És akkor el is értünk a mostani hetünkhöz, ami megint nem volt felhőtlen a már leirt okok miatt.

Hétfőn reggel Palika kivételesen nem kaki gondokkal küzdött, hanem konkrétan nem tudott járni. Behajlitva húzta maga után a jobb lábát, mint egy meglőtt kiskutya, mi meg csak pislogtunk, hogy akkor most mi van? Amikor próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy csak hülyéskedik-e, egy lépést tett normálisan, majd újra lerogyott, úgyhogy úgy tűnt, ennek fele sem tréfa. Mig azon gondolkoztam, foglaljak-e neki időpontot a GP-nél, leültettem a TV elé és beugrott, hogy előző nap rengeteget bicajozott, emelkedőnek felfelé is, úgyhogy erős a gyanú, hogy megerőltethette a lábát, meghúzódhatott egy izma vagy valami hasonló. Meleget / hideget nem mertem rátenni, mert ki tudja, mi a gond, fokozni nem akartam a problémát, igy csak kértem, hogy pihentesse, majd elmúlik. Hálistennek igy is lett, úgyhogy 10 körül el is tudunk indulni játszózni. Mivel elfogadható volt az idő, a Kuflis játszótérre mentünk, ahol a szokásos zipline túra után Paja elkezdett rajzolgatni. (Mostanság mindig szakállas bácsikat rajzol, elég mókás.) Hazafelé beugrottunk a Tesco-ba kenyérért meg pelusért, majd egy gyors ebéd után rohanhattunk is Pipiért. Mivel hétfő volt, nem maradtunk sokáig szaladgálni délután, 1.50kor már indultunk is haza, hogy Peti is ebédelhessen és 3ra odaérjünk jógára. Miután mindkettőjüknek összejött 20 csillag a chart-on (ezt is T-től kapták, még mikor hazajöttünk: tulképp egy sima jutalomtábla mágneses csillagocskákkal, de eddig tök jól bejött), mindketten kaptak egy-egy sipolós nyalókát (ezt kérték, hogy ez legyen a jutalom, ha összejön a szükséges 20 csillag) és rohantunk is a kocsihoz, hogy ne késsünk jógáról. Krisztiék lakásfelújitanak, úgyhogy ezúttal nem mentünk hozzájuk játszani, de találkoztunk a stúdió előtt, ahol a "nagyokat" ledobtuk jógázni, mi meg sétáltunk egyet a környéken. Mivel nagyon szomjas voltam, elmentünk inni venni egy Sparba, ahol szereztem vicces St Patrick-os fánkokat is uzsonnára, majd átsétáltunk egy közeli játszóra, ahol iszonyú sokan voltak a nagy szél ellenére. Nem is maradtunk sokáig, 4re visszasétáltunk a jógastúdióhoz, ott felkaptuk Pipit és siettünk haza. A délután / este nyugiban telt vagy legalábbis ha nem, már feledésbe merült.

Kedden jó szar napunk volt, Paja ugyanis úgy kezdett, hogy nem jön a kaki... Ahh... Szenvedett, szenvedett egész délelőtt, nem játszott, nem szaladgált, nem csinált semmit, csak ölelgetett és sirt, mikor épp rájött az inger, de nem jött semmi. Nagyon gáz volt, iszonyúan sajnáltam, nem tudom, miért van ez most vele és hogy segithetnék rajta. Mikor Pipiért kellett volna mennünk, épp borzasztóan szenvedett, úgyhogy mivel T. pont ekkor hivott fel, szóltam neki, hogy ha tud, menjen el Petiért és hozza haza, mert nem áll jól a szénánk itthon... Hálistennek T.-nek volt annyi ideje, hogy hazadobja Petit, úgyhogy megúsztuk a school run-t, folytathattuk a küzdelmet itthon. 2 körül végre megtört a varázs, sikert könyvelhettünk el, igy irtam Matilda anyukájának, jönnek-e játszózni a Herbert Parkba, mert gondoltam jó lenne, ha kicsit mozognának a levegőn a fiúk. 3kor találkoztunk hát Vesnáékkal és egészen 5ig játszótereztünk négyesben. Nem mondom, hogy nem döglöttem ki, de megérte, szeretem, mikor sokat vannak kinn a gyerekek, olyan ritka, mikor Pipi is kiszabadul végre. A nap negativuma - a kaki mellett - még annyi volt, hogy elromlott a fűtés (és igy meleg vizünk sem volt), hurrá, mert miért is lenne egyszerű az élet.

