Múlt szerdán (holnap már egy hete lesz, atyaisten!) Apu hazament, T. pedig csütörtökön hazajött. Ez vicces volt, mert miután Pipi ebben az évben még nem hiányzott egy napot sem, úgy gondoltam üsse kő, ha akar (és hogyne akarna), kijöhet velem a reptérre T. elé a 11-es Aircoach-csal. Igen ám, de mikor negyed 11 körül megnéztem nem késik-e a repcsi, döbbenettel vettem tudomásul, hogy nem hogy nem késik, de 10.45-kor, vagyis 1 órával a hivatalos időpont előtt már le is fog szállni! Nosza, mint a gép rohantunk le az ömlő esőben a ház elé taxit fogni, mert az út a reptérig kb 40 perc ha nincs dugó, ha meg van, akkor akár 2,5 óra is lehet (volt már rá példa) és hát nyilvánvalóan nem akartunk elkésni... Mázlink volt, nem késtünk el, 11 előtt pár perccel már ott várakoztunk a kapuknál, ahonnan T. negyed 12kor ki is sétált nagy örömködve, hogy végre hazaért. (Egy szál pólóban jött a bolond, eh, férfiak, eszébe nem jutott, hogy Dublinban 5 fok lesz...) Negyed 1-re hazaértünk, beebédeltünk (rántott hús ahh) és Pajával együtt T. is lefeküdt aludni. (Nem tudott aludni a repülőn, ez is mehhh, gyerek nélkül nem aludni, ha leül az ember? Én a Nyugati pályaudvar - Monor szakaszon el tudok szundikálni délután 2kor, ha arról van szó, nem hogy San Franciscotól Dublinig hajnali 2kor...) Fél 4kor egyébként Parent-Teacher meeting volt a suliban (itt nincsen ugye nagy közös szülői értekezlet, one-to-one meeting-ek vannak a szülőkkel, ahol a tanár szól, ha gond van és a szülő kérdezhet, ha akar), no most erre nyilván egyedül mentem, mert T. még aludt, de nem is volt szükség erősitésre, mert minden szép, minden jó, Peter szuper gyerek, az irása gyönyörű (!), szépen olvas és a matekot is szereti, az irről nem is beszélve. A magatartása példás, segitőkész, rugalmas, barátságos, általában mosolyog, semmi gond nincs vele az ég világon. Én a magam részéről rákérdeztem, kivel szokott játszani (Hugo, Matilda, Dev) és kiváncsi voltam, vajon a szünetben is olyan állat módjára játszanak-e, mint suli után. A tanár szerint a szünetek elviselhetők, nincs akkora őrület, mint iskola után, mert a ügyeletesek azért fegyelmezik őket, de hát nem tudom, hinném, ha látnám... Mindenesetre nagy gáz nincsen, sőt, Pipi kedves-rendes-szorgalmas, csak úgy, mint tavaly. Mivel én voltam az utolsó, 4ig voltam benn 15.40től, több ilyen nem lesz az évben, szóval remélem nem lesz semmi sürgős közölnivalónk jövő ilyenkorig hehe...
Pénteken hogy T. tudjon kicsit pihenni, Anyuval elvittük Paját a Trojan GA-ba. Rég voltunk, ennek ellenére Palika még mindig istenien gyűrűzik, olyannyira, hogy most már talpra is érkezik, nem csak arcra, baromi ügyes. (Nem lehet amúgy két oldalról fogni a kezét séta közben sem, mert egyből felcsapja a lábait és átfordul, nagyon élvezi...) Délután, hogy kihasználjuk Anyu ittlétét, elmentünk T.-vel felvenni valamit a Cégtől, majd letettük itthon a kocsit és elsétáltunk a Starbucks-ba. Sajnos, mivel nem volt a fahéjas cucc, amit mindig eszünk, átmentünk az Insomniába, de ott meg benn ült egy csövi bácsi és az egész kávézóban olyan rettentő büdös volt, hogy meg lehetett pusztulni. Beugrottunk hát a Tesco-ba kóláért, majd nagy veszekedve (T. húzta a száját és haza akart menni, sütizés nélkül, én meg jól megsértődtem, hogy most van itt Anyu, babysitterünk nincs, esetleg ha van rá lehetőségünk, ki kéne használnunk, hogy végre nem lógnak a fiúk rajtunk ugye, minden mondatunkba beleszakitva, de ő csak fapofáskodott, hogy mégis minek kéne nekünk kettesben, gyerekek nélkül tölteni időt, nem kell mindig progam) visszakullogtunk a Starbucks-ba és dühösen teáztunk egyet, marha jó volt, tényleg. Az este tehát szuper hangulatban telt, nem is volt kedvem semmit csinálni, se filmet nézni, se főzni, se sütni, amúgy is hulla fáradt voltam, lefeküdtem hát 11kor, hello.
