Hétfőn bank holiday volt - mondjuk hogy miért, azt nem tudom, mikor kedden volt október 31 - igy aznap még csendes volt a város. Braybe mentünk, de sajnos nem volt túl jó, mert félúton összevesztünk T.-vel és onnantól egész nap nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. (Igazság szerint én sértődtem meg, mert a vidámparknál (tengerpart, sikság, millió ember) miután a fiúk felültek 2-2 cuccra, T. felment Petivel a kis hullámvasútra, nekem meg Palika lenn közölte, hogy nagyon kell pisilnie... Lázasan filózva mégis hova a fenébe vigyem pisilni amikor egy fa, egy bokor, egy semmi nincs se közel se távol, felszóltam T-nek, hogy pisilni megyünk, mire ő megkérdezte, hogy "A biciklit viszitek?" Oké, nem volt ez olyan durva mondat, de mikor visszatértünk (egy kocsi mögé beálltunk és mindenki szeme láttára pipilt Paja, ez van), mondtam neki, hogy úgy érzem, ez a szitu tökéletesen reprezentálja a családi életünket: ő hullámvasutazik a "könnyebb" gyerekkel, én meg mindig oldjam meg a kinosabb helyzeteket. Erre ő ahelyett, hogy elismerte volna, hogy ja, hát tényleg szar lehet pisilőhelyet keresni ott, ahol lehetetlen (ezt szerettem volna összesen hallani) közölte, hogy szerinte meg ez a helyzet csak azt bizonyitja, hogy nem vagyok ősanya, mert ha az lennék, egy ilyen szitu meg sem kottyanna, pisiltetnék stressz nélkül és hello. Az igazat megvallva az cseszte fel az agyam, hogy könnyen beszél nekem egy olyan, aki helyett mindig más (= én) oldom meg ezeket a dolgokat. Nyilván, mindig megoldom meg nem a világ vége ez, de ha valaki a partvonalról néz, az nekem ugyan ne okoskodjon már, mert mondjuk én sem szoktam lefikázni az ő munkahelyi problémáit... Na mindegy, jó szar nap volt, iszonyú rossz hangulatban telt a nap további része, igy jártunk.)
Kedden délelőtt - kissé oldottabb hangulatban, mint hétfőn - Rathfarnham-on jártunk. Nem játszóztunk sokat, mert be akartunk ugrani hazafelé a Homestore-ba is, hátha lesznek fityingekért Halloween-es cuccok, hiszen tavaly is maradt ez-az és azokat €1-€2-ért kiszórták és igy is tettünk, úgy fél óra kényszerjátszózás után fordultunk is Nutgrove felé. Sajnos idén nem maradt sok minden (talán a bank holiday napján kellett volna menni?), de igy is hoztam egy-két dolgot, ki tudja, hol leszünk jövőre és ahol leszünk, lesz-e Halloween-es dekor haha, jó előre gondolkozni. A Homestore után beszaladtam a Lidl-be pár cuccért, de csak összekapkodtam ezt-azt, mert a fiúk kinn vártak a kocsiban. Délután kicsit rástresszeltünk a Trick or Treat-re, mert még október elején szólt Hugo anyukája, hogy menjünk együtt és mivel Eszteréknél, állandó Trick or Treat partnerünknél most született meg a baba, rá is csaptunk a lehetőségre, hogy okés, menjünk, király lesz, legalább a környéken maradunk, nem kell átutazni az egész városon egy kis gyűjtögetésért és különben is, végre irekkel mehetünk, biztos autentikus lesz