Szerdán, március 15 alkalmából elmentünk Palettával Dun Laoghaire-be. Megint csodás idő volt, gyönyörűen sütött a nap, mi pedig megejtettük a szokásos körünket, játszóztunk és sütiztünk, majd fotózkodtunk. A gázos 2 körül jött, megállapitotta, hogy a központi vezérlő beszart, majd 3 körül lelépett, hogy majd visszajön délután, ami persze nem történt meg, de mi hűségesen vártuk, miközben kinn a nap ragyogóan sütött... Örültem na, hiszen suli után sem maradhattunk játszani, mert rohantunk haza, hogy itthon érjen, igy Pipi ezen a napon konkrétan fél órát volt szabad levegőn...

Csütörtökön délelőtt szintén itthon voltunk, mert vártuk a Gázos Fickót, de egyébként is megint szorult helyzetben voltunk (vagyis Palika)... A szerelő végül fél 1 körül jött meg (pont jókor, negyed 2kor kell indulni Pipiért és végülis csak 9 óta vártuk), kicserélte a vezérlőt (mint kiderült, nem jól, mert most 20 másodpercenként ki- és bekapcsol, nem hiszem, hogy ennek igy kéne működnie), mi pedig elrohanhattunk Petiért. Sajnos mire a sulihoz értünk, az eső nekikezdett, igy megint nem tudtunk maradni, pedig most még vicces is lett volna, mert a suliban Green Day volt és mindenki zöldben volt, mókás lett volna, ha a kölykök jelmezben kergetőznek egyet a hosszú hétvége előtt. Ezen a napon Pipiéknek amúgy szemvizsgálat is volt, de hogy mi lett az eredményünk, nem tudom, mert nem kaptunk semmi tájékoztatást, hogy volt, mint volt a dolog. Mivel áprilisban ezúttal T. is jön velünk haza, este foglaltunk szállást magunknak, ha minden igaz április 16 és május 1 között a Lehel tér környékén fogunk lakni, a Szent István park közelében, hurrá.

Pénteken, vagyis St Patrick's Day-en jellegzetes ir idő volt: 10 fok, süvitő szél és jeges eső. Arról, hogy kimenjünk valahova szó sem lehetett, igy elmentünk a Spraoi nevű játszóházba. A Leisureplex is szóba jött, de Pipi változatosságra vágyott, igy jutottunk el Dublin 12-be. Annak ellenére, hogy nem nagyon tudtunk elvonatkoztatni a ténytől, hogy a látogatók minimum 90%-a social-on élő volt, összességében jó móka volt: az egyik gyerekbelépőt upgradeltük, igy a belépő mellé a fiúk kaptak egy tányér sült krumplit kolbászkákkal, egy szörpöt meg kifelé menet egy kis pohár zöld szinű fagyit meg egy party bag-et, aminek a tartalmán meglepő módon nagyon szépen megosztoztak. Mig a fiúk rohangáltak, vettünk T.-nek egy teát, én meg kaptam egy kávét meg egy fánkot, szóval ha már ott voltunk, meg is tizóraiztunk. Délután mivel még mindig szar idő volt, elmentem a Lidl-be vásárolni és nagyjából ennyi is volt a nagy nap, ennyit St Patrick-ról.

