Oldalak

2018. január 23., kedd

Hétvége

Huhhh, jó kis sűrű szociális hétvégénk volt, ahogy irtam, szeretem az ilyet.
Hurrikán szimulátor
Pénteken tehát szülinapi party-n voltunk a JumpZone-ban. Úgy terveztem, hogy mig Peti ugrál, Palikával elszaladunk egy közeli Dunnes-ba, de mivel iszonyú dugó volt és egyébként is minden szülő maradt kb, mi is maradtunk. Pipi elvolt egyedül, mi meg Pajával mászkáltunk, eszegettünk (egy szülő hozott egy nagy tál áfonyát és szőlőt, amiből Palika kicsipkedte a szőlőt) illetve persze beszélgettünk a többi szülővel. Halál ciki, hogy mindenki mindenkinek tudja a nevét, én meg örülök, ha azt be tudom lőni, hogy ki kinek az anyja... (Én vagyok az a tipikus anyuka, akinek tele van a telefonkönyve olyanokkal, hogy Rory's Mum, Aoife's Mum, Wan's Mum stb) Na szóval a party 4-fél 6ig tartott, elég is volt, mert nagy volt a nyüzsgés és már kicsit untam a small talk-ot az anyukákkal. (Legalább öten megkérdezték, kezd-e Paja ősszel a suliban, ami cuki, csak nyilván leszarják a válaszom, de az időjárásról beszélni meg persze még bénább lenne.) Negyed 7re értünk tehát haza, hulla fáradtan, mert suli után ugye egyből mentünk a buliba. (Jó volt amúgy a hely, nem csak trambulinozni lehetett, volt egy nagy foam pit meg lehetett kiütőzni, kosarazni (szintén trambulinon ugrálva), eskü, ha nem lenne ilyen messze tök szivesen járnék ide heti egyszer edzeni, tuti jót tenne a lábaimnak...)
Szombaton mivel esett, délelőtt nem mozdultunk ki, helyette főztem és vártuk, hogy indulhassunk Gabi szülinapi bulijába. 2kor kezdődött, 1kor indultunk és bár pedzegttem T.-nek, hogy örülnék, ha elvinne minket, végül csak hárman mentünk, ő meg itthon élvezte a csendet. A buli Dublin 15-ben volt, világ vége után két centivel, ráadásul esett az eső, úgyhogy marha jó volt odavezetni, káromkodtam is rendesen, mire megtaláltuk a helyet... (Az a baj, hogy arra rengeteg autópálya van és mivel egyszer rossz helyen jöttem ki a körforgalomból, el kellett mennem a következő lehajtóig, ott valahogy visszafordulni és újra stresszelni, hogy megint rossz helyen jövök majd ki a körforgalomból, mert amikor ennyi út van, a gps halál rosszul mutatja / mondja, mit kell csinálni, ráadásul ugye nem hússzal tötyörgünk, hanem mindenki nyomja neki, tehát idő sincs tökölni - aaaa, de gyűlölöm Blanchardstown-t, oda születni kell, eskü.) Na a lényeg a lényeg, 2.10re odaértünk, a fiúk bevetették magukat az őrületbe (iszonyú tömeg volt, iszonyú - kb 4-5 party zajlott párhuzamosan plusz a sima vendégek, sajnos Krisztiék ezt elrontották, 4 éves szülinapi bulit szerintem nem lehet egy ilyen helyre szervezni, mert még kicsik hozzá a gyerekek... 4 évesen még simán lehet otthon egy party vagy egy olyan helyen, ahol csak a party zajlik és nem nyitott a közönségnek a hely egyébként), én meg próbáltam túlélni. Szegény Kriszti sütött egy csomó pogácsát, muffint meg csinált kókuszgolyót is, de se hely, sem alkalom nem volt megenni, mert mindenki halál stresszben rohangált a kicsik után. (Én ugye azért nem, mert ott volt Pipi, aki azért nagyfiú, vigyáz Palikára.) 2től fél 4ig ment a játék, fél 4től jött a kaja, de az meg borzasztóra elhúzódott, nem is értettem, fél 4től fél 5ig (!) ették a sült krumplit és a kolbászkát meg persze a tortát. A fiúknak amúgy tetszett a dolog, én voltam  a gyenge láncszem, mert tudtam, hogy esőben-sötétben még haza is kell vezetnem. Végül mázlink volt, hazafelé jobban haladt a forgalom, negyed 6 körül haza is értünk, onnantól pedig már csak az esti rutin volt hátra, vacsi, fürdés, altatás.




