Két ünnep között: December 26 - 30

Kezdem behozni magam blogilag (haha, ez a megjegyzés már nem aktuális, de ezt a posztot még 1,5 hete kezdtem, akkor úgy éreztem, sinen vagyok), bár elég vicces, hogy már mindenki fogyókúrázik és terveket sző, én meg még karácsonynál tartok. 25-én reggel tehát ajándékoztunk, a fiúk pizsama után szép gúnyát húztak, elvégre ünnep volt (fehér galléros póló szürke pulcsival - 24-én délután - este fekete-fehér kockás inget viseltek fekete mellénnyel, de Pajára 5 perc után ráömlött a panir liszt, úgyhogy csak rövid ideig voltak egyformák), de egyébként nem mentünk sehova egész nap, itthon punnyadtunk.
26-án, azaz hétfőn beleestünk egyfajta mérgezett egér szindrómába, ami kitartott egész héten: minden délelőtt mentünk valahová, négyesben és mire 1 körül hazaértünk, Nagyi megfőzte az ebédet, tehát ebédelhettünk is. (A gyerekekkel nem lehet birni egyszerűen, ha nem mennek ki, totál megzakkannak, igy inkább mászkáltunk, mert még az is jobb...) Romantikus kettes különprogramunk ezúttal nem volt sok, legalábbis ezen a héten, de ezt január első pár napján bepótoltuk: kétszer is elmentünk a Waterloo-ba, egyszer Eszterékkel, egyszer Artúrékkal. Na és akkor amerre jártunk:

Hétfőn egy laza Kukacos játszóval kezdtünk, de mivel irtó hideg volt és T. sem volt éppen toppon, nem maradtunk órákig, csak egy kis hinta, csak egy kis csúszda és hello. Mivel nem akartuk a gyerekeket elhalmozni 25-én reggel, Nagyi csak ezen a napon adta oda a gyerekeknek a karácsonyi ajándékát: Petinek egy Lego repülőt, Palikának meg egy Duplo vonatot. Este nagy izgalmakban volt részünk: a házunk előtt megállt egy busz, mert tömegverekedés volt rajta... Mint kiderült, nagy ünnepekkor "divat" verekedni az utcákon, hát nagy ész kell hozzá, az már biztos. 10-fél 12ig ment a buli, a rendőrök viszonylag hamar közbeléptek, de még igy is rossz volt nézni a dolgot.
Kedden délelőtt a Phoenix Parkba mentünk: először játszóztunk, majd beültünk enni egy sütit a tearoom-ba, mert a fiúk kitalálták, hogy éhesek. Én Palikával elfeleztem egy scone-t, Peti kapott egy muffint, T. pedig bepróbálkozott egy carrot cake-kel, de ez utóbbi annyira öreg volt, hogy magázni kellett volna, úgyhogy visszavittük, mondván ez mégis mi... Tuti karácsony óta ott állt, röpke €5-ért... Mivel a scone friss volt, T. becserélte arra a sütijét, de csak a két süti közti különbözetét kapta vissza, ami nekem fura volt, de hát igy jártunk. Hazafelé megnéztük a szarvasokat a parkban, majd mentünk is haza ebédelni. Délután, Paja csendespihenője alatt elmentünk T.-vel Lidl-be (vettem egy piros kotyogót, tök cuki illetve Pipiék kaptak egy gyurma alátétet vagy mit, Verdásat) és ha már ott voltunk, beugrottunk a Homestore-ba is, ahol T. talált végre zongoraletakarót (na jó, egy bordó asztali futót vettünk meg, amit később kettévágtunk és beszegtünk) és vettünk szivacsos felmosót, azt a tipust, amit ki lehet csavarni használat után. Nagyon hasznos kis cucc, én nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Este T. még palit is sütött, szóval ez egy igen aktiv nap volt.
Szerdán délelőtt a Kuflis játszótérre mentünk, ahol a gyerekeket le sem lehetett vakarni a zipline-ról természetesen. Délután, mig én Paja csendespihenőjét felügyeltem, Nagyi bement a városba vásárolgatni, T. pedig elvitte Pipit fodrászhoz, mert már nagyon bután nézett ki szegény, már december elején le akartuk vágatni a haját, de nem jött össze ugye. Az estét egy kis autózással koronáztuk meg: mivel megigértem Petinek, hogy egyszer elviszem megnézni a dun laoghaire-i karácsonyi fényeket, úgy éreztem, előbb-utóbb mennünk kell, úgyhogy 5 körül felpakoltam őt is meg Paját is (utóbbit kár volt) és elmentünk Dun Laoghaire-be fényeket nézni. Mivel odafelé még láttuk, hogy forognak a gyerekkörhinták, boldogan rábólintottam a "hadd körhintázzunk majd" kérésre, de sajnos, mire leparkoltuk a kocsit, megvettük a parkolójegyet és odasétáltunk a vurstlihoz, harangozni kezdtek, hogy 6 óra, a szemétláda körhintaüzemeltető meg az ir jószándékot totálisan meghazudtolva ahelyett, hogy tekert volna egy utolsót az egyik játékon (ezek ilyen ósdi, kézzel hajtott szarok ám, €2-ért per menet per gyerek), inkább elkezdte betakarni fóliával a cuccokat és odakiáltott, hogy jöjjünk vissza másnap 12-kor, pedig rajtunk kivül még egy család állt ott szerencsétlenül, négy gyerekkel... (Ezen amúgy azóta is kattogok, esküszöm, nem emlékszem, hogy az elmúlt 8 évben ilyen történt volna itt. 100%-ra vettem, hogy 6.00kor még oké egy kör... Főleg úgy, hogy nem volt minusz sok, nem esett az eső, nem fújt a szél, csendes, rendes sötét este volt...) Na mindegy, gondoltam felviditom az elkámpicsorodott kölyköket, beülünk az Insomniába sütizni - hát kettőt lehet találni, igen, természetesen zárva volt már a kávézó. Őőőő... Itt már kezdtem elvesziteni a türelmem, városi lány vagyok, mi az, hogy 6-kor a fű sem nő egy fővárosban, még ha két ünnep között vagyunk is, a kocsmák bezzeg nyitva vannak meg az élelmiszer boltok is, hát nézze meg az ember, úgyhogy mit volt mit tenni, elvonultunk szépen a játszótérre ugrálni kicsit, de ott meg Palika volt totál kettyó, tehát 10 percet birtam és kirángattam őket, megfogadva, hogy én, egyedül, ezt a kettőt soha többet nem viszem sehova emberek közé egyszerre... Mivel Peti nem viselkedett bénán és az Eddie Rocket's nyitva volt, beugrottunk egy kis adag sült krumpliért, ami meglepően jó volt, legalább ennyi épkézláb élményünk volt az este... (Nem tudom, mibe mártották, de olyan apró szemcsék voltak rajta, mint a pizza alján szokott lenni, talán griz (?), na hát ez van, nekem ez újdonság.)   
Csütörtökön délelőtt a St Enda's Parkba mentünk sétálni. Tiszta sár volt minden, de olyan szinten, hogy először még pattogtunk a fiúknak, hogy ne menjenek a fűre, ne csúszkáljanak, aztán feladtuk, mert úgyis hiába, fejük búbjáig sárosak lettek tehát. Volt egy labdánk, az külön stresszes volt (Palika minden második rúgásnál elesett vagy azért, mert akkora luftot rúgott, mint a ház, vagy azért, mert félig rálépett a lasztira), de végül minden különösebb baleset nélkül megúsztuk a délelőttöt. Mivel a Phoenix Parkban kedden rosszul jártunk a sütizéssel, úgy gondoltuk megérdemlünk még egy extra tizórait, igy beültünk sütizni az itteni teázóba is, hátha jobb lesz. Jobb volt, igaz, teát ezúttal nem kértünk (ezek mellett a gyerekek mellett? haha... majd 5 év múlva), csak egy-egy sütit vettünk, amik ugyan iresek voltak, de legalább nem öregek... Délután T.-vel leléptünk a Nutgrove-ba már nem emlékszem miért, majd az este felmentünk a tetőre kipróbálni az ir csillagszórót (itt sajnos nem kapni igazi csillagszórót, hüpp), de borzasztó volt: nem szálltak belőle a csillagok, csak retináttépően világitott, füstölt, mint egy bozóttűz és egyébként is olyan istentelenül büdös volt, hogy ihajj. (Előre figyelmeztettek, hogy kinn gyújtsuk meg, nem beltéren, hát most már világos, miért.)    