Szombaton folytatódott az eső és a szél, igy némi nyűglődés után, mit is csináljunk, végül úgy döntöttünk, elmegyünk a Nutgrove-ba felvenni Pipi sulis nadrágját, amit még hétfőn rendeltem online. Mivel T. újra elhatározta, hogy sportolni fog, mig mi a gyerekekkel beálltunk egy lufihajtogató bácsi sorába (volt arcfestés is, de azt a fiúk egyöntetűen leszavazták), T. átugrott az Argosba és vett magának egy súlyzókészletet. (Nyithatnánk lassan egy konditermet, annyi sporteszközünk van, az egyetlen gond, hogy egy percet sem használjuk egyiket sem... Lusta disznók vagyunk, hát ennyi.) A délelőtti óriási program után délután már nem mentünk sehova, összesen annyi izgi volt még, hogy összedobtam egy banánkenyeret, ami már szinte el is fogyott (ennyit arról, hogy mi leszünk az új Schobert Norbi és Rubint Réka). Ja, a nap hire még, hogy Pipi jobb felső középső foga véééégre kiesett, úgyhogy most akkora rés van a fogai között, hogy egy ló beférne, nagyon cuki. Holnapra még mindig esőt mondanak egyébként, isteni, tényleg, Peti konkrétan kedd óta nem volt kinn 10 percnél többet, eh...  
Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, egész be is lelkesedtem, hogy miénk a világ, de a konyhaablakon kinézve realizáltam, hogy az egy dolog, hogy süt a nap, de közben konkrétan felfelé esik az eső, úgy fúj a szél bassza meg. Mondjuk nem mintha egyébként ki tudtunk volna menni bárhova, mert Palika megint küzdött (ez ilyen most már, egy nap kakil, mindenki happy, másnap semmi, kezdünk izgulni, harmadnap megint szenvedés, bezártság és igy tovább és igy tovább...)... Délelőtt tehát annyi történt, hogy megfőztem és percenként figyeltem a szemközti tetőn lévő pocsolyát, elállt-e már az eső (nem). Miután megebédeltünk, Palika ügye végre megoldódott, gyorsan el is vittem csendespihenőzni, felolvastam neki két Pompom részt, majd mivel T. szólt, hogy elállt az eső, mint a villám felöltöztettem a fiúkat, bedobtam őket a kocsiba és tűztünk a Merrion square-re, hogy legalább egy programot elkapjunk a St Patrick-os hosszú hétvégéből... Mire megérkeztünk (1,5 km) természetesen megint elkezdett esni, de egy pirosnál halált megvető bátorsággal kiszálltunk a kocsiból és megbeszéltük T.-vel, hogy ő most elmegy a Supervalu-ba fánkért, mi meg Petiékkel Jól Fogjuk Érezni Magunkat, ha a fene fenét eszik, akkor is. No valószinűleg ez volt az a pillanat, amikor az ég is elszégyellte magát, hogy napok óta esik az eső, mert amint 200 métert sétáltunk, elállt és az egész ottlétünk alatt egyszer sem kezdett el újra esni... A délutánt a kajás sorban kezdtük, végigsétáltunk a standok között és megállapitottuk, mit nem eszünk, mert ebédeltünk ugye otthon. A kajapultok között különböző műsorok bújtak meg (akrobaták, táncosok), de volt sok interaktiv cucc is, Peti pl beállt vivni, igazi sportkarddal meg minden, nagyon izgi volt. (Bár biztattam, Palika azt mondta, hogy a vivás nem neki való, mert ő még kicsi hozzá...) A vivólecke után bevetettük magunkat a térre, ahol volt sok kézműveskedő sátor, lehetett papirsárkányt vagy szélforgót késziteni (mi mást?), majd rátaláltunk a jógasarokra, ahol ott volt Pipi jógaoktató nénije, akinél leragadtunk egy kicsit. (Palika jógázni sem akart, mondván ez neki nem megy... Nem tudom, honnan van ez az óriási kisebbségi érzése, kezd aggasztani, komolyan.) Mikor Peti megunta a jógát, körbenéztünk még a téren, megbámultuk a szines dekorációkat, majd kisétáltunk a tér oldalához, a vidámparkhoz. Mivel nem volt túl sok minden, megegyeztünk, hogy ezúttal csak egy körhintára ülhetnek fel, de ha találunk, veszünk fagyit is cserébe. A körhinta, amit választottak, szuper volt, nem csak körbe-körbe forgott, hanem felfelé is mentek a járgányai, szóval nagyon menő volt. A vidámparktól visszafordultunk a kajás részleghez, majd mivel nem volt fagyis, hivtam T-t, hogy jöjjön értünk. (Oké, én szivesen hazasétáltam volna, 20 perc lett volna az egész, de Palika nagyon hulla volt már.) Itthon kibontottunk egy Ben&Jerry dobozos jégkrémet és a délután maradék részét takaritással és mosással, teregetéssel múlattuk. Most feltettem főni a kelkáposztafőzeléket holnapra, nem is kell jobb befejezés a hétre azt hiszem...
Képek a mai napról: