Szerdán tehát hazaértünk a kórházból. Pipit egész nap alig lehetett kirobbantani a TV elől, Palika meg persze hisztizett, hogy ő vajon miért nem tévézhet annyit, mint a bátyus... Apu délután fogorvoshoz ment vonattal, én vittem ki a vasútállomásra, majd hazafelé beugrottam a Sparba, Lidl-be, patikába venni mindenféle jót. (Pl steril gézlapot, Betadine-t - mi igy mulatunk.) Mikor Apu megjött a fogorvostól, elvitte Anyut és Paját jégkásázni és hát ennyi, ez volt a nap.
Csütörtökön, hogy legyen valami izgi, nem Anyu főzött, hanem rendeltünk egy közeli étteremből. Pipi hivta őket, elmondta, mit szeretnénk, lediktálta a telefonszámom, a cimünket, szóval profin megoldotta a dolgot. Délután Anyuék elvitték Palikát a ceglédi strandra, mi meg Pipivel élveztük a csendet: ő TV-zett orrvérzésig, én meg fagyiztam, csokiztam és néztem ki a fejemből. Ja a képről jut eszembe, a szomszéd garázst épit, igy volt a fiúknak némi látnivalójuk a nap folyamán haha...
Pénteken ismét Palikának volt extra programja (érdekes módon Pipi egész elvolt ezzel a semmittevéssel, hmmm), ezúttal ugyanis ő ment Nagyihoz, egyedül, sőt, mivel ragaszkodott hozzá, ott is aludt... A 10es vonattal mentünk, 11 körül ledobtam őt Nagyinál, én meg mentem is tovább, mert időpontom volt egy fogorvoshoz. (Annyira rossz, hogy mióta a megszokott fogorvosom elköltözött Svájcba, össze-vissza kallódok a fogorvosok között, mert egyik sem az igazi...) Na szóval Paja Nagyi, én meg fogorvos. Bár szerintem tuti van lyukas fogam, a doktornő nem tömött ezúttal, mindösszesen leszedte a fogkövet és lepolirozta a fogaimat. Elég hamar végeztem, úgyhogy szépen elsétáltam a Corvin Plazaba, majd onnan elvillamosoztam a Nyugatihoz, ahol ettem egy hotdogot a Burger Kingben, majd elgyalogoltam a Bio Hair fodrászathoz, mert amikor legutóbb ott jártam, tök jól levágták a hajam. Na ezúttal annyira nem jött be a hely: 4500 Ft-ért (plusz borravaló) egyenesre száritotta a hajam a csaj, levágni kb 1 centit, ha levágott belőle, pedig normálisan megmondtam, hogy mehet bőven, mert rühellem igy. A fodrász után célba vettem a Nyugatit, megkérdeztem Nagyit, hogy Paja továbbra is akar-e maradni, majd mivel a válasz igen volt, szépen hazavonatoztam. Otthon vicces volt Palika nélkül az este, hihetetlen, milyen más egy vagy két gyerekkel élni, ég és föld, te jó isten!
Szombaton mentem vissza ugye Palikáért: jó kis izgi programot terveztem neki erre a napra, de sajnos nem jött be. Egyrészt az időjárás szólt közbe, ugyanis esett, másrészt Palika sem volt túlságosan vevő a terveimre - bár az is lehet, hogy ez a kettő összefügg és azért nem akart mászkálni, mert zuhogott az eső... A tervem annyi volt, hogy mivel Palika mindenáron kisföldalattizni akart, vettem egy BKV napijegyet és gondoltam elmegyünk a Városligetbe, ahol ha akar vagy csónakázunk / vizibiciklizünk vagy felülünk a Road Train-re, ami körbevisz a Ligeten, majd visszamegyünk a Nyugatihoz, ahol eldöntheti, hogy vagy hajózunk a Jászai Mari tértől a Hófehérkén vagy megnézzük, milyen lett a Margitsziget. Ehhez képest, miután a kisföldalatti megvolt, feljöttünk a Széchenyi fürdőnél és szomorúan láttuk, hogy esik... Oké, vissza a kisföldalattira, Hősök tere, hátha zárt a Road Train... Átgyaloglunk a fél városon, hogy eljussunk a Műcsarnokig, mire kiderül, hogy vizes vb miatt nem jár a kisvonat... Pajánál itt szakadt el valami, itt kezdte el hajtogatni, hogy menjünk inkább haza... Újra kisföldalattira szálltunk hát, elmentünk a Deákig, majd mivel ott észrevette, hogy van piros metró is, eszébe jutott, hogy menjünk azzal is kicsit. Elmentünk hát a Moszkvára, majd itt vérszemet kaptam és felültünk a 4-6-osra is, elvégre napijegyem volt vagy mi a szösz. Bár kapacitáltam Paját, hogy szálljunk le vagy a Margitszigeten vagy a Jászain, mivel nagyon nem akart, nyilván engedtem neki és szépen visszatértünk a Nyugatiba, hogy onnan mehessünk haza. Hogy valami jó is legyen a napban, bementünk a Mekibe, ott Palika kapott egy McFreeze-t (ez ellen bezzeg nem tiltakozott), én meg kértem egy jeges kávét és amig be nem állt a vonat, ücsörögtünk, szürcsölgettük vidáman. Délután, mivel meglehetősen korán értünk haza, még elugrottam a Tescoba meg a Lidl-be és ennyi volt ez a nap is.
