Tengerpart: Január második hete

Na és akkor vissza a kerékvágásba.
Az ovi és a suli 8-án, hétfőn kezdődött és ezen a napon Pipi elkezdtett úszásra is járni. 7 alkalom €70, hétfőn 4-4.45ig a Sportscoban. Ági és a két fia is jár, de Petinek rajtuk kivül is lett társasága, egy Rory nevű gyerek is ott volt ugyanis, akivel egy suliba járnak.
Ez a hétfői nap amúgy nagyon őrült volt: reggel ovi után beugrottam a kis Tesconk-ba, de nagyjából semmi nem volt, amit akartam. 10re értem haza kb, utána főzés, két adag mosás, mosogatás, 3/4 12kor elugrottam a Merrion Tesco-ba, az mégis nagyobb, mint a mi kis nyamvadt Tesconk, mire végeztem, egyből mehettem Palikáért. Oviból haza, gyors ebéd, rohanás Pipiért a suliba, onnan haza, majd negyed óra múlva indulás usziba. Úgy éreztem magam, mint pók a falon. (És akkor Anyu megkérdezi, mivel ütöm el az időm haha.)
Kedden nyugisabb nap volt, csak az esti órámra készültem, egyébként pedig végre ki sem mozdultam a lakásból reggel 10 és 1 között.
Szerdán Peti hasfájásra panaszkodott, úgyhogy itthon maradt... Hálistennek nem volt hasmenése, nem hányt, nem is tudom, mi volt vele, még jó, hogy itthon vagyok és ilyen esetekben nem kell szabit kivenni. (szájbiggyesztős szmájli) Mivel 11 körül láttam, hogy teljesen jól van, hogy haladjunk, elmentünk a Lidl-be vásárolni. Beugrottunk a Homestore-ba is Krisztinek venni egy kis ajándékot és a Bookstation-ba is benéztünk, ahol Buy 1, get 1 free akcióban ment pár könyv, köztük Pipi nagy kedvence, az X-storey treehouse. (Ez egy sorozat, nagyon rákapott, még karira rendeltem meg neki az első kötetet, de nem jött meg, ezért kapta a Stories for 8-year-olds könyvet, ami ugye nem tetszett neki nagyon, de utólag január elején ideért a 13-storey treehouse és azt meg egy nap alatt befalta...) Nem volt kérdés hát: megvettünk a sorozat 2. és 3. kötetét is, összesen €6-ért... Mivel elvásárolgattuk az időt, hétfőhöz hasonlóan megint kapásból mehettünk Palikáért, annyi időnk sem volt, hogy hazadobjuk a cuccokat.
Csütörtökön szülinapom volt. T. fél 10-re ment a kórházba valami vizsgálatra, de szólt, hogy ovi után mindenképp siessek haza, mert hozzák az új zongorát. (El nem tudom mondani, mennyire rühellem ezt az állandó rohadt zongoravásárlást. Hány, de hány délelőttöt / napot voltunk / voltam már itthon várva a futárt, hogy hozza vagy épp elvigye az aktuális zongorát.) Ovi után igy rohantam haza, le ne késsem a futárt, mert akkor még másnap is rostkolhatok itthon... 11 körül jött emberünk, de természetesen ő sem találta meg a lakást (Use the first lift on your right, 4th floor - nem fogom fel, hogy lehet ezt elrontani, de 10 emberből 1-nek sikerül megtalálnia, hova kell jönni...) Mire végre összefutottunk, T. is hazaért, mint kiderült, őt már vagy 5x hivta, mert az épületet sem találta... Bahh. Mikor elment, T. elvitt a Jervisbe megvenni a szülinapi ajándékomat. Mig ő ügyintézett, én elszaladtam venni egy Smyths utalványt, mert Peti party-ba lesz hivatalos és ezúttal nem volt kedvem ajándékon törni az agyam. Mikor végeztünk, hazafelé beugrottunk a Magyar boltba, majd ügyesen, épp időben, negyed 2re odaértünk Palikáért is az oviba. Ovi után főzés jött, majd T. elszaladt a Tescoba tortáért és virágért és ha már kiment, hazahozta Pipit is, hogy egyszer az életben ne kelljen Palikával szerencsétlenkednünk. Mivel T. ugye szabin volt, ebéd után, fél 4kor már ünnepelhettünk is, úgyhogy tortázás után megkaptam az ajándékaimat is: 5 pár zoknit - és egy Lenovo laptopot. A nap további részében T. a zongorát szerelte össze, én pedig a fiúkat próbáltam lekaparni a laptopról, amire még fel kellett telepiteni egy csomó programot, úgyhogy egyelőre érinthetetlen volt.
