Szerda van, pont egy hét múlva repülünk haza, nagyon durva. Megint itt a nyár, elképesztő.
T. sajnos nem kapta meg a külsős állást, mert valakit már akkor majdnem felvettek, mikor ő interjúzni kezdett. A hét másik rossz hire, hogy Gyuláék költöznek, még hozzá Japánba... Nagyon szomorú, fogynak a barátok mellőlünk, lassan senki sem tart ki itt ennyi ideig, mint mi. A kezdő Googler csapatból (2008-ban 7-8 magyar volt még csak, azóta van vagy 27-28) már csak Anna meg T. van itt, mindenki más elszivárgott már, elég gáz. Petiéknél is nagy a fluktuáció: Sanjith-ék januárban elköltöztek a világ végére, szeptembertől az ottani suliban fogja folytatni, Grace-t átteszik magánsuliba, Emre-t pedig 2-3 hete se szó se beszéd kivették a suliból... Ez a sztori amúgy elég para, Emre apja török diplomata, az anyjával pedig elég jóban voltunk, mert Ella, Emre kishúga Palikával kezdett a Gateway-ben. Mindig próbált playdate-ekre hivni, ha irtam neki, azonnal visszairt, most megkérdeztem, mi történt, hogyhogy egyszer csak elköltöztek egy az egyben, de sajnos nem válaszolt... Remélem nincs bajuk.  

Aktivitás szempontjából amúgy jól alakul a hét, hétfőn délelőtt volt a babysitter (Palika teljesen meggyógyult, vasárnap délelőtt már csak kis hőemelkedése volt, 37.4 körül, délutánra pedig még az is lement), én pedig besétáltam a St Stephen's Green-be, mert olyan gyönyörű idő volt. Elég erőltetett menet volt, fél 11kor indultam, 11re értem be, majd negyed 12kor már indultam is haza, hogy 3/4 12kor még beugrohassak a Tescoba kenyérért és délre haza is érjek... (11-negyed 12ig benéztem a Dunnesbe, a H&M-be és a Zarába, vettem Petinek egy rövidujjast a H&M-ből, majd beugrottam a Disney store-ba is és vettem Lorcan-nak egy Gift Card-ot, mert pénteken lesz a bulija - mondtam én, hogy egy rohanás volt az egész, de istenuccse jól esett!)

Kedden délelőtt Pajával Dun Laoghaire-ben jártunk, a People's Parkban. A kávézóban kezdtünk, ő sütizett, én kávéztam (= reggeliztem), majd játszóztunk kicsit. (Palika megtanult felmászni a nagy csúszdára, hurrá.) Fél 1re értünk haza, akkor gyorsan bedobtam egy csirkemellet a sütőbe, majd negyed 2kor indultunk a suliba Pipiért. Mivel nem tudtunk maradni suli után játszani (a kis zöld füves terület le volt zárva), hirtelen elhatározással úgy döntöttem irány Bray, most vagy soha! (Hétköznap 3 után már nem érdemes nekivágni, főleg, ha szép az idő, mert óriási a dugó... Most negyed 3kor indultunk, de az utolsó 1 km-t igy is lépésben tettük meg, fél 4 volt, mire leparkoltunk.) A fagyizóban kezdtünk, majd mikor azt megették a parton, lementünk a vizhez kavicsozni és homokozni. Innen a vidámpark következett, Peti csak a trambulinra akart felmenni, Palika pedig ment egy kört a Convoy-on, majd a Kukacos hullámvasúton is. (Utóbbiba beszálltam mellé, mert még nincs 110 cm.) A vidámpark után leültünk kicsit a fűre piknikezni, majd a fiúk kergetőztek párat. (A parton amúgy találkoztunk a Gateway egyik óvónőjével: nem mondom, hogy nem volt vicces, amikor ránk köszönt, hogy Hey Peter and Paul! én meg azt sem tudtam, hogy ki ő...) Fél 6kor indultunk haza, kis kerülőúton, mert először felmentünk a Cliff Walk elejére nézelődni, rácsodálkozni a tengerre a magasból, majd volt fél 7, mire beestünk a romos lakásba hulla fáradtan. Ekkor T. nekiállt palacsintát sütni, úgyhogy azt ebédeltünk - vacsoráztunk, a sült csirkemellet meg csak úgy megettük natúran, köret nélkül.