Pénteken jó sűrű volt a nap: délelőtt Howth-ra mentünk sétálni, a kikötőhöz és teljes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a gyerekek megtáltosodtak, mindkettő tök cuki volt, nem rohangáltak szana-szét, fogták a kezünket és békésen sétáltunk a halászahajók részeit elemezgetve. Mivel piac nem volt és igy lángos sem, hazafelé beugrottunk a sarki kisboltba, a gyerekek kaptak egy-egy muffint, én egy fánkot, T. meg egy kólát, úgyhogy ezt majszolgatva és iszogatva autóztunk haza teljes lelki nyugalomban. Délután Pipivel bebuszoztunk a városba megnézni a karácsonyi fényeket és az Arnott's kirakatát. (Utóbbi mindig nagyon profi: ezúttal egy sztorit meséltek el a kirakatokban lépésről-lépésre és az egész interaktiv volt, ha a különböző ablakok szélén megérintettük a tenyér lenyomatot, elkezdett esni a hó a szereplőkre, kigyulladtak a lámpák körülöttük stb) Az Arnott's után besétáltunk a Jervis SC-be pisilni, ami szintén pöpecül fel volt diszitve (vicces, hogy a decembere eleje óta karácsonyi dekorban úszó városközpontba december 30-án jutottunk be először...), majd bementünk a Toymaster-be nézelődni. Itt Peti már nagyon kifáradt, úgyhogy hazafelé vettük az irányt, én pedig a falat kapartam látva micsoda akciók vannak mindenhol, amiket persze nem tudok kihasználni igy Pipivel együtt... Az egyetlen üzlet, ahova bementünk, a Lush volt, itt vettünk egy csillag alakú fürdőgolyót, egy Elf on the Shelf nevű fürdőgyurmát és egy elég fura szagú, de vicces állagú fürdőzselét. A fürdőgyurma nagy poén, lehet vele gyurmázgatni kinn és a vizben is, de a vizben egy idő után elmállik, habzik és nem mellesleg jó az illata is. A Lush-ból a Mekibe mentünk, vacsorázni, Peti kapott egy gyerekmenüt, szigorúan vizzel haha, én meg egy wrap-et, ami issssszonyú erős volt, én hülye rosszat rendeltem az óriási tapipadon. Elég későn, fél 7 után értünk haza, Pipi jól kidöglött szegény, de szó se róla, egyszer sem kellett rászólnom egész úton.
Na hát ennyike, ez volt a két ünnep köze, jó aktiv és fárasztó, hát ez is jobb, mint a semmi.
Még pár kép: