Január 3-5 Athlone

Szerdától péntekig tehát az ország közepén henyéltünk, a Sheraton-ban, ahol már 2016 nyarán is voltunk.
Az út eseménytelenül telt, lazán, 10 körül indultunk és miután csak 3 körül lehetett átvenni a szobát, előtte mászkáltunk egy kicsit a városban. Nem volt túl jó idő, sőt, igy elsősorban az egyik helyi plázát fedeztük fel. (Többek között vettem Palikának egy világosbarna kordnacit €3-ért, nagyon cuki.) Miután az ottani BK elég lepukkant volt, keringtünk kicsit, merre is ebédeljünk és végül egy Mekiben kötöttünk ki, ami érdekes módon sokkal-sokkal kulturáltabban nézett ki, mint a plázás BK, nem is értem. Ebéd után végre elfoglalhattuk a szállásunkat: ugyanúgy, mint múltkor, megint egy jó kis tágas szobát kaptunk, jóóóóó magasan. Miután kipakoltunk, lementünk az usziba, aminek a vize sajnos egy icipicit hidegebb volt a kelleténél, de nem panaszkodom, azért igy is klassz volt kicsit kettesben áztatni magunkat. A vacsit ezen a napon nem vittük túlzásba: a közeli Dunnesbe ugrottunk be és két szendvicset szereztünk illetve rengeteg rágcsát.... Este megnéztünk egy Mrs Brown részt, majd éjfélig tévéztünk.
Csütörtökön hasonlóan lazák voltunk: reggeli után sétáltunk egy nagyon rövidet a városban, de miután megfagytunk, megint a Dunnesben és a plázában kötöttünk ki... Mivel szerettem volna sütizni egyet, beültünk a hotel kávézójába, de olyan rossz sütit választottunk, hogy ihajj. T. szerint megtestesitette, mi szar Irországban és igaza volt. Engem az bosszantott fel igazán, hogy ha már tömény vaj a krém a sütiben, akkor vegyék már a fáradtságot, hogy a 40 centtel drágább sótlan vajból csinálják. Oké, a vaj / margarin itt alapból sós és ha sütök, a tésztába én is simán beleteszem a sósat, úgysem érződik, de krémbe sosem tennék csak sótlan vajat, pedig nem is eladásra szánom a sütit, amit sütök... Na szóval a balul elsült sütizés után (amikor is újra elhatároztam, hogy hagyom a francba ezentúl az ir sütizőket, mert mind szar, eskü bármikor jobbat sütök itthon, mint amik itt kaphatók €5-€6-ért per szelet) hazasétáltunk és lementünk megint az usziba. Ezúttal rövidebb ideig maradtunk, mert tényleg hűvöskés volt a viz, nem akartunk megfázni. Fürci után úgy éreztük éhen halunk, igy elmentünk vacsorázni. Nem tudtuk, konkrétan hova menjünk, becsorogtunk hát a központba, a vár mellé és végignéztük az ott található éttermek / pubok kinálatát. Legszimpibb a Pavarotti's Restaurant volt, igy oda ültünk be. (A többi helyen a fish&chips-szel, steak-kel és burgerrel kimerült a kinálat és T. ezúttal nem akart hambizni (Ilyen helyeken ő csak azt tud enni, csirke ugyanis sehol sincs, csak hal vagy marhahús és egyikért sincs oda.)) A Pavarotti végül jó választásnak bizonyult: T. pizzázott, én pedig gombaszószos csirkét ettem édeskrumpli chips-szel. Vacsi után jó lett volna andalogni kicsit a városban, de sajnos olyan hideg volt, hogy fél perc után nem volt nagy hangulatunk hozzá. Hazafelé beugrottunk egy lengyel boltba, ami kiderült, hogy óóóóóriási: volt minden, mi szem-szájnak ingere, a legviccesebb pedig, hogy vettünk Pilóta kekszet, darált háztartási kekszet meg Balaton szeletet is, volt ugyanis egy csomó féle magyar áru is. Este megnéztük a Die Hard sokat a TV-n és egy kis pakolás után éjfél körül feküdtünk le.
Pénteken sajnos lélekben már otthon voltunk: fél 10 felé lementünk reggelizni, majd visszamentünk ejtőzni a szobába. Pakoltunk, tévéztünk, henyéltünk, majd fél 12kor kicsekkoltunk a hotelből. Mivel a hotel épülete egybenőtt a város második plázájával, ott is nézelődtünk még egy kicsit, vettem pár ajándékot a tesóm gyerekeinek meg Gabinak, majd fél 2 körül elindultunk haza. Mivel félúton megéheztünk, de nem találtunk semmi értelmes kajáldát a GPS-ben, egy benzinkútra gurultunk csak be venni pár péksütit és húztunk is haza, hogy sötétedés előtt hazaérjünk. Ez meg is történt, fél 4re már itthon is voltunk a gyerekek naaagy-nagy örömére. Mig nem voltunk itthon, hálistennek nem volt semmi különös, sokat játszottak, sétáltak, hiába no, végre nagyfiúk már, kevesebb velük a gond. 
Ennyi volt hát az év eleji pihenésünk, mázli, hogy megint eljutottunk valahova édeskettesben.       

Irish breakfast tojás és black pudding nélkül