A második itthon töltött (nnna, ez izgi volt, ma azt mondtam Petinek, hogy "Otthon van a Kackac, nem itt...", mire korholó képpel közölte, hogy ITT vagyunk otthon, Magyarország nem otthon, az Magyarország, úgyhogy rosszul mondom*) hetünk elég rosszul indult ugye a  fülfájásom miatt. Mivel hétfőn tényleg iszonyú fülfájásra ébredtem (és éjjel alig aludtam ugyanezen okból kifolyólag), nem mentünk sehova, itthon döglöttünk, vártam, hogy teljen a nap és mehessek végre a dokihoz.
Kedden T. délelőtt itthonról dolgozott, hogy 12.15-re mehessek a Medicus-hoz. Hálistennek megint meg tudott gyógyitani a doktornő, bár sok mindent nem csinált: kitisztitotta a fülem pár éles szerszámmal, bekenegette és máris jobb lett... Emellett persze felirt egy fülcseppet meg egy krémet is, amit becsülettel ki is váltottam hazafelé a tádááám a lengyel patikában, mert hogy itt ilyen is van ám, lengyel patika haha. Mivel nagyon örültem az újdonsült fülemnek (ami amúgy most nem is gombás fülfertőzéstől fájt, mint kiderült, nem volt nyoma semmiféle gombának) miután hazaértem és T. elment dolgozni, elvittem a fiúkat a Kuflis játszótérre, hiszen baromi rég jártak szabad levegőn. Sajnos ez a játszózás nem sikerült túl jól, mindkét gyerek nonstop hisztizett valami miatt, úgyhogy kb fél óra szenvedés után összeszedtem őket, bosszúból elvittem őket a Tescoba vásárolni és közöltem, hogy ha csak egyszer is rájuk kell szólni valami miatt, ugrott az esti mesenézésük, úgyhogy kushadtak rendesen végig... (Hát de most komolyan bakker. Erről majd irok bővebben, csak sosincs meg az ihlet.)

Szerdán, miután esett az eső, a coolock-i Leisureplexbe mentünk, mondván ott van ez meg az a vicces játék - hát erre átépitették az egészet és természetesen a vicces játékot lehúzták a rötyin... Na sebaj, azért igy is jót játszottak a fiúk, Pipi hozzácsapódott valami rosszgyerekhez, Palika meg rám tapadva hősködött. Mivel a játszóház mellett volt egy BK, el nem itélhető módon ott ebédeltünk, a fiúk fish fingerst kaptak sült krumplival, én meg a szokásos wrap-et. Délután beugrottunk nagyvásárolni a Merrion Tescoba és viszonylag jó hangulatban zártuk a napot.

Csütörtökön szinte a földig lógott az eső lába, de bátrak voltunk és bevállaltuk Dun Laoghaire-t. A játszón kezdtünk, ahol találkoztunk Bee-vel és a kis csapatával, de már jó ideje úgy érzem valami miatt berágott rám, igy nem csapódtunk hozzájuk inkább. Amikor elkezdett csöpögni az eső, elsétáltunk a teázóba enni egy scone-t, de mire megettük, elállt, úgyhogy visszatértünk a játszóra még pár percig, de mivel elég nedves volt, mentünk is vissza a kocsihoz. Mielőtt beszálltunk volna, még lesétáltunk a vizhez, ahol ismét találkoztunk Bee-vel (haha), kinos mosolygások közepette váltottunk pár szót, majd siettünk is a kocsihoz, hogy saaaajnos lejárt a parkolócetlink, mennünk kell... (Tényleg lejárt egyébként, rossz időpontot jegyeztem meg, úgyhogy még jó, hogy nem clampeltek le.)

Pénteken nagy vállalkozásom volt: egészen Lucanig mentünk egy játszótér miatt, de megérte, nagy volt, új és izgalmas, a gyerekek alig akartak hazajönni, annyi minden volt, hogy azt sem tudták, hova szaladjanak. Egy régi fémcuccokal teli retró játszó ráncait varrták amúgy fel, telepakolták friss famászókákkal, csúszdákkal és középre betettek egy nagy homokozót is, ami itt nem nagy divat, úgyhogy a fiúk nagyon örültek neki. Bár jó későn értünk haza, miután T. megjött, négyesben még elugrottunk a Tesco-ba vásárolni és kaptunk magnélküli (jaj, mondjuk ez gyanús) görögdinnyét, szóval egészében véve jó kis napunk volt.
Szombaton reggelre Palika benáthásodott, hurrá, nem is tudtam, mi hiányzik a nyárból. Délelőtt a Phoenix Parkba mentünk, ahol csak kétszer kellett bebújnunk a babaházba az eső elöl, amúgy tűzött a nap, mint az őrült. Délután Pajával elugrottunk a Nutgrove-ba, a Penneysben vettünk zoknikat, a Dealzben pedig elemeket meg Palikának egy Writing cimű füzetkét, amit 3 éves kortól ajánlanak, ehhez képest a felétől simán szavakat kéne irni bele, úgyhogy azt a felét meghagyjuk Pipinek azt hiszem, úgysem a legszebb az irása, legalább gyakorol. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be is, szóval jó későn, 6 után értünk haza. Este T. búcsúbuliba ment: Hőn szeretett Gyulánk, az utolsó magyar Googler mentsvárunk ugyanis Tokióba költözik... Ezzel lezárul egy szakasz az életünkben: Gyula volt ugyanis az utolsó nagy öreg magyar a Cégnél (T. mellett), a kezdő csapat tehát ezáltal szétfoszlott, egy ember már nem csapat... (Oké, Anna marad még, de ő a legmegbizhatatlanabb ember, akivel valaha találkoztam. A többiek, Peti (Párizs), Viktor (Hongkong), Zoli (Sunnyvale), Márti (Pest), Gábor (Pest) mind elmentek. És most Gyula is bedobta a törölközőt. Brühühühűűű. Nyilván jött azóta ezer magyar a Céghez, de huszonpárévesek, gyerek nélkül és a legtöbbről süt a hűűűű, istenkirály vagyok, hogy a Google-nél dolgozom fél éve, szóval nem vagyunk egy korosztály, na...) Gyula amúgy ránk (vagyis a gyerekekre) hagyományozott egy csomó mindent: kaptunk egy sakk-készletet, egy kisérletes készletet, egy elekromos készletet, egy csomó zsirkrétát, temperát és három €10-€20-s ajándékutalványt...

Vasárnap, mivel megint csöpögött, Howth-ra autóztunk ki, lángosért. Mire odaértünk, elállt az eső, igy lesétáltunk a kikötő végéig meg vissza, hogy legalább egy kicsit levegőzzünk. Ebédre lángost ettünk, pontosabban a fiúknak még volt pörkölt tarhonyával, ők azt ebédelték, nekünk viszont maradt a lángos, úgyis fel kéne még szednünk pár kilót (nem). A délutánt sakkozással töltöttük, Pipi ugyanis teljesen rákattant: ami durva, hogy nem tudom megverni, pedig gyerekkoromban rengeteget játszottam...
Ez volt a hét, képeket még tűzdelek később.         

* Pipi hozzáállása érdekes amúgy a két országhoz, szerinte a fő különbség közöttük az, hogy Magyarország régi, Irország meg új, hiszen modernebbek az épületek (haha), de egyébként egyik este azt is kijelentette, hogy Magyarország sokkal érdekesebb, mint Irország... (Eskü, hogy előtte nem szövegelek, hogy Dublin milyen hihetetlenül sivár Pesthez (de bármelyik vidéki városhoz) képest (is).)