Szombaton délelőtt bár hideg volt, a nap sütött, igy a fiúkkal elmentünk a Blackrock Parkba, mert a játszó ugyan elég gáz ott, de jókat lehet sétálni és egyébként is, igy négyesben még talán nem is voltunk ott. Egy órát voltunk kinn kb, sajnos most már nagyon durván hideg van, én nem is emlékeztem, hogy ez ilyen (már a tél haha), folyamatosan azt érzem, hogy megfagyok, ha kinn vagyunk, ha benn, mert hiába megy a fűtés, akkor is max 20 fok van a lakásban, havi €4-500 fűtésdij mellett. (Na jó, nem akarok igazságtalan lenni, mostanság kifejezetten hideg van, 0-2 fok, ami a nedvesség és a szél miatt kb minusz 5-6-nak érződik és bizony ez ritka errefelé, mert mig nyáron a 15-16 fok a normális, télen az 5-6, szóval ez extra fagyos most, elszoktam én már ettől.) Paja alvása alatt mondtam T-nek, hogy elugrom a Nutgrove-ba ügyeket intézni (Dealz, Tesco, Lidl, miegymás), de ekkor meg azon sértődött meg, miért hagyom otthon, miért nem hivom. (Na vajon... Mert mondjuk sokkal hatékonyabb vagyok egyedül, mint bármelyik férfivel a családból?) Végül egyébként kettesben mentünk, jól kidöglött a kis túránk végére, hehe, ez kellett neki?

Vasárnap délelőtt jó kis programunk volt: a St Enda's Park-ba mentünk, mert Peti köhögött és nem akartunk játszóra menni, ne rohangásszon, ne melegedjen ki nagyon. A hideg továbbra is kitartott: a parkban, ahol árnyék volt, totál deres volt a fű, a kölykök extázisban ugráltak, hogy hóóóó, hóóóó, nagyon lelkesedtek szegénykék. Két befagyott pocsolyát is találtak, na az volt a non plus ultra, igaz, fél másodperc alatt betörték a jeget és onnantól már csak sárban tampicsoltak, de ez van. A parkban van a Pearse Museum is, azt is megnéztük úgy nagyjából (mit lehet ezekkel alaposan megnézni?) majd még andalogtunk kicsit és mentünk is haza. Palika alvóideje alatt ezúttal Anyut szórakoztattam: kivittem Seapointhoz, ahol óriási dagály volt, de ami a legdurvább: rengetegen úsztak. Akkora hullámok voltak, mint még soha, mi a parton télikabátban, sálban, sapkában kockává fagytunk, ehhez képest vagy 10-15-en vidáman lubickoltak a jeges vizben. (Jesszus, rágondolok és jégcsappá fagyok.) Na mindegy, hogy felmelegedjünk, megpróbáltunk beülni egy teázóba Dun Laoghaire-ben, de mivel épp piac volt, sajnos egy parkolóhelyet sem találtunk, igy mentünk egyből haza. Itthon megvártuk mig besötétedik és egyfajta búcsúprogramként elvittük Anyut a Bath Avenue-ra, hogy megmutassuk neki a házat, amit minden karácsony előtt minimum egyszer megbámulunk. Kicsit aggódtunk ugyan, hogy még nem lesz feldiszitve, de hálistennek mázlink volt, nem hogy fel volt diszitve, az ottlakó bácsival is találkoztunk, aki mondta, hogy menjünk be nyugodtan az udvarára, nézzünk szét és mintegy biztatásképp a gyerekek kezébe nyomott egy-egy csokit és utána még hozott nekik egy Mikulás sapkát és egy villogós hóembert is*. Teljesen el voltunk ájulva tőle, a fiúk imádták a fényárt, a mozgó szarvasokat, Santákat és hóembereket, jó kis élmény volt, na, nagyon örülök, hogy most először Anyunak is meg tudtuk mutatni a helyet. Az este természetesen már pakolással, búcsúhangulattal telt, hiszen Anyu hétfőn délután utazott haza szipp.
* A két gyerek az ajándékaikkal:
 

És a ráadás kép: Ott úsznak ni épp ketten