tyűűű, hát elhiszem, hogy kialakult a fóbia. :D
TörlésÉn meg egyszerűen gyűlöltem harcolni valami szarért... A röplabda még hagyján, de a kézi- és a kosárlabda (a tanárnő mániái)... Rettenetesen utáltam.)