a dolog. No ehhez képest Vicki 2kor irt, hogy 4-re valami buliba mennek, de fél 6 körül ott lesznek a házunk körül, majd fussunk össze... Őőőőő, aha, no persze. Villámgyorsan elkezdtem hát szervezkedni, irtam Lulu anyjának, aki szintén erre lakik, hogy hohóóó, mi lenne, ha összetalálkoznánk 6 körül, vicces lenne együtt menni és ő hálistennek azonnal visszairt, hogy oké, rendben van, menjünk. Pipit nem hatotta meg a hirtelen társcsere, Lulut birja, úgyhogy izgatottan várta az estét. (Mi felnőttek mondjuk annyira nem voltunk oda a helyzettől, örök introvertáltakként rettegve néztük az órát, mikor kezdődik a kin, bekopogni vadidegenekhez, jézusom, ez maga a pokol, az is bolond volt, aki kitalálta... Oké, Petinek nem kell gardedám, ő megy a tömeggel, kiabál, élvezkedik, tudja a szabályokat, de Palikát még kisérgetni kell, gyere szépen, köszönjél, mondd, hogy trick or treat, deee, naaa, mondd már, köszönd meg a cukorkát, egyet vegyél, hehe, igen, ő nem szeret beöltözni, happy halloween - egy szóval roppant kinos az egész, de nyilván őt sem szeretnénk kihagyni a buliból.) Mivel a fiúk nem birtak magukkal, negyed 6 körül elindultunk... A Wellington road-on kezdtünk, az ovi utcájában, majd végigsétáltuk a környező utcákat és ahol ki volt diszitve a ház vagy a kert, oda beoldalogtunk, Pipi becsöngetett és vártuk a csodát. Eszteréknél könnyű volt gyűjtögetni, mert ők egy zárt neighbourhood-ban laknak, ahol 10ből 9 ház ki van dekorálva Halloween-kor, itt, az elitnegyedben viszont 20ból úgy 1 ház volt feldiszitve és sokszor oda is hiába kopogtunk, nem jött ki senki... Két utca bejárása után két-két cukorka kotyogott a két gyerek vödrében, de mielőtt elvesztették volna a kedvüket, találtunk egy környéket, ahol egymás után vagy három házba be tudtunk menni és ez feldobta az estét. Luluékkal negyed 7 körül találkoztunk az amerikai nagykövetség közelében és innentől együtt róttuk az utcákat az ázsiai különitménnyel, nagyon vicces volt. Kb 7ig sétáltunk a környéken, a vödröket teleszedtük és elmondhatjuk, hogy tök jó élmény volt az egész. Néha elkapott amúgy a sárga irigység, mert olyan lakásokba / házakba pillanthattunk be, amikről álmodni sem lehet... Volt olyan, amelyikben a márványpadlós, márványoszlopos hall (ahová beengedték a földi halandókat) nagyobb volt, mint sokak lakása és ahol a csillár többe került, mint a csóróbbak havi átlagkeresete. Érdekes volt, hogy sok háznál itt nem csak kinyújtották a csokis kosarat, hogy vegyetek gyerekek, hanem be lehetett menni az előtérbe, amit totál spooky-ra dekoráltak, szólt a zene, sok helyen ment a füstgép... egy szóval beleadtak apait-anyait, klassz volt, tényleg. Negyed 8ra értünk haza, ekkor T. rendelt egy pizzát a nagy ijedtségre, a gyerekek elmentek fürdeni, majd mikor végeztek, szépen megvacsiztunk és azon sopánkodtunk, milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van Halloween...