Vasárnap, mivel még nem volt elég a jóból, elrángattam a jónépet a magyar családi napra. Senki sem akart menni igazán, de mivel esett az eső, úgy voltam vele, hogy bizony megyünk, mert nem fogok megőrülni bezárva a lakásba. Délelőtt tehát megint főztem, elvoltunk, ebéd után pedig nekivágtunk a programnak. Ismét 2re értünk oda a helyszinre (ez közelebb volt, Dublin 8, 20 perc alatt ott voltunk) és egészen 5ig ott voltunk. Rengetegen voltak, a program pedig tök jó volt, Peti nagyon elemében érezte magát, Palika kevésbé, na de majd jövőre. Vadadi Adrienn játékos foglalkozásán kezdtünk, ami annyit tesz, hogy T. Bécivel, én meg Palikával Eszterrel beszélgettem Peti meg a lányok meg pedig részt vettek a foglalkozáson. 1 óra után lementünk a földszintre, ahol még csak ekkor néztünk körbe, mert amikor megérkeztünk, nem volt rá időnk, mert kezdődött az emeleten a játék. Lenn volt két kézműves asztal, ahol lehetett csuhéj babát késziteni és gyurmázni, volt két árus, egy bio cuccos meg a magyar boltos, akinél csokikat, kolbászt (haha), rágcsát lehetett venni, volt arcfestés, volt egy kajás, aki székelykáposztát és marhapörköltet árult meg kolbászos kenyeret és volt egy "konyha", ahol a felnőttek ingyen teát és kávét kaphattak, a gyerekek pedig üveges vizet, banánt és mandarint. Nagyon jól meg volt szervezve az egész és ami különösen tetszett, hogy még 5kor is volt ingyen gyümölcs és viz, nem az volt, hogy mindenki betárazott az ingyen cuccból, jó lesz otthonra is alapon. Na szóval mig mi körbenéztünk, addig lement a néptánc foglalkozás és utána jött a tombola. Vicces módon nyertünk egy €25-s vouchert a magyar boltba, szóval számunkra abszolút pozitivan zárult a fesztivál... A tombolahúzás után volt egy egy órás bűvész műsor, az is jó volt, Peti az első sorban csápolt. A műsor után még lehetett volna tanulni pár bűvésztrükköt, de arra már nem maradtunk, mert Palika nagyon döglődött, inkább hazajöttünk. (Fél 12kor amúgy volt egy gyerekkoncert is, de arra ugye nem mentünk, mert túl korán volt.) Csakúgy, mint a múlt heti szinházi előadás, ez a családi nap is tök jó volt, tényleg, el vagyok ájulva, hogy ilyen hangulatosra meg tudták csinálni mindkettőt. Jó sok ismerős arccal összefutottunk, de a legtöbbet persze Eszterékkel dumáltunk, T. szerintem meg is halt volna, ha Béci nincs ott... De ott volt, úgyhogy neki is tetszett a nap, pedig ő aztán igazán nem az a szociálisan aktiv fajta. Jó fáradtan, fél 6 körül értünk haza megint, mint szombaton, úgyhogy ismét nem volt más hátra, mint a vacsi - fürci - alvás.
Jó kis hétvége volt, imádtam.
      






Ez már úszás alatt, Paja nagyon koncentrál*...
* Ez a legújabb mánia, logikai játék, mindkét gyerek odáig van érte.   

2 megjegyzés:

  1. A small talkot en is utalom, bar itthon ugye inkabb az a divat h razuditjak a masikra minden nyomorukat az emberek, azt meg meg jobban utalom. Inkabb nem beszelgetek, es vallaltan antiszoc vagyok 😁
    Jo lehetett ez a magyar buli, milyen sokan voltak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, hát itt ez abszolút nem divat, minden grand, minden jó, múltkor együtt mentünk ki egy szomszéddal a házból, fújt a szél, mint az állat, baromi hideg volt, de sütött a nap, azt mondja, szép időnk van, mi? én meg véletlenül azt mondtam, hogy hát azért azt nem mondanám, rohadt hideg van - azt az arcot kellett volna látni. :D :D Itt egyáltalán nem divat a panaszkodás vagy a negativumokra való rámutatás, mindenben a jót látják vagy ha látnak is rossz dolgokat, azt megtartják maguknak.

      Törlés