Ami az ovit illeti, küzdünk rendesen (= mint az anyukák a Lidl-ben az esőcuccokért). Kedden egész jó volt, csak kicsit sirt, én nem is láttam, csak mesélték, szerdán és ma viszont sirva hagytam ott, tegnap negyed 11 körül (!), ma meg 3/4 10kor... Hogy mikor és hogy nyugodott meg, nem tudom... Nagyon durva, hogy másfél hónap után jött rá ez a kin, nem is tudom hova tenni, tényleg. A hetem ennek megfelelően jó fosul alakult, a szépen elképzelt "óóó, majd ősztől minden délelőttöm szabad lesz, nem is tudom, mihez kezdek a napi 3,5 üres órámban" teljesen semmissé vált. Oké, ma eljutottam a GP-hez egyedül (!) ez is valami, de na, ez azért elég szánalmas, hogy ez eredménynek számit... A héten sütni-főzni sem volt kedvem, nem brilliroztam a konyhában (sem), sőt, még a heti egy filmet sem néztem meg, amit beirányoztam magamnak pár hete.
És holnap megint péntek. Eh.