Magyarország 06.28 - 07.25 - part 7

Csütörtökön, hogy kipihenjünk a balatoni fáradalmakat, nem mentünk sehova igazán, csak Petivel mentem be a központba nézelődni. Eredetileg egy pénztárcát és / vagy pár irószert szerettem volna venni neki, de mivel semmi jót nem találtunk, egy blöböt kapott csak, vagyis egy vicces, nyomkodható stresszlabdát. Jártunkban-keltünkben elmentünk egy fodrászat mellett is, bekukkantottunk és mivel épp volt fél órája a fodrászlánynak, szépen gyorsan levágta Pipi haját, ami már kezdett igencsak hosszú lenni. Hazaérve Palika meglátta Pipi lasztiját és természetesen kijelentette, hogy neki is kell egy saját, úgyhogy mivel amúgy is vissza kellett szaladnom a Sparba, elvittem Palikát is és beugrottunk a kinaiba, hogy egye fene, válasszon ő is egy Saját Kislabdát... Ennyi volt a nap, semmi extra tényleg, megvoltunk, elvoltunk.
Pénteken Nagyi nap volt: mint múlt héten is, fél 1re bevittem hozzá a fiúkat. Mivel a Kökin szálltunk le, visszavittük Pipi szandiját a CCC-be (nyomta, mi más), majd ha már ott voltunk, a boltban fellelhető összes pár szandit ráadtam, válasszon, melyik nem nyomja. Nem túlzok, legalább 15 párt vittem oda neki, egyes fazonokat több méretben is, de mind kényelmetlen volt, vagy egy vagy kettő vagy három helyen nyomta mind. Esküszöm azt hittem felképelem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy 15 párból mindegyiknél talál valami hibát, ilyen nincs. Átkocogtunk amúgy a Deichmannba is, ott újabb 5 párat felpróbáltunk, de ki lehet találni, milyen eredménnyel... Talált-süllyedt, ezek a szandik is nyomták. Itt feladtam, közöltem vele, hogy majd a Jó Édes Apja vesz neki szandált, ha akar, nekem itt lett elég, ha rajtam múlik mezitláb fog járni, mert engem többet igy nem fog szivatni, az tuti. Jó hangulatban értünk hát Nagyihoz, ott ledobtam őket és húztam vissza a Kökibe, hátha le tudom vágatni a hajam, de persze nem tudtam, mert a TrendZona-ban sokan voltak, másmerre meg nem akartam menni időpont nélkül.  Bementem hát a Tesco-ba, vettem Apunak ezt-azt a szülinapjára (még 26-án volt, de nem köszöntöttük még fel), majd átmentem a Reserved-be, ahol találtam egy szupi kis szoknyát. Ekkor gondoltam iszom egy tejeskávét, de sajnos csak a Costa Cafe-ba lehetett volna leülni, oda meg nem akartam menni, mert az van Irországban is, az összes többi kávés hely meg talponálló volt, hát köszi nem... Végül az éttermi szinten találtam egy Segafredo-t, ahol le lehetett ülni, kértem is egy americano-t tejjel, de mikor odatoltak elém 560 Ft-ért egy kis papirpohárban némi tejeskávét hát őőőő kevésen múlt, hogy nem küldtem vissza, hogy na ne már. Ezzel az erővel egy automatából is vehettem volna kávét 150 Ft-ért, az pont ugyanilyen és ugyanennyi lett volna... Na mindegy, nem volt nagy kedvem pattogni, úgyhogy csak leültem végre (még jó, hogy nem kértem további 600 Ft-ért egy sütit is, akkor kaptam volna agyvérzést) és próbáltam netezni kicsit a nemlétező wifivel. (Ez a másik, otthon sehol sincs free wifi vagy ha van is, nem működik, nekem egyszer nem sikerült csatlakozni egyetlen bevásárlóközpontban sem meg sehol, a telefonom meg nincs magától wifi.) 5re mentem vissza Pajáért, felkaptam és mig Pipit otthagytam, vele elmetróztunk a Nyugatiba, hogy mehessünk haza Anyuékhoz.       
Szombaton értelemszerűen mentem Pipiért és mivel ő már nagyfiú, vele nem metróztam vissza a Nyugatiba, a Kökin szálltunk fel és onnan mentünk haza. 5kor úszás volt, oda elvittem a délután folyamán, majd hazafelé bementünk fagyizni meg sétálni egyet a központba.

Ez a kép annyira jellemző...

Vasárnap délelőtt jöttek a tesómék (vagyis a tesóm meg Sebi, Vili és a sógornőm otthon maradtak), velük szórakoztunk, ebédeltünk. Ebéd után Sebi lefeküdt aludni, Pipiék meg telefonozással tölthették a csendespihenőt. Az úszás ezúttal 4kor kezdődött, mig én Pipivel usziban voltam, Anyuék a Forgách utcában szórakoztatták Sebit. Fél 6 körül Apu értünk jött az uszodához, elvitt minket a Forgách utcához, hogy elbúcsúzhassunk a tesóméktól, akik kb fél óra múlva indultak is vissza Pestre. Hazafelé beugrottunk az egyik cukiba jégkásáért, de Peti persze kiverte a balhét, miért kap Palika is egy deci jégkását, hiszen amig úszott, ő kapott egy gombóc fagyit is, mert Sebiékkel Anyuék ugye szintén beugrottak a cukiba.  
Ennyi volt a harmadik hetünk otthon, nagyon jól indult a Balcsival, de a vége azért eléggé lelaposodott, nem voltunk sehol, nem csináltunk semmi izgit. Na jó, persze nem panaszkodom, még igy is ezerszer jobb volt ez a pár nap is, mint ez a megfagyás, mióta hazaértünk.