Jó ócska hetünk volt, te jó ég és a hétvége is hasonlóan béna volt. Kezdődött ugye Pipi lábfájásával, ami azóta is van egy kicsi, nem vészes, de hát na (neee, nehogy elküldjenek bármi speckó vizsgálatra, mondjuk tényleg, minek is, mikor 2-3 év múlva jutna be, ha mázlink van - T. nemrég kapott egy levelet a kórháztól, hogy köszönik, megkapták a beutalóját a gasztroenterológiára, de a várólista hosszabb, mint egy év, úgyhogy majd ha van időpontja egy éven belül, majd szólnak... és itt ez nem úgy van ám, hogy le vagytok sz*rva, elmegyünk holnap magánba úgy €400-500-ért per vizit, mert nincs elérhető magánorvos... ha kivágod a huppot, hogy ezt igy mégis hogy, simán megkapod kedvesen, nem bunkózva, hogy inkább repülj haza Magyarországra, hamarabb meglesz a vizsgálat, mint itt és olcsóbban kijössz... ezt már többször kaptuk jó tanácsként és mástól is hallottam már...). Na tehát kezdetnek ott volt Pipi lábfájása, majd jött Palika köhögése - icipici kis láza, amivel pénteken már majdnem elvittem oviba, de nem, majd erre szombaton kimentünk játszózni kb fél órára, de mire hazaértünk, Paja lekókadt és egész nap 38 felett volt a hője Nurofen mellett is. T. este koncertezett, úgyhogy fél 4kor lelépett és 11 körül jött haza, mi azért elvoltunk, Peti megnézte a Madagascar-t, mi Palikával banánkenyeret sütöttünk (isteni lett!), de a szombat éjszaka szörnyű volt, sirt (nem is szokott sirni), hogy nem kap levegőt és valóban, az orra olyan volt, mintha betont öntöttünk volna bele, közben pedig köhögött megállás nélkül és természetesen halál lázas volt... Ennek megfelelően vasárnap reggel felhivtam az East Doc-ot (out-of-hours GP), mit csináljunk. 3/4 3-ra kaptunk időpontot, ami jó soká volt, de az ügyeletre sem jutottunk volna be hamarabb, ráadásul ott is kellett volna ülni a kórházban. Na tehát T. egész nap pakolt, rámolta a kábeleit, amiket a koncert miatt szedett elő, én pedig főztem, majd Petivel elsétáltam a Tesco-ba, hogy legalább kajánk legyen itthon. Ebéd után felkerekedtünk Palikával, elmentünk az orvoshoz, akinél nem viccelek, 2 percig voltunk benn: tüdő meghallgat - torokba néz - fülbe néz - virusos fertőzés, viszlát, mehet. Normálisan el sem mondhattam, mi van vele, már az ajtón kivül voltunk. Hazafelé bosszúsan beugrottam az Insomniába, beváltottam a Pumpkin Pie Latte voucheremet (fél évente jár egy ingyen ital a hűségkártyához), majd fél 4től estig folytattuk a takaritást, rendrakást.
A hét egyetlen pozitivuma az volt, hogy elolvastam egy Arthur Conan Doyle könyvet, bazi izgalmas volt, utoljára akkor olvastam regényt, amikor még Petit tologattam babakocsiban haha, alig várom, hogy találjak még egy ilyen szuper könyvet, nincs most türelmem a szakkönyvekhez, vissza akarok térni a normál irodalomhoz.