Vasárnapra persze visszatért a meleg, de ennek ellenére nem terveztünk semmi komolyat. Délután elugrottunk fagyizni a Kalmár cukiba, ami állitólag a legjobb a környéken (a sütik tényleg jók, fagyit nem ettem), illetve elmentünk a mellette lévő játszóra, ahol kb egy éve nem voltunk. Pipi nem csinált sok mindent (nem engedtük), de hintázni, zipline-ozni persze tudott, a csúszdára viszont nem engedtem fel, ne másszon. A nap rossz hire volt, hogy elkezdett fájni a fülem, de igy az egész kagyló, szóval ha bármi hozzáért, felszisszentem. Eléggé megijedtem, mert fülgyulladással repülni ugye borzalom, úgyhogy az estét a foglaljorvost.hu-n töltöttem, bizva benne, hogy hétfőn vagy kedden még valakihez el tudok menni SOS... Két orvos között filóztam, az egyik hétfőn tudott fogadni fél 3kor, a másik, akinél már voltam februárban és normálisnak tűnt csak kedden 11 körül ért rá, aznap viszont ugye már repültünk haza. Mindkettőt befoglaltam végül és vártam az
ihletet másnapot, hogy alakul a fülem helyzete.
Hétfőn fél 11kor taláálkozóm volt a Westendben, mert eladtam pár könyvet, majd némi tébláb után átmentem a Duna Plázába, mert a fül-orr-gégész valahol arrafelé rendelt. Jó rég, vagy 15 éve nem jártam a DP-ban, nem is emlékeztem már, hogy ilyen idióta alakja van. Ebédre vettem egy túrós táskát meg egy vizet és vártam, hogy teljen az idő, mehessek végre a dokihoz. Fél 3ra volt időpontom, 2re értem oda, de mivel a doktornő már ott volt, behivott előbb, igy 2.20ra már kinn is voltam. 3 percet sem töltöttem benn amúgy, ránézett a fülemre, megtisztogatta, belenyomott vmi alkoholos (?) / gyógyszeres (?) gézdarabot és utamra engedett, jó lesz ez igy felkiáltással... (Hát ja, jó is lett pár napig, majd rosszabb, de ezt már irtam meg nem is ide tartozik.) Na szóval miután a recepción tököltek kicsit a számlával (vmi bizonylatot akartak adni, pedig eleve kértem, hogy számla kell, amin a nevem és a cimem is szerepel, de nagyon nem akart összejönni a dolog), loholtam is a vonatra, mert reméltem, hogy a délutánra még be tudok szoritani egy kis vizibicajozást a fiúkkal a
Nádasnál, mert már napok óta terveztük. A dolog persze megint nem jött össze, mert bár tűző napsütésben, kánikulában indultam el a Nyugatitól, mire hazaértem, totál beborult, óriási felhők lettek és dörgött-villámlott... Szuper. Miután Peti géze elfogyott, Apuval kocsiba pattantunk és gyorsan elszaladtunk a patikába, ahol vettem még ezt-azt (Nasivin, Betadine stb) majd egész estig a bőröndökkel volt randim: bepakoltam. Odafelé egy 20 és egy 15 kg-s bőrönddel jöttünk, de mivel vettem egy csomó mindent, visszafelé már 20 és 18 kg-s lett a két bőrönd, igy én naiv gondoltam a 15 kg-s csomagot felturbózom 20-sra és minden oké lesz... Aha. Felugrottam a chat support-ra, vázoltam a helyzetet, 15 kg-ról szeretném upgradelni az egyik bőröndöt 20 kg-ra, mennyi lesz - mire a Ryanair kihozott nekem egy €68-s árat, ami röhej, mert €40-ért egy extra 15 kg-s, €45-ért pedig egy extra 20 kg-s bőröndöt tudtam volna venni, mikor becsekkolok. (De mondom, 2.5-3 kg-ról volt szó összesen, tehát nagyon nem akartam ezért