Jó ritkán jutok ide irni, hihetetlen.
Ott hagytam abba, hogy Peti tehát augusztus 31-én, csütörtökön elkezdte a sulit. Palika szeptember 4-én inditotta ovis karrierjét, ami eddig (lekopogom) egész jól megy. Az első héten 3/4 9től fél 12ig volt: én olyan fél 10ig maradtam vele, majd mikor kimentek az udvarra, szépen otthagytam, mondván elszaladok a Tesco-ba, de majd megyek érte hamarosan. Az első két napon Tesco után persze visszaszöktem az oviba, hogy halljam, mi újság, de mivel nem sirt, az előtérben ülve kivártam a fél 12-t és csak akkor mentem be hozzá. Mindig mosolyogva, nevetgélve fogadott, nagyon cuki, szerintem roppant büszke a teljesitményére, örül, hogy már ilyen ügyes, pedig szerintem nem sokat ért abból, mi folyik körülötte... (Ja és a jó hir: új asszisztens van a csoportban, Adele, aki tádáááám román, ergo beszél magyarul... Oké, kicsit olyan románosan nyomja meg kicsit nem tudom, hányadán állunk, szeret-e minket vagy utál, de óriási megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ha Palika nagyon kiakad, lesz, aki megérti, mit mond és ha valamit nagyon nem fog fel, lesz, aki elmondja neki magyarul a dolgokat. Nyilván megkértem, hogy ha nincs vészhelyzet, csak angolul kommunikáljanak, Paja ne is tudja, hogy van egy mentőöve a csoportban, de el sem tudom mondani, hogy megörültem, mikor megtudtam, hogy a csaj beszél magyarul...) Na de visszatérve: A héten már fél 1ig volt hétfőn és kedden - ma viszont már nem ment, mert tegnap este belázasodott és rettentőre köhög... (Másfél hétig birta, hurrá - most őszintén, ha dolgoznék, ilyenkor mi lenne?!) Amúgy ha már egészségügy, hétfőn Peti is ránk hozta a frászt, mert reggel úgy ébredt, hogy nem tud járni... Egyszerűen nem. Pénteken, amikor elhoztam a suliból, már bicegve jött ki, de mivel nagyon rá tud játszani a dolgokra, nem vettem komolyan, gondoltam fáradt, elege van, nyűgös, nincs is semmi baja - és a szombat - vasárnap ezt meg is erősitette, mert nem mondta, hogy fájna a lába - és akkor erre hétfőn úgy kel, hogy isssszonyúan fáj a jobb combja felül a csipője alatt úgy 5-6 centivel... Na mit volt mit tenni, T. 9kor elvitte Dundrumba a Swift Clinicre, hátha elkerülhető a rohadt Crumlin, de természetesen miután megröntgenezték és mondták, hogy nincs se törés, se repedés, átküldték őket a gyerekkórházba, mert ők ezzel nem tudnak mit kezdeni... Fél órás parkolókeresés után (röhej!) nagy nehezen bejutottak a kórházba, ahol 3,5 órát vártak, hogy egy orvos 5 percre ránézzen és mindenféle vizsgálat nélkül megállapitsa, hogy ez bizony transient synovitis, majd elmúlik, ha fáj, adjunk neki Nurofent és ennyi... Fél 4re értek haza, ráment kb az egész nap és hát az igazat megvallva nem vagyok nyugodt, valóban ez-e a gond... Felhivtuk a GP-t, csinálna-e neki egy általános vérvételt, biztos, ami biztos, de kiderült, hogy ő bizony nem csinál, mert gyerekről van szó... B*zmeg. Szóval most itt tartunk, hétfő óta már nem biceg, nem panaszkodik, de akkor is aggasztó, mi lehet(ett) ez. Más amúgy nem nagyon van, gyűrjük a szürke hétköznapokat, esik az eső minden nap és kb 10 fok van, pár napja már fűtünk.
Itt az ősz. Szipp.