Pénteken délelőtt végre önszántamból maradtam itthon: egyrészt a dublinfox-on dolgoztam, másrészt pedig kókuszgolyót és tojásfasirtot készitettem a délutáni playdate-re: Yoshiaki-ékhoz voltunk ugyanis hivatalosak és attól tartottam, Pipi nem nagyon fogja értékelni a belengetett szusit... Mivel a sulinál nem lehet parkolni, miután hazahoztam Paját az oviból, megebédeltünk és gyalog elrohantunk Pipiért, majd hazatalpaltunk, autóba pattantunk és úgy mentünk Yoshiakiékhoz, immáron kocsival, mert tudtam, hogy 5-negyed 6 felé már egyik gyerek sem akar majd hazagyalogolni a sötétben. Mikor Pajával odaértünk a Gasworks-höz (ott laknak ugyanis Yoshiék, ráadásul pont abban az épületben, ahol mi laktunk 2010 októbere és 2012 májusa között), kiderült, hogy otthonhagytam Pipi Pokemon kártyáit, azok ugyanis az iskolatáskájában voltak, amit persze nem vittem magammal a playdate-re... (Peti a sulitól gyalog ment Yoshiékkal haza, csak Paja meg én szaladtunk haza az autóért, szóval esélye sem volt emlékeztetni a kártyákra.) Hálistennek nincs messze egymástól a két lakás: kocsival 25 perc alatt megjártam az oda-visszautat, roppantul élveztem, tényleg... 3/4 4-re értem vissza a kártyákkal, innentől volt egy kis nyugi: 3/4 5ig beszélgettünk Yoshi anyukájával, a gyerekek pedig játszottak és cserélgették a kártyáikat. Bár csak 5ig volt parkolásom, nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy felmenjek a régi lakásunkhoz: nagyon durva, hogy szinte teljesen elfelejtettem, milyen volt a folyosó, az ajtó... Jó, 5.5 éve volt, de 1.5 évig ott laktunk, igy kitörölni az emlékeimből... Mivel hazafelé sem volt forgalom, negyed 6ra már otthon is voltunk és folytatódhatott az este.
Szombaton egész nap ömlött az eső, ezért őgy döntöttünk nem szenvedünk, nem megyünk sehova. Délután ugyan elugrottunk a Merrion Tescoba vásárolni, de ennyi volt, játszóházba vagy bármi más fedett helyre nem mentünk.
Vasárnap délelőtt mivel nem esett, elszaladtunk a St Enda's parkba sétálni és sütizni (a játszótér iszonyú hideg ilyenkor, ezért télen valahogy jobban esik a sima séta, ez van)... Délután különleges programunk volt: az irországi magyar szinház gyerekelőadását néztük meg. Bár nem számitottunk sok jóra, nem bántuk meg, hogy elmentünk: tök jó volt! A terem, ahol voltunk ugyan baromi hideg volt (kabátban ültünk végig és imádkoztunk, hogy ne fázzunk meg - nem jött be), de egyébként maga az előadás nagyon tetszett. A műsor után lehetőségünk volt a szinészekkel beszélni és játszani kicsit, majd a gyerekek ötösével felmehettek a szinpadra kicsit körülnézni a függöny mögé. A fiúk roppantul élvezték a dolgot: Palika ugyan itt-ott elvesztette a mese fonalát (olyan volt a szöveg, mint egy magyar népmeséé, szóval Pipi sem értett mindent*), de szépen, figyelmesen ülte végig az egészet, majd' megettem. Az előadás 3kor kezdődött, de volt vagy 5 óra, mire hazaértünk, szóval szépen eltelt a délután. Az este maradék részében Skype-al töltöttük az időt, a gyerekek lelkesen mesélték, milyen kalandban volt részük (értsd: szinházban voltak).

* az egyik szereplő felmutatott egy pogácsát és kérdezte, mi az... többen bekiabálták, hogy scone, majd mikor az egyik szinész próbálta rávezetni a gyerekeket, hogy mégis milyen pogácsa lehet ez, Pipi felkiáltott, hogy sajtos! hát ennyit az itteni gyerekek népmesei műveltségéről...