Hétvége

Ami nálunk már megint pénteknél kezdődött, mert Peti reggel sirt, hogy fáj a hasa és ő nem megy iskolába. Rövid tanakodás után itthon tartottuk, majd T. elvitte a Swift Clinicre hasi x ray-re. Előtte felhivta őket, viheti-e, 6 éves, megcsinálják-e a röntgent, persze, hozza csak volt a válasz, na most ehhez képest 3 óra várakozás (swift clinic, aha), közölte az orvos, hogy haha, 6 éves gyereknek nem végeznek hasi röntgent... Annyi történt, hogy megtapogatta a hasát, megállapitotta, hogy nem kemény, sőt, inkább túl puha, szóval inkább hasmenés lesz ez, mint szorulás, úgyhogy kapott valami savlekötő gyógyszert (!) és hello. (Igen, én is a fejemet fogtam, hogy most wtf.) Mivel ezredszerre is elvesztettem minden reményem az ir egészségügyben, délután kértem időpontot egy jó nevű gasztroenterológushoz és este már foglaltunk is a repjegyet haza, elég volt a bénázásból. Február 15 - március 3 között tehát otthon leszünk, a két fiú meg én.
Szombaton bár hideg volt, nagy bátran nekivágtunk a Blackrock Parknak, hogy mi aztán most már majd egy jót játszózunk, de félúton elkezdett esni, úgyhogy két perc levegőzés után ültünk is vissza a kocsiba villámgyorsan. Ha már úton voltunk, elautóztunk Sandycove-ig, ahol olyan remek idő volt, hogy a parkolóban álló autónk szélvédőjét le-lespriccelgette a viharos tenger, egy élmény volt, tényleg. Csendespihenő alatt elszöktem Dundrumba venni Petinek egy-két melegebb cuccot (otthon ugye hideg van, neki meg csak félcipői és farmerjai vannak és a legvastagabb pulcsija is papirvékony... Palika érdekes módon oké, neki valahogy vannak melegebb holmijai meg van hótaposója, bakancsa is), de rá kellett döbbennem, hogy ebben az országban nem lehet meleg ruhákat venni. Legalább nyolc üzletet jártam végig, kordnaci sehol, kötött pulcsi sehol. A H&M egy hulladék, ismét megállapitottam, fiúknak csak kék és fekete farmernadrágok vannak (régebben voltak piros, zöld, sárga, mindenféle vicces szinű cuccaik, most a fiús részleg csak szürke, fekete és fehér cuccokból áll), kötött pulcsi pedig csak 134-es (!) felett volt... Végül szegény Pipi összesen egy macinacit kapott, mert a mostani gatyói már bokavillantósok, majd otthon veszek neki ezt-azt, ha kell. (Magamnak vettem akciósan egy kötött szoknyát, egy csikós rövidujjas pólót és egy szürke garbót => €9, legalább én jól jártam hehe...) A ruhákon kivül akartam venni valami bébijátékot is a tesómék születendő gyerekének, de sajnos ezzel sem volt szerencsém, semmi nem fogott meg, minden drága volt és gagyi.

Ma hasonlóan remek idő volt, mint tegnap, délelőtt csak a Nutgrove-ba mentünk T. egyik kollégájának valami ajándékot venni (már vagy fél éve született egy gyereke, de T. még nem látta és délután ment hozzájuk vendégségbe, vinni akart valamit) és ha már ott voltunk, a fiúk is kaptak egy-egy apróságot: Peti egy mini Legot, Palika meg a Lidl-ből egy óra-kirakót. (Mostanában rászokott a kirakókra, tök cuki, naponta ötvenszer rakja össze ugyanazt a három puzzle-t.) Mivel a fiúknak maradt ebéd tegnapról, mi ebédre csak Burgert ettünk (elnézést) és megejtettem az év felfedezését: ha menüt veszel, az itóka lehet tea vagy kávé is. Wow! Ezt eddig nem is tudtam. Délután T. elment tehát vendégségbe, mi pedig itthon lógtunk a gyerekekkel: készitettünk Valentin napi ablakdekort (hehe), mostunk, teregettünk, ettünk, játszottunk.
Szerdán repülünk haza, te jó ég!        

ui: Ja, megnéztük az összes Dalfutárt, utolsóként a pilot adást és fűűű, az az egy borzasztó volt. Remekül bemutatta, hogy lehet tökéletesen elbaszarintani egy számot egy fostalicska szöveggel. Nem szeretem Palya Beát, de eskü sajnáltam, hogy ezt a borzalmat kell elénekelnie.