A bárányhimlő hete

Hétfőn, mivel tartottam a barihimlőtől, Pipi nem ment suliba, itthon maradt velem. Elmentünk Sandymountra, mert elég meleg volt, vásároltunk, elvoltunk. Délután átvittem Hugoék-hoz, mert ők már túlestek a kórságon, gondoltam nagy veszélyt nem jelentenek már. Ezen a napon amúgy volt egy furcsa sztorink: Lulu anyja irt whatsapp-on, hogy a bátyját baleset érte és nagyon ciki, de pénzt kell gyűjtenie a kezelésére, adjunk már €200-t, ha tudunk... Elég gyanús volt a dolog, mert nem hivott, hanem csak irt, szóval jó ideig nem tudtuk eldönteni, mégis mi a fene van, ellopták a telefonját vagy mit tudom én, ilyesmi, de végül este hivott, hogy igen, ő irt és tényleg kéne a pénz... Mi baromi jó arcok voltunk és utaltunk neki €100-t, (azért nem €200-at, mert gondoltuk ez már úgyis veszett fejsze nyele, nem valószinű, hogy még egyszer viszontlátjuk ezt az összeget és akkor már inkább bukjunk kevesebbet), de az azért fura volt, hogy azt mondta a nő, hogy a férjének ne emlitsük a dolgot... Na mindegy, nem a mi ügyünk, de khm hát elég izé ez az egész...

Kedden Apu születésnapja volt, Peti megint itthon maradt, de a nap nagy hire, hogy minden óvintézkedésünk ellenére, délután 4kor Pipi mutatott egy kis hólyagot az alhasán, majd miután gyanús volt a dolog megvizsgáltam mindenhol és szomorúan láttam, hogy a hátán is van egy pötty, hurrá... Igen, utólért a bárányhimlő. Június 26-án, mikor július 4-ére szólt a nyári repjegyünk haza... Mit ne mondjak nem voltam boldog, sőt, majd' szétvetett az ideg. Este elsétáltam a Boots-ba rázófolyadékért és izgatottam vártuk, hogy alakul a dolog.
Szerdán délelőtt Palikát villámsebesen elvittem beoltatni. (Azt olvastam 1-2 napon belül még ér valamit az oltás, hát adtunk neki egy esélyt, €100 volt, de amit lehetett, meg akartam tenni azért, hogy haza tudjunk repülni és úgy számoltam, ha Peti megfertőzte Paját mondjuk már vasárnap, akkor az pont repülés előtt fog kijönni rajta vagy esetleg már otthon és hát nem akartam az otthonlétünk első két hetét karanténban tölteni...) Na szóval mivel úgyis ez volt az utolsó hét a suliból / oviból, miután Pipinek lőttek, úgy gondoltam Palikát sem szenvedtetem tovább, számára is befejeződött a tanév kedden. Mivel természetesen a hőhullám kitartott, hogy kicsit legyen már Paja levegőn, mikor T. megjött a munkából, azonnal elvittem a Herbert Parkba játszózni. Pipi egyébként nagyon jól viselte ezt az egész betegséget, láza szerencsére max 38-ig ment fel és nem is igazán viszkettek a pöttyei, néha egy-kettőre mondta, hogy nagyon rossz, de mondjuk ez úgy naponta ötször, ha elhangzott, nem nonstop szenvedett. A kedve is egész jó volt mindezek mellett, nem volt letört vagy ilyesmi, tényleg nagyon szépen tűrte a megpróbáltatásokat, hozzá sem ért a pöttyeihez.

Csütörtökön délelőtt visszamentem a GP-hez, aki nem átallotta azt mondani, hogy a vérképem alapján gluténérzékeny vagyok. Köpni-nyelni nem tudtam, mert sosem volt gondom az emésztésemmel hacsak azt nem számoljuk, hogy gyerekkoromban - úgy kb 20 éves koromig - baromira szorulásos voltam... Na mindegy, a doki a lelkemre kötötte, hogy amig nincs meg a biopszia eredménye, ne diétázzam, egyek normálisan, szóval ekkor még nem igazán változott meg az életem kaja-ügyileg, de már megjelent a fejem felett Demoklész kardja... Este elszaladtam a Lidl-be, ahol összefutottam Anish-ékkal és hát kb ennyi volt a nap, elég is volt ez a hir a hétre is.

Pénteken T. itthon volt, úgyhogy Palikával kirúgtunk a hámból: bár nagyon tiltakozott, de elmentünk Sandymountra vizezni. A héten egyébként sosem látott hőhullám söpört végig Irországon, 25-26 fok volt végig, megrohadtunk kb, úgyhogy eléggé szomorkodtunk, hogy pont most nem mehetünk ki Pipivel. Amennyi időt tudtunk, az erkélyen töltöttünk, na de azért jobb programot is el tudtam volna képzelni erre a forró hétre, mint a két négyzetméternyi erkélyen ücsörgést (plussz a stresszt, hogy vajon hazarepülhetünk-e)... Szipp. Szombaton Palikával a Marlay Parkba mentünk homokozni és játszózni kicsit, délután pedig elmentem tombizni a Merrion Tescoba egyedül. Mivel pénteken mindkét fiúnak névnapja volt - amit ugyan nem tartunk soha, de ez most egy kivételes év volt - ebéd után kaptak egy-egy apró ajándékot: Peti egy maze perselyt, Palika pedig kiegészitő kártyákat a Shopping List játékához.

Érdemes nézni a szép
"zöld" gyepet

Vasárnap National Play Day volt a Merrion Square-n és mivel kitartott a jó idő, Palikát elvittem megnézni, mit is takar ez a fesztivál. Először nem nagyon találtunk semmit, csak kóvályogtunk a tömegben, Paja meg folyton fagyiért könyörgött, úgyhogy végül beadtam a derekam, miután immel-ámmal festegetett egy kicsit egy nagy lepedőre, megkapta a jutalmát. A fagyi után kicsit gurulgatott a dombocskán a tér közepén, még egyszer körbejártuk a parkot, majd hazafelé vettük az irányt. A kapu közelében találtunk egy mini-golf pályát, amit Palika legnagyobb megrökönyödésmre ki akart próbálni. (Ő nem Peti, Peti tuti ki akarta volna próbálni, Paja viszont elég szerényke, soha semmi újat nem akar csinálni vagy legalábbis csak jó sok könyörgés után.) Ha már ilyen bátor volt Paja, hogy bevállalta a golfot, beálltunk a sorba és 5 perc várakozás után sorra is kerültünk. Palika becsülettel végigjátszotta a pályát, baromira tetszett neki az egész, azóta is emlegeti, ha eszébe jut, hogy ha lehet, menjünk még majd el mini-golfozni, mert nagyon jó volt.
Igy végződött hát ez a furcsa hét, ami vitte magával júniust is és ezáltal az egész első félévét 2018-nak.