Két ünnep között

Szerdán, 27-én, nekivágtunk játszózni. A Killiney Hill-t szemeltük ki, mondván olyan gyönyörűen süt a nap, biztos jó móka lesz... Aha... Nagyjából 10 percet töltöttünk a játszón, olyan iszonyú hideg volt, hogy csonttá fagytunk ez alatt az idő alatt is. 2-3 fok volt, ami oké is, de a szél... Na az nagyon kemény volt, a real feel úgy minusz 8 körül volt. A dugába dőlt játszózás után elindultunk, hogy majd valahol sütizünk egyet, de győzött a józan ész: ahelyett, hogy fél 12kor besütiztünk volna, inkább elautóztunk egy Lidl-be és bevásároltunk. Oké, nem volt akkora flash, mint egy száraz scone, de legalább hasznosan telt a délelőtt. Délután nem csináltunk semmit, lógtunk, pihentünk. Este T. "elment pingpongozni" fürdetés után, ami persze nem volt igaz, mert Anyuék elé ment ki a reptérre, de a fiúk erről mit sem tudtak... Mivel Pipi pont karácsonykor nyafizott, hogy ő miért nem alhat soha mellettem, nem volt feltűnő, hogy "na jó, végülis karácsony van, legyen úgy, ahogy akarod" felkiáltással betoltuk a szobájukba a pótágyat, hogy ott aludhassak mellettük és persze hogy Anyuék meg a helyemen, a franciaágyon aludhassanak hehe. A repülőtérről 10 körül ért haza a csapat, ekkor még kicsit örömködtünk, pakolásztunk, majd éjfél körül lefeküdtünk, várva a reggelt, vajon mit szólnak majd a fiúk...

Másnap szokás szerint fél 8kor már fenn voltak a haramiák és miután felöltöztek, kivonultak a nappaliba játszani. Igen ám, de Anyu épp pisilni volt, épp annyi ideje volt, hogy visszasiessen a hálószobába és magára csapja az ajtót, de szemfüles Pipi persze kiszúrta, hogy libbent valami piros és innentől egymást biztatva próbálták rávenni magukat, hogy nézzék már meg, ki van a csukott ajtó mögött a hálóban... Roppant vicces volt hallgatni a diskurzust, ahogy találgatják, mi vagy ki lehet az (fő tippjük Santa volt nyilván a piros miatt) és az is mókás volt, Peti hogy próbálta rábeszélni Palikát, hogy ő kopogjon és ő lépjen be elsőnek az ajtón... (A Bátor Báty, mi?) Végül nem birtam tovább, belöktem az ajtót, ők belódultak és vidáman kiáltoztak, hogy de hát ez a Mama! meg a Papa! egyszóval issssszonyatosan cukik voltak. Mivel az ebédet már előző este előkészitettem, szabad volt a délelőttünk és miután tudom, hogy Anyu nagy tengerőrült, elmentünk Dun Laoghaire-be sétálni egy kicsit. Öten mentünk, ők ketten, a gyerekek meg én - és sajnos igy is neccesen fértünk el a kocsiban, nem is értem, Anyu hogy fért be a két gyerekülés közé hátra... Gondolkoztunk, hogy béreljünk-e kocsit, de a 7 személyesek nagyon drágák lettek volna, a béreljünk még egy kicsi kocsi ötletet meg elvetettük, mondván hogy néz az ki, hogy két kocsival megyünk játszózni... (Hosszabb utat tél révén nem akartunk bevállalni.) Na szóval ötösben elautóztunk Dun Laoghaire-be, ahol szépen sütött a nap, de elég hideg volt, konkrétan a szökőkút körül végig meg volt fagyva a viz a földön, amin Palika nyilván az első két percben eltaknyolt.... Annyira nem ütötte meg magát hálistennek, de sirt, ami mondjuk nem volt jó jel. A délelőttöt tehát a hideg ellenére játszózással, sütizéssel és sétával töltöttük, jó volt. Délután, mig Anyuék a fiúkkal játszottak, mi elszaladtunk T-vel visszavinni a Debenhamsba a két nagy pulcsit meg beszaladtunk a Supervaluba pár cuccért. Este, mikor a gyerekek megfürödtek, Apuék és én elsétáltunk a Waterloo-ba sörözni egyet, de annyira egyet, hogy kb egy órát voltunk távol összesen. Furcsa módon most először mentünk el egy pub-ba, mióta a gyerekek megvannak (előtte egyszer elvittük őket a Ferryman-be, a Liffey mellé), ebből is látszik, mennyire vagyunk nagy piások...

