Na de hogy akkor hogyan is múlattuk a múlt hetet... Hétfőn T. bőrgyógyásznál volt (anyajegy), mi meg Palikával elbicajoztunk a Herbert Parkba, ahol nagy örömmel konstatáltuk, hogy az ócska hátsó játszóteret, ami eddig úgy nézett ki, mint amin mi is felnőttünk 30 éve, teljesen felújitották. Tök jó kis játszó lett, biztonságos, teli olyan eszközökkel, ami Pajának tökéletes, szóval volt öröm és boldogság. Mondjuk mivel a park tőlünk legmesszebb eső sarkában van, mire hazabicajoztunk, kinőtt a szakállam és tapostam rajta, de sebaj, legalább mozgott Pál úr. Délután jógára mentünk, amiben volt az a kis csavar, hogy Krisztiék is jöttek: Peti és Gabi (igen, az a Gabi, aki Palettánál 9 nappal fiatalabb) maradtak jógázni, mi meg Palikával átsétáltunk Krisztiékhez egy kicsit dumálni. 4re visszamentünk a sportolókért, majd mivel Pipi szeretett volna még kicsit maradni, egy fél órácskát még leültünk Krisztiéknél, hadd élvezze Peti is a társaságot.
A kedd borzasztó volt a már részletezett okok miatt: egész nap A Kakira vártunk, de hiába. Pénteken volt utoljára valami, emlékszem, a repülés előtt, azóta hiába adtam esténként Guttalax-ot, délelőttönként Duphalacot, semmi. Csak kinlódás és sirás. Kedden már oda vetemedtünk, hogy Babylax-et is kapott, ez Petinél mindig bevált, no Palikánál kettőt lehet találni: igen, nyilván semmit nem hatott. Délután 4 körül aztán nem birtuk tovább, kapott egy glicerines kúpot is, amitől végre kb egy óra múlva nyerők voltunk, jaj, istenem, nem tudom elmondani, mennyire utálom és unom ezt a rohadék szorulást. Slusszpoénként kedden volt egyébként T. névnapja is, de szegényt abszolút nem ünnepeltük meg, mert egyáltalán nem volt kedvünk / alkalmunk rá, olyan hülyén jött volna ki, hogy háhá, boldog névnapot, gyere tortázzunk két orditva sirás között. Este amúgy Aware meeting volt, oda hálistennek el tudtam menni, nyilván, ha addigra sem lett volna kaki, inkább kihagytam volna, mert nem hagytam volna sz*rban T.-t itthon. (Sz*rban, érted.) 
Szerdán, immáron megkönnyebbülve, mivel gyönyörű idő volt, Walkinstownba mentünk. Szokásunkhoz hiven először játszóztunk, majd vettünk két lángost: egyet még ott kapásból megettünk, egyet pedig hazavittünk Pipinek ebédre. Mivel Nőnap volt, kaptam T-től virágot és egy hajkiegyenesitő hajkefét is, hiába no, el vagyok halmozva ajándékokkal, ez van. Délután, mivel T.-nek időpontja volt a Nutgrove-ba a Specsavers-be, mentünk mi is, mert miért ne. Mig ő Attilával (mert ugye nyilván mindenhol vannak magyarok) szemcsiket válogatott, mi a fiúkkal beugrottunk a Dealz-be és a Penneys-be. Az előbbiben csak inni vettünk meg St Patrick-os ablakmatricákat, az utóbbiban pedig egy zöld felsőt Pipinek, hogy legyen miben mennie 16-án a Green Day-en. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be (T. meg Pipi persze Homestore-oztak, vettek egy fürdőszobapolcot, mert a régi mindig leszakadt, mi meg Pajával nyomtuk az uncsi Lidl kört), úgyhogy kipipáltuk a bevásárlást is.

Csütörtökön szintén csodás időnk volt és ha csodás időnk van, én mostanság mindig Dun Laoghaire-t választom, mert napsütésben egyszerűen nincs szebb a mélykék tengernél és a People's Parkot is szeretjük Palikával. Mint általában, most is scone-oztunk egyet játszó előtt, utána pedig jót fotózkodtunk a promenádon, mert hát az élet szép, ha van kaki.

Pénteken sajnos véget ért a sikerszéria, ömlött az eső délelőtt, igy mivel T. itthon volt, csak elugrottam Tesco-ba egyedül vásárolni ezt-azt, ami a Lidl-ben nem volt. Délután sütöttem egy kókuszos sütit és felköszöntöttük T-t, bár az igazat megvallva a névnapokat mi még kevésbé visszük túlzásba, mint a szülinapokat, úgyhogy nem volt nagy hejehuja, csak egy csendes kis megemlékezés. Este megvettük a repjegyeket haza a Húsvéti szünetre, szóval reszkess Magyarország, megint megyünk! (És 5.50kor indul a gépünk, jézusatyaúristen, 4re kinn kéne lennünk a reptéren brühühühühü.)  

Ennyit hát a hétről, jó is volt meg rossz is, én szóltam.