Kedden délelőtt - kissé oldottabb hangulatban, mint hétfőn - Rathfarnham-on jártunk. Nem játszóztunk sokat, mert be akartunk ugrani hazafelé a Homestore-ba is, hátha lesznek fityingekért Halloween-es cuccok, hiszen tavaly is maradt ez-az és azokat €1-€2-ért kiszórták és igy is tettünk, úgy fél óra kényszerjátszózás után fordultunk is Nutgrove felé. Sajnos idén nem maradt sok minden (talán a bank holiday napján kellett volna menni?), de igy is hoztam egy-két dolgot, ki tudja, hol leszünk jövőre és ahol leszünk, lesz-e Halloween-es dekor haha, jó előre gondolkozni. A Homestore után beszaladtam a Lidl-be pár cuccért, de csak összekapkodtam ezt-azt, mert a fiúk kinn vártak a kocsiban. Délután kicsit rástresszeltünk a Trick or Treat-re, mert még október elején szólt Hugo anyukája, hogy menjünk együtt és mivel Eszteréknél, állandó Trick or Treat partnerünknél most született meg a baba, rá is csaptunk a lehetőségre, hogy okés, menjünk, király lesz, legalább a környéken maradunk, nem kell átutazni az egész városon egy kis gyűjtögetésért és különben is, végre irekkel mehetünk, biztos autentikus lesz a dolog. No ehhez képest Vicki 2kor irt, hogy 4-re valami buliba mennek, de fél 6 körül ott lesznek a házunk körül, majd fussunk össze... Őőőőő, aha, no persze. Villámgyorsan elkezdtem hát szervezkedni, irtam Lulu anyjának, aki szintén erre lakik, hogy hohóóó, mi lenne, ha összetalálkoznánk 6 körül, vicces lenne együtt menni és ő hálistennek azonnal visszairt, hogy oké, rendben van, menjünk. Pipit nem hatotta meg a hirtelen társcsere, Lulut birja, úgyhogy izgatottan várta az estét. (Mi felnőttek mondjuk annyira nem voltunk oda a helyzettől, örök introvertáltakként rettegve néztük az órát, mikor kezdődik a kin, bekopogni vadidegenekhez, jézusom, ez maga a pokol, az is bolond volt, aki kitalálta... Oké, Petinek nem kell gardedám, ő megy a tömeggel, kiabál, élvezkedik, tudja a szabályokat, de Palikát még kisérgetni kell, gyere szépen, köszönjél, mondd, hogy trick or treat, deee, naaa, mondd már, köszönd meg a cukorkát, egyet vegyél, hehe, igen, ő nem szeret beöltözni, happy halloween - egy szóval roppant kinos az egész, de nyilván őt sem szeretnénk kihagyni a buliból.) Mivel a fiúk nem birtak magukkal, negyed 6 körül elindultunk... A Wellington road-on kezdtünk, az ovi utcájában, majd végigsétáltuk a környező utcákat és ahol ki volt diszitve a ház vagy a kert, oda beoldalogtunk, Pipi becsöngetett és vártuk a csodát. Eszteréknél könnyű volt gyűjtögetni, mert ők egy zárt neighbourhood-ban laknak, ahol 10ből 9 ház ki van dekorálva Halloween-kor, itt, az elitnegyedben viszont 20ból úgy 1 ház volt feldiszitve és sokszor oda is hiába kopogtunk, nem jött ki senki... Két utca bejárása után két-két cukorka kotyogott a két gyerek vödrében, de mielőtt elvesztették volna a kedvüket, találtunk egy környéket, ahol egymás után vagy három házba be tudtunk menni és ez feldobta az estét. Luluékkal negyed 7 körül találkoztunk az amerikai nagykövetség közelében és innentől együtt róttuk az utcákat az ázsiai különitménnyel, nagyon vicces volt. Kb 7ig sétáltunk a környéken, a vödröket teleszedtük és elmondhatjuk, hogy tök jó élmény volt az egész. Néha elkapott amúgy a sárga irigység, mert olyan lakásokba / házakba pillanthattunk be, amikről álmodni sem lehet... Volt olyan, amelyikben a márványpadlós, márványoszlopos hall (ahová beengedték a földi halandókat) nagyobb volt, mint sokak lakása és ahol a csillár többe került, mint a csóróbbak havi átlagkeresete. Érdekes volt, hogy sok háznál itt nem csak kinyújtották a csokis kosarat, hogy vegyetek gyerekek, hanem be lehetett menni az előtérbe, amit totál spooky-ra dekoráltak, szólt a zene, sok helyen ment a füstgép... egy szóval beleadtak apait-anyait, klassz volt, tényleg. Negyed 8ra értünk haza, ekkor T. rendelt egy pizzát a nagy ijedtségre, a gyerekek elmentek fürdeni, majd mikor végeztek, szépen megvacsiztunk és azon sopánkodtunk, milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van Halloween...
Tok hangulatos ahogy leirod :)
VálaszTörlés