29-én, pénteken, a délelőttöt itthon töltöttük (megártott az előző napi három nekiindulás úgy tűnik), délután 2-re pedig fülészetre mentem, mert napok óta viszketett a jobb fülem és úgy gondoltam jobb megmutatni az ENT-s barátnőnknek, mint igy nekivágni az új évnek. Ezúttal nem gomba miatt viszketett egyébként, hanem valami irritáció miatt: kaptam antihisztamint (tablettát) illetve valami kenőcsöt is, hátha segit. A durva, hogy még most is viszket ezerrel, most már mindkét fülem, de ahogy megnézte, nincs benne semmi, egyszerűen a külső hallójárat bőre viszket valami allergia miatt. (Rohadt idegesitő egyébként, oké, a bedugulás rosszabb, de ez is szar.) Az ENT után beszaladtunk a Tesco-ba, majd siettünk haza, mert eszembe jutott, hogy ha ezen az estén nem megyünk be megnézni a város fényeit a központba, akkor már nem fogunk tudni menni, mert hétvégén nem járnak a buszok (járnak, de kb óránként), hétfőn pedig január 1, munkaszüneti nap, akkor aztán tényleg a fű sem nő, aztán pedig már ki tudja, fenn lesznek-e a fények. Szóval hazasiettünk és 4 körül Anyuékkal és a fiúkkal elindultunk a városközpontba. Már ott szarul indult a dolog, hogy a jéghideg buszmegállóban, sötétben álldogáltunk és a busz nem jött, majd mikor 20 perc után végre mégis, akkor hoppp - ahogy jött, tovább is ment, nem állt meg nekünk... Újabb 5-10 perc után jött a következő, amivel végre 10 perc alatt bejutottunk a központba, de itt jött a következő pofon: olyan sokan voltak a városban, hogy lépni alig tudtunk, egymás hangját csak üvöltve értettük. Szuper. Mivel a Lush az utca elején volt, Pipivel beszaladtunk (haha, ez túlzás, beoldalaztunk, mert fullon volt), vettünk egy fürdőgolyót meg egy fürdőzselét, mert fél áron voltak, majd siettünk is ki Pajáékhoz, akik az utcán vártak, hogy végezzünk és indulhassunk végre a célhoz, az Arnotts kirakatához, ahol minden évben izgalmas, mozgó Legokiállitás van ilyenkor. Ahhha. Bár tavaly 30-án voltunk Petivel és akkor még meg tudtuk nézni a kirakatot, most, 29-én már csak óriási SALE feliratok viritottak a Legok helyén... Ha azt mondom, hogy iszonyú csalódottak voltunk, nem túlzok. Fáztunk, a tömeg elviselhetetlen volt, ráadásul ötünknek oda-vissza a busz volt vagy €20 - tulajdonképp a semmiért. Hogy kicsit feldobjuk a fiúkat, elúsztunk a tömegben a Jervisig, vettünk nekik két gombóc fagyit, majd miután megették, elmentünk pisilni és indultunk is haza, mert két kisgyerekkel nem láttuk értelmét bevetni magunkat az őrülten vásárló tömeg közé... Nagyjából fél 7 volt, mire hazaértünk fáradtan, csalódottan, fejfájósan. Mivel Anyuék és a tesómék karácsonyi ajándékait még nem kapták meg a gyerekek, erre az estére viszont ráfért egy kis jókedv, fürdés előtt még bontogattunk kicsit: a tesóméktól Palika megkapta a Vuk-ot, Pipi pedig az Aranyásók kártyajáték első és második részét; Anyuéktól pedig szintén két könyv jött: Paja a Kippkopp és az évszakok-at, Pipi pedig a Leszel a padtársam?-at kapta meg. (Utóbbi kettő óriási siker, hiába no, én választottam őket haha.)

Szombaton a változatosság kedvéért nem T.-t hagytuk otthon helyhiány miatt, hanem Aput. Farmleigh-re mentünk, a Phoenix Parkba, sétálni és sütizni egyet. Imádom a Farmleigh teázóját, nagyon hangulatos, ahogy a kis tó ott hömpölyög a lábunk alatt, amig eszünk. Nem volt túl hideg, de nem is izzadtunk azért, szóval jó kis téli délelőttünk volt ötösben. Mivel pont időben értünk a házhoz, bemehettünk volna megnézni az épületet is (guided tour indult épp akkor, amikor beléptünk), de mivel rajtam kivül senki sem lelkesedett, hagytuk az egészet és inkább még sütizés után is sétáltunk kicsit. Ebéd körül értünk haza, ettünk, majd szusszantunk és 4 körül elindultunk Blanchardstown-ba, találkozni Eszterékkel. Elvileg az Eddie Rockets-ba ültünk volna be enni egyet, de mivel ott sorállás (!) volt, inkább a TGI Friday's-be mentünk. Bár a kajától nem voltam elájulva (sima hambit ettem, de irtó száraz volt szerintem), jobban jártunk, mint az ER-el, mert itt le tudtunk normálisan ülni, dumálhattunk kedvünkre és nem néztek ki két perc után, hogy húzzunk már. Na szóval 5-7ig vacsiztunk, beszélgettünk, majd negyed 8 körül hazaindultunk, mert Eszteréknél ott a kicsi, nem lehetett sokáig egyedül hagyni a mamával.
Igy teltek hát 2017 utolsó napjai, szokás szerint aktivan és nyüzsgősen.