egy vagyont kiadni, viszont nem szerettem volna a hátamon sem cipelni a plusz 3 kg-t, elég nekem a két gyerekre figyelni meg alapból az én hátizsákomban volt a laptop, a két IPad, a töltők, a pénztárcák, a mesekönyvek szóval a nehezebb cuccok...) Kb egy órát szarakodtam a chat supporttal, hogy magyarázza már el, hogy jött ki ez a €68, amikor áprilisban €14-t fizettünk ugyanezért a műveletért, de nem jött össze, csak az időm fecséreltem és jól felhúztam magam, hogy ilyen rondán le akarnak húzni... (Hazafelé az előttem ülő csajnál amúgy volt egy húzós kis bőrönd, egy bazinagy hátizsák és egy nagy oldaltáska... A gépen. És ezt ingyenesen hozta ugye fel, mert ami a fedélzeten van, azért nem fizetsz. (Hogy ez tuti több volt, mint 10 kg, arra a nyakamat teszem.) Nálunk volt egy Adidas hátizsák (20 literes asszem, lemértem, végül 6,5 kg volt), egy retikül a pénztárcámnak és az útleveleknek, a gyerekeknek meg volt egy-egy mini hátizsákja, ami összesen nem volt 3 kg, tehát 3-an mindösszesen 10 kg-t vittünk fel a gépre a megengedett 30 kg helyett (fejenként 10 kg ugye) és akkor azért akartak rólunk legombolni €68-t, mert a hátizsákomból 3 kg-t a bőröndbe át akartam tenni, hogy ne kelljen már felvinnem a fedélzetre, feladhassam már a reptérre való megérkezéskor... Mi van?! De mondjuk el is határoztam, ezentúl mi is hozzuk a kelet-európai hozzáállást, veszek egy kis gurulós bőröndöt, amit fullra rámolok mindennel hazafelé és lesz az meg az Adidas hátizsák a gépen szükséges dolgoknak és ha elveszik a kapunál a kis gurulóst (csak az első 90 gurulós vihető fel a fedélzetre, a többit elvehetik a kapunál és akkor a többi bőrönd közé teszik ingyen és bérmentve, nem €68-ért...), hát nem fogom sajnálni... Igy legalább a két kis gyerek hátizsákra sem kell odafigyelnem többet, hogy meglegyenek, a gyerekek sem "cipelik" és aggódni sem kell, beférünk-e a 20 és 15 kg-s bőröndökbe... Bekaphassák.) Miután a mérlegeléssel - rámolgatással jól elszállt az idő, éjfél után kerültem ágyba, meglehetősen felaljzva és idegesen a másnapi repülés miatt.
Kedden délelőtt, mivel már be voltam pakolva, nem sok dolgom akadt: összesen elugrottam a Spar-ba venni három túróst meg 3 zsömlét, szendvicsnek. Az idő ólomlábakon haladt, úgy éreztem, sosem lesz negyed 3, amikoris végre elindultunk a reptérre, mert a gép 17.10kor indult, én pedig kinn akartam lenni 3 körül... Bár a csomagleadás elég nyögvenyelősen haladt (egy darab pultot szántak a járatnak haha), a security-n átrepültünk, úgyhogy felszaladtunk játszani az emeletre kicsit, mert még nem volt kiirva a kapuszám. Mikor végre kiderült, honnan indulunk, odasétáltunk, majd nagyjából utolsónak szálltunk be a buszba, ami a géphez vitt. Hálistennek ezúttal pontosan indultunk - érkeztünk és az utazás alatt sem volt sok turbulencia, igy egész kellemes volt a hazaút: a fiúk telefonoztak, rajzfilmet néztek, én meg kávézgattam és olvastam. Itthon persze eső fogadott, mi más, de jó volt végre látni T-t, akitől egy nap hijján 4 hete búcsúztunk el a reptéren... (Ilyen ez a popszakma.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése