Lemaradva - Hirek

Nem történt sok minden, folynak ki az ujjaink közül az év utolsó hónapjának napjai... Na de pontokba szedve:

• Volt egy playdate-ünk: Yoshiaki jött hozzánk az Anyukájával és a kistesójával. Mint kiderült, az anyuka Dél-Koreai, az apuka Japán, szegény gyerek pedig alig-alig beszél angolul... Ennek ellenére jól elvoltunk, 3tól itt voltak 6-ig, itt ebédeltek meg sütöttem muffint is, el is fogyott... De rendesek voltak, tényleg, szóval megyünk mi még hozzájuk hehe. 
• 7-én múlt 9 éve, hogy megérkeztem Dublinba. T. pár nappal előbb jött, ezért az egyes szám első személy. 
• 11-én elvitték a zongit... T. sokat agyalt, mi legyen, mert kattogott az egyik billentyű, végül úgy döntött, visszaküldi és kér egy cserét... (No comment.) Nyilván azóta sincs itt az új zongi, remélem nem pénteken akarják kiszállitani, 22-én...
• Kaptunk otthonról csomagot! 9 év alatt talán ez a harmadik alkalom, hogy otthonról csomagot hozott nekünk egy futár, nem is értem, miért nem rendszeresitjük ezt, tök jó élmény volt bontogatni... Tulképp Nagyi küldte el azokat a cuccokat, amiket még novemberben kértem tőle, hogy hozzon, ha jön, de mivel nem jött, kénytelen volt igy megoldani és ha már küldött csomagot, tett bele két zacskó szaloncukrot, négy rúd beiglit meg persze elküldte a karácsonyi ajándékainkat is...
• Mivel mi mindig mindent az utolsó pillanatra hagyunk, december első-második hete nálunk mindig a nagy agyalások és vásárlások ideje. Egyelőre úgy tűnik, nem futottunk ki az időből, minden meg fog érkezni a héten, hogy ki mit kap, azt majd egy karácsonyos irásban részletezem. 
• Múlt péntek igen sűrű volt: Palikáékat meglátogatta Santa, Petiéknek pedig koncertjük volt negyed 2től. Santa a Secret Santa ajándékokat osztotta ki, mi tehát Floris-nak adtunk egy Play Doh készletet, mi meg nem tudjuk kitől kaptunk egy kis táskányi Twistable zsirkrétát. Jó ajándék nagyon, Palika imádja, óvja-védi, Petinek csak hosszas rábeszélésre hajlandó kölcsönadni.  
• Ma végre feladtam az állampolgársági kérelmeinket. Iszonyú sok papirt kellett összegyűjteni hozzá, sok hivatalos iratot hitelesittetni kellett, régi számlákat kellett előbányásznom különböző szekrények mélyéről, de végre-végre összejött minden, most már csak izgulni kell, hogy mindhárman megkapjuk-e az állampolgárságot.
• És akkor a végére egy szomorú hir: meghalt Pat, Petiék sulijának a gondnoka. Velünk korabeli lehetett, szombat reggelre egyszer csak nem ébredt fel szegény. Nem ismertem, de Peti igen és látom rajta, hogy nagyon sajnálja, minden órában felhozza vagy igy vagy úgy. A suli tele van a gyászjelentésével, nyitottak neki egy Book of Condolences-t, Pipi szeretne is beleirni azt mondja. (- És mit irnál bele? - Hát hogy I will miss you...) Mivel a temetés pénteken lesz, nem lesz suli. Jaj annyira utálom a halált, azt sem tudom, ki volt ez a Pat, de legszivesebben elbőgném magam.