Május első hétvégéje

... azaz nyár Dublinban.
Na jó, ne essünk túlzásba, a szombat olyan hideg volt, hogy pulcsiban, őszi kabátban és sálban is vacogtam a Herbert Parkban, miközben Palika sorban állt a homokozó közepén lévő markolóért, Peti Maria-val szaladgált, T. pedig kinosabbnál-kinosabb témákról beszélgetett Maria 70+-os apukájával. (Nagyon furcsa az öreg egyébként, eleve jó ideig azt hittük, hogy ő a nagypapa, de Maria daddy-nek szólitja, úgyhogy nem talált, de ez még csak hagyján, bármikor szóba elegyedünk (és istenem, mindig megszólit!), minden alkalommal olyan témákat vet fel, hogy Te utálod a románokat, nem? Hát magyar vagy! vagy Jóóól teszi a miniszterelnök, hogy kizárja a sok mocskos migránst az országból, well done Magyarország és ilyesmik.) Most amúgy csak véletlenül futottunk össze velük, nem playdate volt vagy hasonlók, igy jött ki a lépés sajnos. Délután a Nutgrove-ba mentünk: Dealz, Penneys, Tesco, szokásos kör.
Na de vasárnap! Akkor aztán tényleg nyár lett egyetlen éjszaka alatt. Az égen egy felhő sem volt, tűzött a nap ezerrel és legalább 18 fok lett. El is határoztuk, hogy kirándulunk egyet. Glendalaugh és a Rathbeggan Lakes került szóba, végül utolsó pillanatban az utóbbi mellett döntöttünk, mert az mégiscsak jobb a gyerekeknek. 10 körül indultunk, 11re ott voltunk és mi voltunk az utolsók, akik 5 perc sorbanállás után már be is jutottak, az utánunk érkezők már 3-400 méteres (!) sorba álltak be, sőt, amikor jöttünk haza, az autók már csak a főúton parkolhattak és rendőrök irányitották a forgalmat. Nagyon durva volt, áldottam az eszünket, hogy időben érkeztünk.
Jó drága mulatság volt egyébként ez a kis kirándulás, a belépő ugyan csak €3 volt per fő, de utána mindenért külön kellett fizetni és rengeteg lehetőség volt. Az ugrálóváraknál kezdtünk, majd miután a fiúk kiugrálták magukat, átmentünk a mini jeep-ekhez, ahol mindketten tettek pár kört. Innen a farmra mentünk tovább, megnéztük az állatokat, majd vissza a tóhoz, ahol először homokoztunk, majd mivel úgy tűzött a nap, hogy azt hittem napszúrást kapunk, inkább körbesétáltuk a tavat, arra legalább volt némi árnyék. Mivel ekkor már 1 körül járt az idő, T. vett némi ebédet (egy nagy adag sültkrumplit 5 mozzarella rúddal és 5 chicken bites-al, két kisebb adag sült krumplit és még 10 darab chicken bites-t - rengeteg volt, tényleg), amit meg is ettünk azon nyomban, bár a végén már úgy éreztem, elájulok a napon...  Ebéd után a fiúk még visszamentek kicsit ugrálóvárazni (ááááá), 3 körül pedig indultunk haza, hullafáradtan.
Jó kis nap volt, rég volt ilyen szép napunk, ránk is fért már. Nagyon. Természetesen amúgy nem is mi lettünk volna, ha megússzuk a hetet gixer nélkül: hazafelé ugyanis leszakadt a kocsi kipufogója, mire hazaértünk, olyan hangja volt a kocsinak, mintha a Hungaroringre készülnénk vele... (Néha nem értem, miért vagyunk ilyen pechesek, most komolyan, hol van még egy család, ahol folyton történik valami?! Folyamatosan úgy érzem, hogy az élet egy nagy hegymenet, nagy nehezen feljebb megyünk fél métert, de azonnal vissza is csúszunk kettőt... Legyen már ennek vége!)