Gyorsan próbálok pötyizni valamit a hétről, mert holnap már pakolás lesz, hétfőn meg ugye hajnalok-hajnalán repülünk. (Fél 4kor kell indulni itthonról brühühühühü.)
Na tehát alapvetően jól telt a hét, vagyis hát semmi különös nem volt, zötyög az élet. A babysitter kétszer volt, hétfő és szerda délelőtt 10-12 között, én mindkétszer az Insomniában töltöttem ezt az időt (pontosabban kb 45-45 percet, mert mindkétszer fél 11után indultam el itthonról és hazafelé a Tescoba is beugrottam azért, biztos, ami biztos), lazultam, bámultam magam elé és gondolkoztam meg persze kicsit olvasgattam is. A hétfő elég sűrű volt egyébként, suli után Matilda kiverte Peti egyik mozgó fogát (egyszerűen behúzott neki egyet, amitől a fog elengedte magát - néha annyira szeretnék sulit változtatni, komolyan, ahogy olvasom, máshová csupa angyalka jár, itt meg az a standard, hogy a gyerekek ütik-vágják-csépelik-fojtogatják egymást, csak úgy poénból), majd jógára mentünk ugye, mondván 3 hetet most úgyis kihagyunk. Mig Pipi jógázott, mi Pajával Krisztiéket boldogitottuk, majd jóga után is maradtunk még egy kicsit játszani, kell a jó társaság mindenkinek.
Kedden és csütörtökön délelőtt Pajával egy-egy vadiúj játszót fedeztünk fel, az egyik a Samuel Beckett Civic Centre-nél volt (a világ végén, a Trojan GA-val szemben), a másik meg a Ranelagh Gardens Park-ban (két centire tőlünk). Imádom az új játszótereket, a játékok szinte még ragadnak a festéktől, a szinek még erősek, vidámak, szóval jó érzés egy frissen nyitott játszótéren mókázni, na... Mivel Ranelagh közel van hozzánk, játszózás után még maradt időnk beugrani a Swan Centre-be is, ami egy iszonyú ócska bevásárlóközpont, életemben eddig kétszer voltam ott, de most jól jött, mert Dunnes-be akartam menni és tudtam, hogy ott van a legközelebbi.   
A hét utolsó munkanapja, péntek, elég érdekesen alakult, mert Petiék előbb végeztek, délben, de nem mentünk akkor érte Pajával, mert már korábban megbeszéltük, hogy Vicki, Hugo anyja fogja elhozni őt a suliból és még mielőtt elutazunk, lesz egy jó kis playdate-jük a fiúknak. Suli után tehát a Herbert Parkba ment a bagázs focizni, szaladgálni, majd onnan visszamentek Hugoékhoz és én csak 4-re mentem hozzájuk Pipiért kocsival. Állitólag jó volt a buli, Peti hullafáradtan ért haza, szegény azt sem tudta, hány óra van, teljesen eltévelyedett, hol is tartunk, vicces volt. Mi amúgy Palikával Dun Laoghaire-ben voltunk délelőtt, scone-oztunk, kávéztunk és természetesen játszóztunk is, ahogy szoktunk. Mikor hazaértünk, nagyon fura volt, hogy nem kell Pipit összeszednünk, kongott a ház az ürességtől, Palika szépen kirakózgatott én meg csak lestem, hogy hűha, meglehetősen csendes a lakás Pipi őrültsége nélkül...
Ennyi volt hát a hét, éltünk-éldegéltünk, túléltük.

Virágzik a cseresznyefa